Proxy háború zajlik-e Ukrajnában Oroszország és a Nyugat, ezen belül az EU- és a NATO-tagállamok között? Ez volt az egyik fő kérdés, amire külpolitikai szakértők választ kerestek lapcsoportunk Klasszis Klubjában múlt héten.

Mint elhangzott, Ukrajna jelentős katonai támogatást kap a nyugati országoktól, és ez nemcsak egyre komolyabb fegyver- és lőszerszállítmányokban merül ki, hanem egyéb technikai támogatást is jelent. Az amerikai haderő például az orosz célpontok koordinátáinak meghatározásában is segíti az ukrán rakétacsapásokat, hogy biztosítsa azok pontosságát és maximális hatékonyságát.

„Nyíltan, reguláris haderővel” ugyanakkor „csak” Oroszország és Ukrajna harcol, azaz a nyugati hadieszközöket ukrán katonák használják. Ukrán oldalon létezik ugyan egy több mint 20 ezer fős nemzetközi légió, de az „valami proxy, nem reguláris haderő”, mondta például Rácz András Oroszország-szakértő.

Diplomáciai háború

Míg a hadszíntéren tehát továbbra sincs közvetlen összecsapás az európai államok és Moszkva között, addig a diplomáciában már kitört a háború: különösen a balti államok keveredtek komoly adok-kapokba Oroszországgal.

Az idei év elején Észtország 21 orosz diplomatát utasított ki annak érdekében, hogy „paritást” érjen el a diplomáciai képviseletek között – azaz ugyanakkora legyen a tallinni Orosz Nagykövetség létszáma, mint a moszkvai Észt Nagykövetségé. Az Orosz Nagykövetség mérete nyolc diplomatára és 15 adminisztratív feladatot ellátó személyre csökkent a szankció után.

A Kreml válaszul kiutasította Észtország oroszországi nagykövetét, Margus Laidrét. Ő az első nagykövet, akit Moszkva kvázi kidobott az Ukrajna elleni katonai invázió kezdete, tavaly február 24-e óta.

Természetesen Tallinn nem maradt adós az újabb válasszal: távozásra kényszerítette az orosz nagykövetet, Vlagyimir Lipajevet.

Múlt héten pedig újabb diplomatát küldött el az országból, Alexander Szavinov tanácsos személyében. Őt az orosz inváziót igazolni hivatott propaganda terjesztésével és az észt társadalom megosztására tett kísérlettel vádolta meg.

A diplomáciai képviseletek kölcsönös megnyirbálása már tavaly, közvetlenül a háború kitörése után elkezdődött: előbb Észtország – követve Lettország és Litvánia példáját – utasított ki orosz diplomatákat az invázió ellen tiltakozva, válaszul Oroszország bezáratta a szentpétervári és a pszkovi észt konzulátusokat.

„Szerintem a nemzeti érdekeinket szolgálja, hogy korlátozzuk Oroszország operációs képességét” – indokolta Urmas Reinsalu észt külügyminiszter a kiutasításokat a Politico hírportálnak nemrég. – „Észtország célja a kapcsolatok befagyasztása különböző módokon.”

Hasonlóan látja a helyzetet a többi balti állam is: Lettország például Észtországgal szolidaritást vállalva hazarendelte moszkvai nagykövetét, Litvánia pedig ugyanezt tette még tavaly, tiltakozásul a bucsai mészárlás miatt, amelyet helyszíni vizsgálatok szerint orosz egységek követtek el.  

Hírszerzés és befolyásolás

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy megéri-e beáldozni egy nagykövetet, hiszen egy tapasztalt politikus nagyon sok hasznos információt gyűjthet Moszkvában, ami különösen fontos lehet a jelenlegi háborús helyzetben.

Ezt is szem előtt tartva a nagy nyugati országok – Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság – óvatosabban járnak el, mint a balti államok. Egyrészt a helyükön hagyják az oroszországi nagyköveteiket, így azok továbbra is „leadhatják a drótot”, azaz informálhatják kormányaikat az ottani helyzetről (még ha persze az orosz nagykövetek is ugyanezt teszik Európában). Másrészt – ugyanebből a megfontolásból – nem utasítanak ki további orosz diplomatákat, mivel az a saját oroszországi képviseletük csökkenését is maga után vonná.

„Ha távolabbról nézzük a dolgokat, most azt látjuk, hogy egyik balti köztársaságnak sincs nagykövete Moszkvában – miközben azt állítjuk, hogy orosz szakértők vagyunk” – hívta fel a figyelmet a veszélyre nemrég Észtország volt oroszországi nagykövete.

„A nagykövetségek hírszerzési platformok. Ha az oroszok diplomaták kiutasításával vágnak vissza a nyugati országoknak, akkor egyúttal megnehezítik azok oroszországi információgyűjtését” – mondta ezzel egybehangzóan Tony Ingesson, a svédországi Lund Egyetem politológusa a brüsszeli lapnak. 

Emellett van még egy érv a maradás mellett: a befolyásolás. Magyarul, a moszkvai nagykövetek a kulisszák mögött megpróbálhatnak hatni az orosz tisztviselőkre annak érdekében, hogy a Kreml kevésbé agresszív politikát folytasson Ukrajnával szemben.

Bár ez a hozzáállás – tesszük hozzá – akár naivnak is tűnhet az elmúlt több mint egy évet tekintve, hosszabb távon a párbeszéd valószínűleg járhatóbb és mindenki számára előnyösebb út a teljes elszigetelésnél.