Egy kedves vezető karácsony előtt betiltotta a készpénzt

Mások ilyenkor adnak

Görögországban a regnálása alatt ugyancsak nem kevés zűrt okozó Ciprasz miniszterelnök sokadszor is szembefordult hitelezőivel, és még egy nagy adósságkönnyítést is feláldozott, hogy megajándékozza nyugdíjasait egy kis pénzesővel. Ez újabban népszerű fogás, hozzátartozik a választási időszakon kívüli kampányoláshoz, sokszor be is jön. Venezuela kontrollt vesztett ura ezzel szemben képes volt az ünnepek előtt egy olyan valutareformot bevezetni, melynek első lépése az, hogy a már amúgy is végletekig elnyomorított, nélkülöző lakosságtól elveszi a legnagyobb címletű bankjegyet. Ez a bizonyos bankjegy a 100 boliváros, már eleve alig ért valamit, bőröndszám kellett a fizetéseknél a pultra borítani.

Az ellenség keze

Most rájött a tisztelt vezetőség, hogy hogy ha nem nyomtatnak nagyobb címletet, csak a kisebből korlátlanul, attól sem az áruhiány nem csökken, sem az infláció. Így belátták, hogy nagy címletű bankjegyeket kell kibocsátaniuk. Először csak 10 meg 20 ezrest, mint a forintnál, aztán idővel jöhetnének a milpengők, akarjuk mondani milbolivárok. Ezzel nem is lenne semmi gond, a hiperinfláció, a pénz állam általi elértéktelenítése gyakran előfordul, de olyat először talált ki valaki, hogy mielőtt kibocsátja a nagyobb bankjegyet, a még forgalomban lévőt betiltja.

A venéz diktátor arra hivatkozik, hogy az ellenség, az imperialisták, természetesen élükön Amerikával, tonnaszám halmozza fel a 100 bolivárost, olcsó, az állam által dotált élelmiszert vesz belőle, azt átviszi a szomszédos országokba, eladja piaci áron, a kapott pénzt dollárra váltják, visszahozzák, és a feketepiacon visszaváltják rengeteg 100 bolivárosra.

Az áruhiány természetrajza

Nos, ehhez hasonló már tényleg történt a világon egy ugyancsak torz rendszerben, a rendszerváltás előtti Lengyelországban. Ott azonban szó sem volt élelmiszerről, hisz annak jó része a hiánygazdaságban már rég nem volt kapható az üzletekben, csak a feketepiacon reális, piaci áron. Voltak ezzel szemben olyan termékek, főleg ruhaneműk, amiket valóban meg lehetett venni zlotyért, más országban, például nálunk, ahol viszonylag erős volt a forint (azaz a külföldi valuták feketepiaci árfolyama csak 30-50 százalékkal volt a hivatalos felett), eladni, dollárra váltani, és azt visszavinni Lengyelországba, ahol négyszeres volt a feketepiaci árfolyam.

A gringók láncoskutyái

Az akkori Lengyelország vezetői pontosan tudták, hogy ez a hiánygazdaság okozta törvényszerűség, a gazdaságilag összeomló kommunista rendszer kimúlásának egyik állomása. Nem is tartott sokáig, jött a rendszerváltás, és minden a helyére került. Maduro ezzel szemben nem hajlandó a kommunizmushoz hasonló logikájú gazdasági rendszerének csődjét belátni, erősen dotálni próbálja az élelmiszert, amiből így alig van, hisz az állam nem tudja már finanszírozni a dotációt. Így kitalálja, hogy mindez az imperialisták műve, és jól kitol velük, ha betiltja a 100 bolivárost.

Ezzel szemben agyongyötört lakosságával tolt ki, de olyan mértékben, hogy elkeseredett lázadozások és fosztogatások indultak, főleg az élelmiszert vitte az éhező lakosság a feltört boltokból, már ha volt bennük. A karhatalom közbelépett, sokan megsérültek, egy ember meghalt. Rengeteg embert letartóztattak, természetesen köztük a két fő ellenzéki párt tagjait és vezetőit, akiket a Reuters szerint Maduro mindjárt meg is vádolt, hogy amerikai utasításra cselekszenek. Az elnök szerint ők a gringók két pártja az országban, Obama elnök láncoskutyái, aki még hivatali ideje alatt meg akarja dönteni a szocializmust Venezuelában.

Az olajban úszó koldus

Az elnök először azt javasolta, hogy fizessen mindenki elektronikusan, de aztán közölték vele, hogy a lakosság 40 százalékának nincs is bankszámlája. Erre most annyi könnyítést tett, hogy január 2-ára helyezte át a 100 boliváros betiltását, és abban bíznak, hogy addig megérkeznek a 20 ezresek, melyeket eddig képtelenek voltak legyártani. Addig mindenesetre zárva tartja a kolumbiai és a brazil határt, nehogy valaki 100 bolivárosokat csempésszen.

Az 54 éves Nicolas Maduro, aki korábban buszsofőr volt, 2013-ban váltotta fel betegségben elhunyt elődjét, Hugo Chavezt. Chavez is elég rendesen tönkretette az országot, noha az a világ legnagyobb olajkészletén ül, tehát ha jól csinálnák a dolgokat, akár szaúd-arábiai szintű jólét is lehetne. Maduro azonban a teljes csődöt hozta, és 3 év alatt a népszerűsége is 20 százalék alá süllyedt. A nép már elkergetné, ha tudná, de mint általában a diktátorokat, elég nehéz elűzni.