Egy százalékkal csökken az uniós tisztségviselők pénze

Tavaly 3,6 százalékos volt a csökkenés a tisztviselők körében. 2004 és 2011 között az uniós tisztviselőknek összesen 7,6 százalékos vásárlóerő-csökkenéssel kellett megbirkózniuk.Ez a mechanizmus nyolc tagállamból álló kosár alapján követi nyomon a tagállami köztisztviselők vásárlóerejének – felfelé vagy lefelé történő – változását. (A 2004-ben a tagállamok kifejezett döntésén alapuló minta az Egyesült Királyságot, Németországot, Franciaországot, Olaszországot, Hollandiát, Spanyolországot, Belgiumot és Luxemburgot foglalta magába és együttesen az uniós GDP 76 %-át képviseli.) Másként fogalmazva, ez a módszer e tagállamok kormányainak saját köztisztviselőik fizetésére vonatkozó politikai döntéseit alkalmazza az uniós személyzetének fizetésére.

Idén az eredmény pontosan tükrözi a nehéz gazdasági helyzetet, és annak a tagállami közszolgálatokra gyakorolt nagyon eltérő hatásait: figyelembe veszi a fizetések növekedését Németországban (+4,3 %), Belgiumban (+2,5 %), Luxemburgban (+2,5 %), Franciaországban (+1.8 %) és az Egyesült Királyságban (+0,9 %), a 3 százalékos spanyol és az 1,9 százalékos holland bércsökkentést, valamint a bérek befagyasztását Olaszországban (0 %). Az érintett tagállami köztisztviselők vásárlóerejének összesített változása -1,1 %. Így ezzel azonos mértékben csökken a vásárlóerő az uniós tisztviselők esetében, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol és melyik uniós intézménynél vagy ügynökségnél dolgoznak.

A Bizottság már tavaly javaslatot nyújtott be a Tanácsnak és a Parlamentnek az uniós intézményekben és ügynökségeknél dolgozó teljes személyzet 5 százalékos csökkentésére 2013 és 2017 között. Az ebből adódó megnövekedett munkateher kezelése érdekében a létszámcsökkentéssel párhuzamosan, bérkompenzáció nélkül 40 órára emelkedne a minimálisan kötelező heti munkaidő. Ezenfelül a Bizottság azt javasolta, hogy 63-ról 65 évre emeljék a nyugdíjkorhatárt, könnyítsék meg annak feltételeit, hogy 67 éves korig lehessen dolgozni, valamint bizonyos munkakörök esetében jelentősen csökkentsék a kezdő- és nyugdíjba vonulás előtti fizetések mértékét.

Ez jelentős, több mint egymilliárd eurós megtakarítást eredményezne a következő többéves pénzügyi időszakra, hosszú távon pedig évente egymilliárd eurót tenne ki az intézkedések hosszú távú hatásai következtében.