Egy 14 országból álló valutaövezet, ami felkavarta az olaszokat

A legtöbb új ország, ahogy létrejön, szuverenitását és önállóságát bizonyítandó bevezet egy önálló valutát, akár csak átmenetileg is (Szlovénia, Szlovákia és a Balti-államok is ezt tették Csehszlovákia, Jugoszlávia illetve a Szovjetunió felbomlása után, de aztán nem sokkal később bevezették az eurót). Egy sereg felszabadult francia gyarmat azonban úgy döntött, hogy stabilabb lehet a helyzete, ha megtartja az 1945-ben létrehozott CFA-frankot, amelynek rövidítése még az afrikai gyarmati frank francia elnevezéséből ered. Ráadásul akadt két olyan ország, amelyik nem francia gyarmat volt, mégis csatlakozott: Bissau-Guinea és Egyenlítői Guinea.

Megosztott zóna és megoszló vélemények

Annyi változás történt időközben, hogy a csoport két részre oszlott: 8 ország az úgynevezett Nyugat-Afrikai Gazdasági Unió frankját használja, míg 6 másik a Közép-Afrikai Monetáris és Gazdasági Közösségét, nagy eltérés azonban nincs a kettő között: mindkettő az euróhoz van kötve, és ezt úgy garantálják, hogy a 14 ország Franciaországban tartja devizatartalékainak felét. Egyes vélemények szerint a valutaövezet stabilizálja az adott országok gazdaságát, fékezi az inflációt, mások szerint az egész nem más, mint a francia neokolonializmus eszköze, amely leértékelhetetlensége miatt akadályozza a gazdasági növekedést.

Nos, hasonló érvek az eurózónában is elhangzanak, a CFA-frank övezet azonban bárki elhagyhatja anélkül, hogy súlyosabb bonyodalmakat okozna. Az, hogy mégsem hagyják el, feltehetően azért van, mert osztanak-szoroznak az egyes országok, és végül előnyösebbnek ítélik maradni, mint távozni (két ország már korábban távozott: Guinea és Mauritánia, Mali pedig 1962-ben távozott, 1984-ben pedig visszatért).

De hogy jönnek ide a migránsok?

Ami viszont most külön érdekesség, hogy Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes jutott el addig az okfejtésig, hogy Franciaország kizsákmányolja ezeket az országokat, ezért nem élnek elég jól, így fogják magukat polgáraik, és Európa felé indulnak, hogy aztán az olasz partoknál vetődjenek partra. Állítását nem támasztotta alá olyan adatokkal, hogy melyik országból hányan jönnek, esetleg népességarányosan, és hogy a CFA-frank övezetek országaiból szignifikánsan többen jönnének, mint más afrikai országokból.

Soros helyett Macron

Így az eleve kissé szélsőséges politikus inkább csak egy újabb okot keresett a migránskérdéshez, lehetőleg úgy, hogy mindjárt Macron francia elnökbe is rúghasson egyet azért, amiért Olaszország nem ereszthette el költségvetési hiányát. Azzal vádolta a francia elnököt, hogy őt kioktatja, miközben saját országa a CFA-frank zóna kizsákmányolásából finanszírozza saját adósságát. Talán arra gondolt, hogy még Soros Györgynél is jobb ellenségképet talált.