A Policy Agenda azt nézte meg, hogy hol és hogyan történt ez a leépítés.
Hol vannak a közmunkások?
A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban 223 ezer ember dolgozott közmunkásként, míg 2018 első négy hónapjában már csak 150 ezer fő. Ez 33 százalékos létszámleépítést jelent, azaz több, mint 73 ezer munkást. Érdemes megnézni, hogy ez létszámleépítés hogyan történt, azaz figyelembe vettek-e területi tényezőket, vagy inkább „fűnyíró-elv” szerűen vették el a forrásokat a közmunkaprogramtól. Ez azért lényeges, mert bár munkaerőhiány van az országban, de ez területi és szektoronként teljesen eltérő mértékű.
| közmunkások aránya (%) | munkavállalási korúak között közmunkások aránya (%) | |||
| 2016. | 2018. I-IV. | 2016. | 2018. I-IV. | |
| fővárosban | 1,9% | 1,3% | 0,4% | 0,2% |
| megyei jogú városokban | 9,0% | 9,3% | 1,6% | 1,1% |
| egyéb városokban | 32,8% | 32,8% | 3,6% | 2,4% |
| falukban | 56,3% | 56,6% | 6,1% | 4,1% |
| országosan | 100% | 100% | 3,4% | 2,3% |
Ez alapján az látszik, hogy településtípusok szerint nincs lényeges eltérés 2016 és 2018 között. Azaz a teljes közmunkás-állomány 56,3 százaléka dolgozott 2016-ban a legkisebb településeken, míg 2018-ban ugyanitt 56,6 százalékuk.Azt pedig, hogy milyen mértékű a közmunka a falvak foglalkoztatási formájában jól mutatja, hogy míg az összes munkavállalási korúnak 31 százaléka él falvakban, addig – ahogy korábban említettük – a közmunkásoknak 56,6 százaléka. Ezzel szemben a fővárosban és a megyei jogú városokban a munkavállalási korú népesség 37 százaléka él, a közmunkások aránya ezzel szemben csupán 10,6%.
Az adatok azt mutatják, hogy településtípusok alapján nem történt változás, azaz arányaiban minden területről ugyanannyi embert vettek ki a rendszerből. Fontos aláhúzni, hogy arányokról beszélünk, és nem a foglalkoztatottak számáról - ott ugyanis ebből következően jelentős különbségek vannak a településtípusok között. A 73 ezer fős létszámcsökkenésből 41 ezer főt a falvakban élők, 24 ezer főt a nem megyei jogú városokban élők jelentik, míg a fővárosban és a megyei jogú városokban élők 8 ezer főt „adtak” hozzá a létszámleépítéshez.
Megyénkénti változás
A változást érdemes megnézni megyék alapján is, és összevetni a foglalkoztatotti létszám változását. A közmunkások számát tekintve a létszámleépítés egyenlőtlen volt. A legnagyobb „veszteséget” szenvedő három megye (Hajdú, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) 27 ezer közmunkással kevesebbet tudott foglalkoztatni, míg a lista másik végén lévő megyék (Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom) 3 ezer főt.
Természetesen a keleti megyékben korábban is több közmunkás volt, ezért arányaiban ez is jellemzi a helyzetet. Átlagosan 33%-kal csökkent a közmunkások száma. Ettől kisebb mértékű csökkenés a következő megyékben volt:
| közmunkások létszámváltozása (2018.I-IV. - 2016.) - fő | közmunkások létszámának csökkenése (%) | foglalkoztatotti létszám változása (2018. I.n.év-2016.) – ezer fő | |
| Borsod-Abaúj-Zemplén | -9317 | 24% | 3,1 |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | -10183 | 27% | -0,7 |
| Tolna | -1366 | 29% | 3,5 |
| Nógrád | -2392 | 30% | 7,8 |
| Békés | -4941 | 32% | 3,8 |
| Bács-Kiskun | -3239 | 32% | 3,3 |
Az is kitűnik az adatokból, hogy a közmunkások létszámcsökkenését kompenzálta a munkaerőpiac. Azaz a foglalkoztatottak számának változásában nem látszik a közmunkások leépítése. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy azok az emberek helyezkedtek el a „normál” munkaerőpiacon, akik korábban közfoglalkoztatottak voltak, de létszámukat tekintve statisztikai értelemben mindenképpen bekerültek legalább ugyanennyien a munka világába. Egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lóg ki valamelyest, ahol 10 ezer emberrel kevesebbnek jutott közmunka 2018 első négy hónapjában, mint 2016-ban, ugyanakkor a foglalkoztatotti létszám is csökkent, majdnem 1000 fővel.
Kevesebb a „közmunkával fertőzött” település
2016-ban 977 település volt (az összes település 31 százaléka) olyan, ahol a munkavállalási korú népesség legalább 10 százaléka közmunkásként dolgozott. Ez a szám 2018-ra 585 településre csökkent (19 százalékára az összes településnek). Ezeket a településeket nevezzük közmunkával fertőzött településeknek, hiszen a munkaerőpiacukat alapvetően meghatározza ez a foglalkoztatási forma.
| megye | közmunkávalfertőzött települések aránya | - ebből: 10-20%-os közfoglalkoztatási rátájuk települések aránya | - ebből: 20% feletti közfoglalkoztatási rátájú települések aránya | |||
| 2016. | 2018. I-IV. hó | 2016. | 2018. I-IV. hó | 2016. | 2018. I-IV. hó | |
| Bács-Kiskun | 8% | 0% | 8% | 0% | 0% | 0% |
| Baranya | 59% | 42% | 28% | 27% | 31% | 15% |
| Békés | 51% | 29% | 35% | 23% | 16% | 7% |
| Borsod-Abaúj-Zemplén | 67% | 53% | 36% | 32% | 31% | 21% |
| Csongrád | 13% | 10% | 13% | 10% | 0% | 0% |
| Fejér | 3% | 0% | 3% | 0% | 0% | 0% |
| Győr-Moson-Sopron | 0% | 0% | 0% | 0% | 0% | 0% |
| Hajdú-Bihar | 54% | 33% | 40% | 29% | 13% | 4% |
| Heves | 17% | 10% | 14% | 10% | 3% | 0% |
| Jász-Nagykun-Szolnok | 36% | 13% | 31% | 12% | 5% | 1% |
| Komárom-Esztergom | 0% | 0% | 0% | 0% | 0% | 0% |
| Nógrád | 26% | 11% | 23% | 10% | 3% | 1% |
| Pest | 1% | 0% | 1% | 0% | 0% | 0% |
| Somogy | 41% | 12% | 33% | 12% | 9% | 0% |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | 76% | 46% | 59% | 36% | 17% | 10% |
| Tolna | 18% | 9% | 18% | 9% | 0% | 0% |
| Vas | 3% | 0% | 3% | 0% | 0% | 0% |
| Veszprém | 9% | 3% | 9% | 3% | 0% | 0% |
| Zala | 20% | 11% | 18% | 11% | 2% | 0% |
Még mindig szembetűnő, hogy az ország keleti szélén lévő megyék településeinek kb. 40 százaléka olyan, ahol a közfoglalkoztatottak aránya a potenciális munkavállalókon belül 10% feletti arányt képvisel. Például,ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak a falvakat nézzük, akkor az látszik, hogy még a közmunkások létszámleépítése után is 1000 foglalkoztatottból 180 (!) közmunkás. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében 1000 foglalkoztatottból 6 ember közmunkás. Továbbra is óriási az ország két része közötti eltérés.
Összességében a Policy Agenda szerint politikai szemszögből nézve úgy hajtott végre a Fidesz a közfoglalkoztatásban másfél év alatt egy 33 százalékos létszámleépítést, hogy ebből jelentősebb feszültség nem volt. Ugyanakkor a létszámleépítés arányaiban inkább fűnyíróelv-szerű volt, miközben a foglalkoztatottak számát tekintve nagyon rosszul érintette a nehezebb helyzetben lévő területeket. A munkaerőhiány miatti kereslet tényszerűen ennek a rétegnek egy részét felszippantotta. Egyértelmű azonban, hogy lettek olyanok, akiket az „árokszélén” hagyott a rendszer. A közmunkarendszer továbbra is a falvak munkavállalói számára jelent egy arányait tekintve jelentősebb segítséget. Sajnos ez azt eredményezi, hogy a falvakban becsléseink szerint 1000 foglalkoztatottból 72 ember csak közmunkásként tud dolgozni.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
