|
| Donald Trump. (Kép forrása: EPA, Peter Folay) |
Azon remények, amelyek szerint Trump moderálja magát a sárdobálós kampány után és visszatér a hagyományos Republikánus vonalvezetéshez, hiú ábrándoknak bizonyultak. Nyugat-Európa vezető lapjai szerint egy olyan ember lép az Ovális Irodába, aki nem igazán keres konszenzust és aki a saját sikerét arra építette, hogy folyamatosan mobilizálja egy egyik embert a másik ellen.
Mi lesz a NATO-val?
Megválasztása utáni első sajtótájékoztatója is inkább megrettenést váltott ki a német sajtó széles spektrumában. A vezető Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint nem látszik jele annak, hogy Trump államférfivé alakuljon, aki inkább hidakat építene falak helyett. A Kölner Stadtanzeiger rátapint a jelenlegi konszenzusos véleményre, amikor kiemeli, hogy „aki még reménykedett abban, hogy a populista kampányt folytatóból józan államférfi lesz, az jobban teszi, ha sutba dobja ezen reményeit”.
|
| Káncz Csaba |
A nyugat-európai félelmek olyan területekre vetülnek, mint az amerikai társadalom belső stabilitása, Trump „Amerika Mindenekelőtt” politikájának kihatása a világgazdaságra és mindenekelőtt az új amerikai külpolitika biztonságpolitikai következményei. Bár kontinensünkön sok forrófejű napjainkban könnyedén és felelőtlenül elfeledkezne róla, ettől még tény marad, hogy Európában az elmúlt hét évtizedben nem tört ki komolyabb katonai konfliktus.
Pedig itt most arról a kontinensről beszélünk, ahol a Százéves Háborútól a II. világháborúig eltelt mintegy hatszáz évben gyakorlatilag folyamatosak voltak a háborús cselekmények.
A nyugat-európai NATO tagállamok most attól tartanak, hogy Trump-Putyin paktum eredményeképpen a transzatlanti katonai szövetség szétesik.
London és Párizs fellazítása
A NATO megrendülése pedig felgyorsítaná az EU dezintegrációját és számos olyan megoldatlan probléma kelne életre - gondoljunk csak a fortyogó Balkánra - , amely a kontinenst csupán a múlt században két világégéshez vezette. Az Egyesült Királyság már így is úgy döntött, hogy elhagyja az EU-t. Számos jel szerint pedig Trump nemcsak a Brexit lelkes támogatója, hanem ráadásul a nyugat-európai integráció további fellazításán dolgozik. A napokban kerülhet kinevezésre az Egyesült Államok új EU-s nagykövete, aki jó barátja Nigel Farage volt UKIP elnöknek, a Brexit egyik zászlóvivőjének.
Nem tekinthető véletlennek, hogy Elmar Brok az Európai Parlament külügyi bizottságának vezetője a napokban azon aggodalmának adott hangot, miszerint London az „Egyesült Államok trójai falovává válhat”. Ezzel felelevenítette azon régi félelemeket a kontinensen, amely Charles de Gaulle francia elnököt 1963-ban arra vezették, hogy megvétózza London csatlakozását az Európai Közösséghez. De Trumpnak a Brexit áttörése sem elég, hiszen a megválasztott amerikai elnök stábja már két hónapja felvette a kapcsolatot Maréchal Le Penen – vagyis Marine Le Pen pártelnök unokahúgán - keresztül a francia Nemzeti Fronttal is.
Káncz Csaba jegyzete
