Erdogan elnök hétfőn próbálta megvédeni az alacsony jegybanki kamatokért folytatott küzdelmét, amely szerinte lökést ad a gazdasági növekedésnek és serkenti a munkahelyek létesítését.
Igen ám, de a világ jegybankjai a FED új politikája nyomán kamatemelési ciklusban vannak és a befektetők nem vették jó néven a török jegybank önállóságát már régen felszámoló elnök különutas politikáját. A török líra szabadesésbe váltott és tegnap volt olyan pont, amikor 20 százalékkal került lejjebb a vezető nyugati devizákhoz képest.
Irány a hiperinfláció
Márpedig a török infláció már most meghaladja a 20 százalékot és a jelenlegi pénzpolitikai kurzus egyenesen vezet a hiperinflációhoz és folyó fizetési mérleg krízishez. Erdogan elnök kormányzó, AKP pártja évtizedeken keresztül a választási sikereit a gyors gazdasági növekedési ütemre építette, amelyet gyakran mesterséges hitelbővítéssel támogattak meg. Amikor a COVID válság miatt leállt a gazdaság, az elnök kormányzó koalíciójának támogatottsága is megrendült.
Nem véletlen tehát, hogy Erdogan mindent megtesz a növekedés beindítására – noha az egekbe törő árak éppen a tradicionális, kékgalléros választási bázisát sértik a leginkább.
A súlyos török devizaválság felhajtja az élelmiszerek, a gyógyszerek és más, létfontosságú háztartási alapanyagok árait. Egyben veszélyt jelent az ország bankjainak és nagyvállalatainak működésére, ha a líra szabadesését nem állítják meg. Tegnap a török sajtó már beszámolt arról, hogy az országban egyre több nagykereskedő a szerződés teljesítéséhez azonnali készpénzfizetést követel, vagy ragaszkodik a kemény devizában leszámítolt szerződéshez.
A török bankrendszer is nehéz helyzetben van, hiszen rövidtávú külső adósságállománya 84 milliárd dolláron áll, amely az ország GDP-jének közel 10 százaléka.
Elment az idő
Az egykor sikeres gazdasági reformokról, liberális kisebbségpolitikáról és korrupció elleni harcról ismert Erdogan már a múlté. Húsz hónap alatt a Török Nemzeti Bank élére a negyedik elnököt nevezik ki. A kurd kisebbség komoly politikai leszámolással néz szembe, pedig két évtizeddel ezelőtt olyan jogokat biztosított számukra Erdogan, amilyenekre korábban egyik török kormány sem volt hajlandó.
A korrupció és a nepotizmus olyan szintre ért, hogy amiért tíz éve még letöltendőt kapott volna egy politikus, az mára már az újságba sem kerül be. A török gazdaság pedig 2015 óta lassan, de biztosan zuhan lefelé.
Erdogan azonban érdemi megoldások helyett hol a háttérhatalmat, hol a belső ellenséget hibáztatja a problémákért.
A gigantomán projektek sorra dőlnek be
Az ország borzalmas pénzügyi állapotát szinte megalapozta az a 181 megaprojekt, amelyet Erdogan elnök testált hazájára 2003-as hatalomra kerülése óta.
Az egyik ilyen projekt a „Wondeland Eurasia” volt Ankarában, amely Európa legnagyobb szórakoztatóparkjának készült, de végül egy gigantikus fejreállás lett belőle. 2018 márciusában avatták fel, mintegy 800 millió dolláros költséggel – de képtelen volt megfelelő számú látogatót vonzani és egy év után bezárta kapuit úgy, hogy a működtető még a villanyszámlát sem tudta kifizetni, ahogyan az alkalmazottak bérét sem.
A park most elhagyatottan áll, nem messze Erdogan 1150 szobás elnöki palotájától, amelyet az öntörvényű vezető 600 millió dollárért építtetett egy természetvédelmi területen.
Két másik bebukott mega-projekt a harmadik Boszporusz-híd és a Marmara autópáya, amelyeket egy olasz-török konzorcium működtetett, amíg ott nem hagytak csapot-papot és várhatóan egy kínai konzorcium lép a helyükre. Hasonló a helyzet a második Isztambuli reptérrel, amelyet földbe döngölt a COVID válság. A török kormány most a kínai ICB Banktől próbál 6,2 milliárd dollárt szerezni a hitelek visszafizetésére.
Isztambultól 370 kilométerre délre épült 59 millió dollárért a Zafer Repülőtér. Szeptemberben az IC Ictas nevű működtető bejelentette, hogy a reptér eladó. A repülőteret évente 1,3 millió utasra tervezték, de ennek csupán 6 százaléka jött be ténylegesen.
Török sajtójelentések szerint a múlt évben a kormánynak 250 millió dollár garanciális kifizetést kellett teljesítenie az Észa-Marmarai Autópálya üzemeltetőinek, és 191 millió dollárt a Gezbe-Izmir autópálya esetében.
Ezért nincsenek reformok
Ahogyan Gulden Atabay közgazdász leszögezi: „Erdogan képtelen felfogni, hogy a török gazdaság legfőbb problémája éppen az agyontámogatott építőipari szektor, ahelyett, hogy átlátható és hatékony gazdasági reformokat hajtott volna végre. Nem kezdeményezi ezeket a változásokat, mert tudja, hogy az AKP párt körüli gazdasági körökben csak felerősödne a belharc az állami koncok körül.”
A Közel-Keleten élő amerikaiakat figyelmeztették a nagykövetségek.
