Adatbánya
A KSH első negyedévi adatainak alapján igen eltérő eredmények látszanak, attól függően, hogy milyen adatokat mérünk, és mely kört vonjuk be a statisztikába. A bruttó 240 ezer forintos első negyedévi magyar átlagkereset elég szerénynek tűnik (800 euró), de leginkább azért, mert torzítja a közmunka és a költségvetési szektor. Ha a versenyszférát nézzük (és végül is ez húzza a gazdaságot, ez visz mindent előre, ezért ezt érdemes leginkább figyelembe vennünk), akkor már lényegesen jobb a helyzet, 255 ezer forint körüli értéket kapunk.
Van viszont még egy adat, ami szívderítőbb. Az ún. munkajövedelem, amelybe még beleszámítanak olyan juttatásokat, amik ugyan nem képezik a bér részét, de tényleges jövedelmet jelentenek (Erzsébet-utalvány, telefon költségtérítés stb.). Ez a szám a versenyszférában már 267 ezer forint, ha kis jóindulattal 300 forintnak vesszük az euró árfolyamot, akkor ez már 900 euró.
|
| Átlagos nettó jövedelmek Európában, 2014-ben. Forrás: Eurostat / Wikipedia |
Kiszámoljuk az utóbbihoz tartozó nettó értéket is, végülis ebből élünk. Az idei szabályokkal ez 175 ezer forint, amihez egyszerűségképpen hozzáadjuk az egy gyermek után járó 10 ezer forintos kedvezményt, így 185 ezer jön ki. Ez 615 euró, ami a 2150 euró körüli nyugat-európai értékeknek 28 százaléka, egyelőre elég szerény.
Növekedés
Na de nézzük a jövőbeni a lehetőségeket. A kormány tartósan 3 százalék körüli gazdasági növekedéssel számol a következő évekre, ami legalább ekkora béremelkedést is jelent. Ha a várható inflációt is figyelembe vesszük, és 2-3 százalék körüli reálbér növekedést kalkulálunk évente, akkor számolhatunk nominálisan 4 százalékos bérnövekedéssel.
Ez utóbbi esetben a versenyszféra nettó munkajövedelme 5 év alatt, vagyis 2020-ra 750 euróra nőne, 10 év alatt, 2025-re 900 euróra. Feltesszük, hogy az utolérni kívánt ország csoportnál csak évi 1 százalékos lesz a növekedés üteme, így ott 2400 euróra nő az átlag. Így 10 év múlva 37.5 százaléka lenne a hazai szint a nyugatinak, ami kissé már elfogadhatóbb. Ha nagyon optimisták vagyunk, és még 2025 és 2030 között is vélelmezzük ezt a növekedési ütemet, akkor eljutnánk 1100 euróig, míg ők 2500 euróig. Ez már közelíti az ottani érték felét, ami kb. az a szint lehet, amikor a tömeges munkaerő áramlás már általában megszűnik.
Az optimista forgatókönyv szerint tehát 15-20 év alatt eljuthatunk az irigyelt nyugat-európai szintek feléig a nettó jövedelmekben, amivel tulajdonképpen elégedettek is lehetnénk. Van viszont egy statisztikai adat, ami szerint helyzetünk már most is lényegesen jobb. Ha megnézzük a jövedelmek medián értékét, vagyis azt a számot, amelynél ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet, akkor nálunk hasonló az adat, viszont nyugaton csak 1800 euró körül adódik. Ez egyébként egy reálisabb, a tényleges helyzetet jobban tükröző szám, és e szerint már most is elérjük a német, osztrák stb. átlag harmadát, a fent vázolt remélt növekedési ütemmel pedig 10-12 év múlva a felét.
|
| Bruttó medián bérek Európában (2012-2014). Forrás: Eurostat / Wikipedia |
Összejöhet?
Összefoglalva tehát: ahhoz, hogy egy érezhető, a mai nagy különbséget elfogadható szintre csökkentő felzárkózást láthassunk 2030-ig, kell a stabil, átlagosan 2-3 százalékos gazdasági növekedés, és az ehhez számolt legalább 4 százalékos bérnövekedés. Hogy ez reális-e azt most nehéz eldönteni, ilyen hosszú távú statisztikát sem szoktak készíteni, de ha abból indulunk ki, hogy a jelenlegi trendek hosszabb távon is fennmaradnak, akkor van okunk a reménykedésre.
A múltban előfordult, hogy akadt 2-3 éves kiugró időszak, amikor a bérdinamika megugrott, leginkább azért, mert a gazdasági növekedés is különösen belehúzott. Ha jönne egy ilyen a következő 10 évben, az igencsak megkönnyítené a helyzetet, mert az előbb számolt átlagos növekedés akkor biztosan összejönne.
Az ukrán elnök garanciákat követel. 
