A történelemben először fordul elő, hogy Japán és Tajvan kormányzó pártjai ma kétoldalú biztonsági megbeszélést tartanak. Tokió és Tajpej között jelenleg nincsenek diplomáciai kapcsolatok, de a két szigetország között gyors politikai közeledést látunk, amint gyorsan nő a feszültség a Tajvani-szorosban és a Dél-kínai-tengeren.
Peking most nyeregben érzi magát Ázsiában
Kína pontosan érzékeli, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei teljesen elbizonytalanodtak azon negatív fejlemények láttán, amelyek egyre inkább eluralják Afganisztánt, Irakot, Nyugat-Afrikát általában -és Malit különösképpen. A Talibán győzelme és a kaotikus nyugati visszavonulás átrajzolja Ázsia geopolitikai térképét és Pekingnek esélyt kínál arra, hogy növelje befolyását a térségben. Az utóbbi napok fejleményei megkérdőjelezik Washington azon képességét, hogy rá tudja-e kényszeríteni akaratát más országokra.
Kijelenthető, hogy Amerika Indo-csendes-óceáni stratégiája elszenvedte az első jelentős vereségét. Naivitás azt gondolni, hogy Washington most majd nagyobb erővel tud Kína fókuszálni. A szárazföldi határok igenis számítanak, márpedig Afganisztán és Kína között 76 kilométeres határszakasz húzódik. Nem véletlen, hogy a kínai állami média az egész hetet az amerikai visszavonulás kicsúfolásával töltötte.
A kínai kommunista párt szócsöve világos üzenetet küldött Tajvan címére is. A Global Times kiemeli, hogy az USA nem nyújt végtelen támogatást a szigetországnak. Washington csak kihasználja Tajvant Kína zaklatására, de ha Peking eltökélten katonai eszközökhöz nyúl, akkor Amerika vissza fog vonulni.
Japán beszáll a játszmába
A Tajpej körüli egyre forróbb biztonságpolitikai helyzet Tokió számára sem érdektelen. Tajvan esetleges pekingi kézre kerülése esetén Japán tengeri szállítási útvonalai feletti ellenőrzést átvenné a kommunista óriás. A történelmi gyökerek is mélyre nyúlnak, hiszen Tajvan a Japán Birodalom része volt 1895 és 1945 között.
Ennek kapcsán Japán július közepén nyilvánosságra hozott védelmi fehér könyve Kínát és Észak-Koreát nevezi meg biztonsági veszélyforrásnak Japán és a nemzetközi rend számára.
„Egyre nagyobb a katonai feszültség Tajvan körül, illetve erősödik a technológiai rivalizáció Kína és az Egyesült Államok közt, mindez pedig veszélyezteti a békét és a stabilitást a Kelet-ázsiai térségben” – írják a hivatalos katonai dokumentumban. „Fontos, hogy közeli figyelemmel kísérjük a szituációt egy krízis-érzettel, most jobban, mint bármikor korábban. Különösen, ahogy a technológiai területen való verseny egyre intenzívebbé válik”.
Tajvan kérdése több vonatkozásban is foglalkoztatja Tokiót: először is a földrajzi közelség és Tajvan stratégiai elhelyezkedése okán. Másodszor az a tény, hogy az Egyesült Államok – Japán szövetségese – Tajvan biztonsági védhatalma. Harmadszor: Kína agresszív fegyverkezése és térségbeli fellépése a japán stratégákat folyamatos kihívások elé állítja. Negyedszer: a japán önvédelmi erők (SDF) bevethetőségét még mindig a második világháború utáni – amerikaiak által írt – békealkotmány szabályozza, amely jelentősen korlátozza a csapatok esetleges bevethetőségét.
2014 júliusában azonban a kormány elfogadta az alkotmány azon új értelemzését, amely lehetővé teszi az SDF bevetését „kollektív önvédelem” esetén. Az új idők új szeleiként Washington már azt követeli, hogy Japán nagyobb részt vállaljon saját védelme érdekében. Egy tajvani háború esetében a Pentagon bizonyosan követelné Japán részvételét.
Közeli szomszéd
Bár Tokió és Tajpej között 2000 kilométer a távolság, de a legnyugatabbi, lakott japán szigetcsoport – a Jonaguni – csak 100 kilométerre helyezkedik el Tajvan keleti partjaitól. Nem véletlen, hogy Tokió jövő tavaszig 5-600 fővel rakétaegységeket állít föl egy, a Kelet-kínai-tenger határán fekvő szigetcsoportra. A Jonaguni szigetcsoportra pedig 2023 tavaszáig elektronikus hadviseléssel foglalkozó egységet állítanak fel.
Az elmúlt hónapokban két vezető amerikai katonatiszt – az Indo-csendes-óceáni parancsnokság volt vezetője, Philip Davidson, és az új parancsnok, John Aquilino admirális – közelgő amerikai-kínai háborúra figyelmeztettek Tajvan kapcsán. Peking szürke zónás nyomásgyakorlása már olyan szintet ért el, hogy Joseph Wu tajvani külügyminiszter áprilisban leszögezte: ha kínai támadás jön, „a sziget az utolsó napig védekezni fog”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Török Áramlatról. 
