Ki próbálta meg hátbaszúrni Trump moszkvai emberét?

A múlt hét egyik legnagyobb port felvert eseménye az volt, hogy kiszivárgott egy hangfelvétel egy beszélgetésről, amelyet Steve Witkoff, Donald Trumpnak az Oroszországgal való tárgyalásokat bonyolító különmegbízottja, és Jurij Usakov, Vlagyimir Putyin külpolitikai tanácsadója október 14-én folytatott egymással.

Mint ismeretes, Witkoff ezen a felvételen nagyon baráti hangnemben beszélget Usakovval, és tulajdonképpen felkészíti arra, miként lehetne Trumpot az orosz álláspont iránti jóindulatra hangolni. Mindez ugyebár akkor történt, amikor az amerikai elnök éppen szokatlanul kemény hangnemben nyilatkozgatott Putyinról, lehetséges újabb szankciókat, illetve Tomahawk rakéták Ukrajnának való átadását emlegetve. És akkor, amikor néhány nappal későbbre éppenséggel Zelenszkij ukrán elnököt várták Washingtonba, hogy Ukrajna további amerikai támogatásáról egyeztessenek.

Anélkül, hogy részletesen belemennénk a beszélgetés elemzésébe, az mindenképpen kimondható, hogy Witkoff és Usakov szavaiból egyértelműen kiderül, hogy a két hete – szintén kiszivárogtatás útján – berobbant, eredetileg „amerikai 28 pontos béketerv”-ként emlegetett terv valóban az orosz álláspontot tükrözte és a szakértők szerint eredetileg orosz nyelven is íródott.

A másik nagyon súlyos pontja a beszélgetésnek az, hogy Witkoff nyíltan kimondja, Zelenszkij pénteken érkezik Washingtonba (igaz, erre Usakov nevetve válaszolja: „Tudom.”), és ezért Putyinnak még az előtt kéne telefonon beszélnie Trumppal, hogy befolyásolni tudja az álláspontját. Mint tudjuk, a beszélgetés megtörtént, és tény, Trump egy újabb fordulattal megint kicsit oroszpártibb álláspontra helyezkedett, és például Tomahawkokat sem adott Ukrajnának. Arról nem is beszélve, hogy némi zűrzavar után tulajdonképpen beleállt az első verzióban gyakorlatilag ukrán kapitulációnak – és orosz győzelemnek – beillő Witkoff-Dimitrijev féle, 28 pontos tervbe, illetve kiállt Witkoff mellett. Ezt azóta az ukrán és az európai diplomácia finomítani tudta, de még mindig igen súlyos kompromisszumokkal járna Ukrajnára nézve az elfogadása. (Más kérdés, hogy nagyon úgy tűnik, Putyinnak ez a verzió már kevés.)

Amit Witkoff ebben a beszélgetésben művel, azt még egyes republikánus politikusok is hazaárulásnak minősítettek. Az viszont biztos, hogy – ahogy korábban sokan figyelmeztettek rá – súlyosan kiütközik az ingatlanfejlesztőből a világpolitika legsúlyosabb kérdéseivel foglalkozó diplomatává „katapultált” Witkoff manipulálhatósága és tapasztalatlansága, illetve a Putyin iránt érzett mély tisztelete.

Ilyen felvétel nem esik le a fáról – de akkor honnan?

Azt e sorok születésének idején még nem lehet tudni, mi lesz a béketerv sorsa. Arról azonban érdemes elgondolkozni, miként és miért is kerülhetett nyilvánosságra ez, illetve a szintén a Bloomberg által közölt, Usakov és Kirill Dimitrijev (ő Putyin gazdasági főtanácsadója, aki a 28 pontos tervet Witkoffal személyesen, közel három napra Floridában összeülve véglegesítette) közötti, október 29-ei beszélgetés.

Mielőtt bárki azt gondolná, a felvételek a „fake news” kategóriába esnének, esetleg manipuláltak lennének, érdemes emlékezni, hogy a Kreml és maga Usakov is tulajdonképpen elismerte, hogy a felvételek valódiak (utóbbi annyit hozzátett, hogy „egyes részletek” manipuláltak lehetnek). A Bloomberg pedig a világ egyik legmegbízhatóbb hírszolgáltatója, tehát amennyire lehetséges, biztosan leellenőrizték a felvételek valódiságát.

Ennek fényében tehát nézzük először is, kinek lehettek meg az eszközei, hogy megszerezze ezeket. Usakov szavaiból arra lehet következteni, hogy az egyik beszélgetés WhatsApp-on, a másik titkosított orosz kormányzati csatornán zajlott. A WhatsApp adatforgalma a végpontok között végig titkosítva zajlik, és nem tudunk róla, hogy bárkinek sikerült volna már megbízhatóan feltörni ezt a titkosítást. Az tűnik tehát a valószínűbbnek, hogy aki felvette a beszélgetést, annak hozzáférése volt valamelyik telefonhoz, amelyen zajlott a hívás.

Erre a két résztvevőn kívül a szakértők szerint valamely „komoly” titkosszolgálati, hírszerző ügynökségnek lehetnek meg a képességei. A két résztvevő valamelyikének közvetlen szivárogtatása nem túl valószínű forgatókönyv. Witkoffnak semmiképpen nem állhatott ez érdekében, de Usakovnak sem igazán, arról nem is beszélve, hogy Usakov ilyesmiről biztosan nem dönthetett volna Putyin legbelsőbb köreinek az engedélye nélkül (és egy országban, ahol az emeleti ablakok rosszul záródnak, a tea pedig gyakran mérgező, az ilyen magánakció nem túl valószínű).

„Több módja van hívások elfogásának, köztük a jelek hagyományos hírszerzési eszkzökkel történő  begyűjtése és elemzése, kibertámadás, illetve az eszközökhöz való hozzáférés”

– fogalmaz egy volt magas rangú hírszerző a Guardiannek.

Önmagában tehát az még nem is annyira meglepő, hogy valakinek, vagy inkább valakiknek a birtokában voltak ezek a hangfelvételek. A megszerzés nehézsége miatt azonban azt kell feltételeznünk, hogy ezek a valakik nem akárkik voltak, hanem a két résztvevőn kívül kizárólag „profi” hírszerzők lehettek. Az pedig, hogy a Bloomberghez nemcsak a leirat, hanem az eredeti hangfelvétel jutott el, arra utal, a szivárogtató elég magas rangú személy lehet (egy elkészült leirathoz jóval többen hozzáférhetnek, mint a nyers felvételhez).

Kinek állt volna érdekében Witkoff bukása?

De honnan jöhetett a szivárogtatás? Nyilván a klasszikus, „kinek állt ez érdekében?” kérdéstől érdemes indulni.

„Nehéz találgatni. Százmillió különböző dolog lehet, köztük, hogy valaki orosz oldalról akarta megrogyasztani Witkoff reputációját”

– véli Daniel Hoffman, a CIA egykori moszkvai állomásfőnöke.

Azért az oroszoknak látszólag kevésbé állt ez érdekében. Az eredeti béketerv egyértelműen nekik kedvezett (még ha nem is akarták feltétlenül elfogadni, a „vörös vonalak” eltolása mindenképp jól jött nekik), tehát Witkoff hiteltelenítése, az egyeztetések tényének és hangnemének a nyilvánosság elé kerülése nem lehetett a céljaik között.

„Biztosan nem az oroszok szivárogtatták ki, mert ebbe a hangfelvételbe minden józan számítás szerint Witkoff bele fog bukni. […] Moszvának biztosan nem érdeke, hogy ő megbukjon”

– mondja Rácz András Oroszország-szakértő a Paraméter szlovákiai magyar lapnak adott interjújában.

Elképzelhető azonban, hogy a terv azóta bekövetkezett megváltozása, Zelenszkij közelgő újabb washingtoni látogatása arra indította az orosz vezetést, hogy megpróbálja ezzel „megölni” az egész béketervet. Ne feledjük, néhány órával a Bloomberg cikke előtt jött a hír, hogy Zelenszkij napokon belül Washingtonba repülhet, és aláírhatja az átfogalmazott tervet, visszarúgva a labdát az orosz térfélre. De ha egy ilyen torpedózás lett is volna a cél, ez egyelőre nem jött össze, Trump kiállt Witkoff mellett, a tárgyalások folytatódnak, és kedden (december 2-án) Witkoff Moszkvában újra tárgyal Putyinnal.

Amerikai oldalon már jóval összetettebb a kép. Az eseményekből egyértelműen kiderült például, hogy Marco Rubio külügyminisztert teljesen kihagyták a Witkoff-féle egyeztetésekből, maga a kiszivárgott béketerv is derült égből villámcsapásként érte. Azt is tudni lehet, hogy Trump környezetében és a Republikánus Párton belül is kemény küzdelem zajlik az ukrán-, illetve az oroszbarát „szárny” között.

És ugyan az amerikai hírszerző ügynökségeket Trump igyekezett a saját kontrollja alá vonni, bőven lehetnek a kormányával, vagy akár csak annak oroszbarát lépéseivel ellenséges, akár elég magas rangban szolgáló tisztviselők is.

„Elméletben minden lehetséges, de az erős gyanúm az, hogy ez az amerikai oldalról jött, és ha ez a helyzet, akkor két olyan entitás van, amely képes erre: a CIA és az NSA [Nemzetbiztonsági Ügynökség, az Egyesült Államok elektronikai, jelhírszerzéssel foglalkozó hírszerző ügynöksége]

– tippel a Guardian egyik magas rangú hírszerzési forrása.

Könnyen elképzelhető tehát, hogy valaki vagy valakik amerikai oldalról próbálták így „leszedni” Witkoffot, esetleg léket ütni a túlságosan oroszbarátnak tartott béketerven. Ez a forgatókönyv egyben azt is mutatná, hogy Trump kaotikus vezetési stílusa komoly repedésekhez vezet az adminisztráció egyes tagjai, részei között, másrészt azt is, hogy azért a hírszerzést egyelőre nem sikerült teljesen az elnök, és csak az elnök felé lojálissá formálni.

Arra is van azért esély, hogy az ukrán szolgálatok keze van a dologban. Ukrajna már többször bebizonyította, hogy messzire ér a keze, elektronikus és kibereszközök használatában is profik a hírszerzői, és a Putyinnal az ízlésüknek túlságosan baráti viszonyt ápoló Witkoff „kilövése” is érdekükben állhatott. Elképzelhető, hogy miközben Zelenszkijék a nyilvánosság felé azt a képet mutatták, hogy komolyan tárgyalnak az orosz-amerikai béketervről, sőt akár aláírni is hajlandók lennének, valójában a hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával próbálták meg visszabillenteni a Trump-kormányzatot a saját oldalukra.

És nem szabad elfelejteni az európaiakat sem. Több, Ukrajnát támogató európai államnak is megvannak az eszközei egy ilyen hívás megszerzésére, és vezetőiknek is érdekében állhatott egy Ukrajna számára előnytelen, Európa feje felett teljesen átnyúló megállapodás megfúrása. Azonban az is tény, hogy az európai diplomácia magához képest elég gyorsan mozgásba lendült, a tervet látszólag sikerült elfogadhatóvá formázni. Ukrajna európai szövetségesei nyilvánosan azt az álláspontot képviselték, hogy támogatják Ukrajnát a tárgyalások saját feltételeik szerint való folytatásában, és adott esetben egy Kijev számára elfogadható békeszerződés mögé is beállnának.

Mindenki döntse el, melyik forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek. De mi van akkor, ha egy jóval egyszerűbb megoldás a helyes?

„Nos, Oroszországban elég sok minden eladó, például a postai adatbázisok és a telefonos szolgáltatók felvételei is, ez egyébként a Bellingcat titka is, nagyon sok leleplező, tényfeltáró írás alapját képezték az így vásárolt adatok, felvételek. De arra is volt már példa, hogy valaki eladta egy tételben az orosz határőrizeti szervek összes adatát, amit máig használnak a komolyabb orosz ellenzéki szerkesztőségek, ennek segítségével találták meg például Navalnij megmérgezőit is. Szóval, a kiszivárgás – véleményem szerint – nem valamiféle grandiózus hírszerzési bravúr eredménye, hanem az egyszerű, jó öreg megvesztegetésé” – írja a Huppa névtelen szerzője posztjában.

De tegyük azért azt is hozzá, hogy ebben az esetben is kérdés, ki volt az, aki kifizetett egy szabad szemmel is jól látható összeget valakinek a felvételért, majd eljuttatta azt a Bloomberghez (esetleg összekötötte a forrást a Bloomberggel), illetve úgy döntött, ez a felvétel bizony a nyilvánosságra tartozik.

Erősnek érezte magát a szivárogtató?

Mindenképpen említésre érdemes még egy szempont. Akárki is szivárogtatta ki a felvételt, nem csupán beavatkozott egy világpolitikai jelentőségű folyamatba, ennek minden kockázatával együtt. Hanem komoly árat is fizetett érte. Gondoljunk bele: valakinek hozzáférése volt Jurij Usakov, és/vagy Steve Witkoff telefonhívásaihoz, tehát a Trump-kormányzat és a Kreml közti egyeztetések legmagasabb szintjéhez. És ahelyett, hogy csendben gyűjtötte volna tovább az adatokat, ezt ország-világ elé tárta, lezárva ezt a forrást – hiszen nyilvánvaló, hogy sem Witkoff, sem Usakov többé nem fog pontosan ezeken az eszközökön és módokon kommunikálni.

„Nem tudom ki volt, ha meg tudnám, akkor valószínűleg nem mondhatnám meg. […] Olyasvalaki szivárogtatta ezt ki, aki elég erősnek érzi magát, hogy ezt kiszivárogtassa. Mert azért az, hogy valaki az amerikai elnök legközvetlenebb tanácsadóját lehallgassa, és aztán ezt publikálja, ez azért egy elég durva lépés – most a beszélgetés tartalmától függetlenül. Szóval nagyon kíváncsi leszek arra, hogy erről mi derül ki”

– fejti ki Rácz András.

Különösen izgalmas a kérdés a második, állítólag titkosított orosz csatornán bonyolított hívás esetében. Ha ez tényleg így volt, és ehhez amerikai vagy európai hírszerzők hozzáfértek, akkor az jókora fegyvertény, és most komolyan főhet az oroszok feje amiatt is, ezen kívül mit hallgathattak le ott. Egy ilyen magas szintű biztonsági betörés feladása még nagyobb ár, egyben viszont igencsak erős figyelmeztetésnek is értékelhető Oroszország irányába.

„Egyáltalán nem meglepő, hogy akármelyik ügynökség valahogy hozzájutott ezekhez a felvételekhez, de az hihetetlenül meglepő, hogy valaki kiszivárogtatta”

– fogalmaz a Guardian forrása.

A tétek tehát hatalmasak, és az egyes szereplők motivációi sem tiszták. Viszont ha egyszer kiderül, ki és honnan szivárogtatott, akkor jóval többet fogunk tudni nemcsak ezeknek a hangfelvételeknek az eredetéről, de az egész, az egykor 28, most talán éppen 19 pontos béketerv körüli, a háttérben zajló játszmákról is.

(Meduza, The Guardian)