A héten csúcstalálkozó lesz a két Korea vezetői, Kim Dzsongun és Mun Dzsein között Phenjanban, előtte csúcsra járatják az északi propagandát, ezúttal a két ország egyesülésének kérdését vették elő. Ráadásul egy 16 éves fiút is bevetettek, aki a helyi munkás-paraszt vörös őrség (nevezhetjük Hitlerjugendnek is) tagjaként Phenjanban elmondta a Reuters munkatársának, üzenvén a déli ifjúságnak, hogy milyen jó Kim Dzsongun védőkarjai alatt élni. A fiú és társai a szeptember 9-i phenjani katonai parádén vettek részt, utána szabadnapot kaptak, ekkor készült az interjú.
Dél nem lelkes
Dél-Koreában közben sokkal kisebb a lelkesedés az egyesülés iránt. Egyrészt bármilyen jó is az ifjú munkásőr szerint Kim katonájának és alattvalójának lenni, ők köszönik, nem kérnek belőle, ahogy a nyugatnémetek se óhajtották volna Honecker kommunista rendszerét. Ugyanakkor, ha egyszerűen összedőlne az észak-koreai rezsim, ahogy ez az NDK-ban is történt, akkor is ijesztő lenne nekik az elképesztően szegény, viszont nagyszámú nemzettestet hirtelen a szárnyuk alá venni.
Jól hangzik
Persze Kim Dzsongun sem azért veszi ilyenkor elő a kérdést, mert annak realitása van, hanem mert jól hangzik a csúcstalálkozó előtt, demonstrálja vele, hogy neki milyen nemes, békés, sőt mi több, össznemzeti szándékai vannak. Kim a következőket mondta: bontsuk le köztünk lévő falat (Berlinben annak idején Reagan amerikai elnök címezte ugyanezeket a szavakat Gorbacsov szovjet vezetőhöz), hogy elérhessük a koreai emberek nagy álmát, az egyesüléshez vezető utat.
A németeknek könnyebb volt
Mindazonáltal az észak-koreaiak sokkal inkább szeretnék az egyesülést, de hát ezen miért is kéne csodálkoznunk? A szegény rokon nagyon akarja, a gazdag kevésbé. Az északiak közül persze csak azokat tudták megkérdezni, akik meglógtak az országból, de jobb híján ezt is mintának tekintették az északiak véleményét illetően. A megkérdezettek 95 százaléka szorgalmazná az egyesülést, míg a déliek körében ez az arany csak 53 százalék.
Az északi-koreai egy főre jutó GDP mindössze 4,4 százaléka a dél-koreainak, azaz a délieknek gyakorlatilag a nulláról kéne felhúzni gazdaságilag az északi országrészt. Ráadásul, míg a gazdag NSZK 64 millió lakosára az NDK mindössze 16 millió lakosa jutott, azaz csak negyedével nőtt a gazdag országrész népessége az egyesüléssel, Koreában az 50 millió délire 25 millió északi jut, így felével nőne a népesség.
Azok a fránya szankciók
Északi részről most van még egy oka az egyesülés emlegetésének: a szankciókat délnek is be kell tartania, ezt próbálja meg Észak-Korea a barátkozás és egyesülés szüntelen emlegetésével megnehezíteni, illetve nyomást gyakorolni, hogy kezeljék lazábban a kérdést, ha jobb viszonyt akarnak.
Nyolcvan éve nem látott ilyet Olaszország. 
