A január 25-i előrehozott választások visszatérítették Görögországot az európai nagypolitika és a világ pénzpiacainak célkeresztjébe. Ahogy 2011 és 2012-ben is, a legvadabb elméletek keringenek már a levegőben és egy újabb Lehman-sokk esélyét sem zárják már ki egyes közgazdászok. Ez nem is csoda, hiszen Athén és Berlin is magas tétekkel kezdte el a hatalmi pókerjátszmát.
A piacok azonban láthatóan berezeltek: 9 éves mélypontjára esett az euró a dollárral szemben, miután a hétvégi Draghi nyilatkozat erősítette azt a várakozást, hogy egy széleskörű QE-program bevezetésére kerülhet sor. Ezt azonban némileg beárnyékolja az, hogy három nappal az EKB döntését követően tartják meg a görög előrehozott választásokat, így fennáll annak a kockázata, hogy az EKB döntéshozói későbbre halasztják a széleskörű állampapírok vásárlását, amit a piac negatívan értékelhet.
A görög 10 éves államkötvények tegnap 9,41%-on forogtak, ellentétben a szeptemberi 5,57%-al. A déli perifériás hozamok stabilak, tehát a fertőzés egyelőre még nem indult be. Görögország egyébként jelenleg átlagosan 2.4%-os kamatot fizet az államkötvényire, ez pedig kevesebb, mint az a 2,7%, amelyet átlagosan Németország fizet.
A görög játszma
A radikális baloldali Sziriza párt előnye a legfrissebb felmérések szerint némileg csökkent, és messze van még a 36,5-38 százalékos szavazati aránytól, amellyel meglenne az abszolút parlamenti többség. Ciprasz pártvezér szerint nem akarnak kilépni az Eurozónából és a privát hitelezőknek is fizetni akarnak. Ezzel ellentétben a hivatalos állami finanszírozóktól adósságkönnyítést kérnek, amelyet azok viszont kizárnak.
Beindult a kampány is: Szamarasz jelenlegi miniszterelnök szerint a Sziriza győzelme az Eurozóna elhagyását jelentené, ezzel próbálja meggyőzni a pénzük értékének elvesztésétől félő választókat. Ciprasz szerint csupán arról van szó, hogy 1953-ban Görögország leírta a német adósság felét, 2015-ben így ennek viszonzását követelik. Szerinte a megszorítás politikája „értelmetlen és katasztrofális”. Dzsiannisz Toliosz, a Sziriza Központi Bizottságának (!) tagja el is magyarázta egy görög TV-csatornának, hogy a gyakorlatban hogyan képzelik el a tárgyalást a hitelezőkkel: „Ha a Szirza-kormány által követelt adósságcsökkentést a hitelezők megtagadják, akkor egyszerűen beszüntetjük a kamatok fizetését az EU-nak és az IMF-nek.”
A Berlin-Brüsszel-Frankfurt játszma
Berlin is megtette tétjeit, amelynek keretében Merkel kancellár és Schäuble pénzügyminiszter is menedzselhetőnek tart egy görög kilépést az Eurozónából. Görögország már elveszítette rendszerszintű jelentőségét az euróövezetben, ezért nem kell ismét megmenteni, jelentette ki Michael Fuchs, a CDU frakcióvezető-helyettese. Nos, ez a keménykedés a görög választókra gyakorolt nyílt nyomásgyakorlás mellett a kancellárnak és pártjának belpolitikailag is jól hoz a konyhára a közvélemény-kutatásoknál.
De a berlini politikai boszorkánykonyhában is pontosan tudják, hogy a görögök kirúgására nincsen EU-s jogalap és egyébként is súlyos pénzügyi turbulenciákkal járna. A német kormány valódi célja az, hogy a jelenlegi görög válságot kihasználják arra, hogy az eurózóna integrációját egy integrációs ugrással visszafordíthatatlanná tegyék. Schäuble világosan utalt is erre egy New York Times-beli interjúban, ahol kijelentette, hogy csak egy komoly válság vezethet az európai integráció magasabb szintjére, tehát csak emiatt adhatják föl egyes nemzetállamok a szuverenitásukat egy EU és EKB által vezetett központibb fiskális kormányzásért.
Merkel és Brüsszel most abban gondolkodik, hogy még a görög választások előtt – megelőző csapásként a Sziriza ellen – egy kisebb görög adósság-elengedést eszközölnek, hogy ezzel megtámogassák a konzervatív, Antonisz Szamaraszt január 25-én.
Ez a „gig economy.” 
