Gigászok harca
Az IMF és Németország egy kérdésben olyannyira nem ért egyet, hogy egyelőre nem is tudnak mindketten részt venni a mentőcsomagban. Az európai pénzügyminiszterek gigantikus, 86 milliárdos csomagot javasoltak, de ők számoltak az IMF részvételével. Az IMF ugyanakkor azt mondja, hogy ő csak olyan országot hitelez, amelynek adóssága kezelhető szintű, vagyis reális, hogy az ország a jövőbeni jövedelméből törlessze. Ez véleményük szerint a görögöknél nem áll fenn, ezért ők 187 tagjukat nem fogják arra kérni, hogy a görög hitelt ebben a formában támogassák.
A másik oldalon Angela Merkel azt mondja, hogy az eddigi sokéves mentőprogramok és támogatások után szó sem lehet adósságeltörlésről. Az ő indoka az, hogy ez rossz példa lenne: egy fegyelmezetlen ország elérné, hogy elengedjenek neki egy igen nagy összeget, ezáltal mintegy meg lenne jutalmazva azért, hogy vég nélkül csak halmozta adósságát. Mindezt az eurózónán belül, ahol a fegyelmezettek ezt igen rossz néven vennék, teljesen érthetően, hisz ők kemény megszorítások árán törlesztik adósságukat.
Közös lónak...
Az IMF-et maga Merkel vonta be a 2010-es mentőcsomagba, akkor jó ötletnek tűnt az együttes szerepvállalás. De most már látszik, hogy közös lónak túrós a háta, hisz ha az elképzelések időközben ennyire eltérnek, akkor nehéz közös nevezőt találni. Persze nyilván egyikük sem gondolta 2010-ben, hogy 5 év alatt nem, hogy nem oldódik meg a dolog, de még egy sokkal nagyobb csődtömeg lesz belőle.
Németország hajlana egy köztes megoldásra, nevezetesen az adósságok határidejének meghosszabbítására és kamatának csökkentésére, és ami még fontosabb, hozzáteszi, hogy nem zárkózik el teljesen az adósságmérséklés elől, de először Görögországnak bizonyítania kell. A reformokat olyan mértékben kell végrehajtania, hogy egyensúlyba jusson, és ne az legyen, hogy a csökkentés után újra vidáman növelni kezdi adósságát.
Ezt a problémát nyilván az IMF is érti, csak kevésbé izgatja, hisz nem neki kéne állni a számla java részét. Ezért morálisan kissé problémás is, hogy a másik hitelezőt akarja elképesztő méretű összegek leírására szorítani. Persze Németországnak és a többi európai hitelezőnek megvan az a lehetősége, hogy a Valutaalapot mégis kihagyják a buliból, Igaz, hogy így nagyobb rész jut rájuk, mondhatni mindent nekik kell fizetni, de legalább nem kockáztatják azt, hogy egy hitelezőtárs a továbbiakban olyan politikára kényszerítse őket, melyet ők nagyon is logikus okból nem szeretnének alkalmazni, pont az eurózóna és az Európai Unió jövője érdekében.
A kiskapu
Mindazonáltal az IMF is nyitva hagyott egy kiskaput. Azt mondják, a finanszírozás első körében nem vesznek részt, de ha látják, hogy jól haladnak a reformok, akkor esetleg engednek álláspontjukból és beszállnak a jövő év elejétől. És itt a közös pont, hisz Merkel is ugyanezt mondja: eredményt akar először látni. Ha mindkét fél látja, hogy sínre kerül a görög gazdaság, és lecsökken a jövőbeni újabb problémák esélye, akkor mindkét oldal jobban el tudja adni hátországának a kompromisszumot.
Gazdaságilag csakis a NER visszabontása segíthet alkalmazkodni új kihívásokhoz. 
