Észak-Korea hidrogénbombával fenyegetőzik - ki fogja megállítani?

Fotó: MTI/EPA/KCNA

Már a kicsi is veszélyes

Korábban, ha egy kis ország nem bírt magával, legfeljebb szomszédjait fenyegethette, azok közül is csak a kicsiket. Túl nagy kárt nem tudott okozni önmagában. Ma viszont, amikor lassanként egyre többen tudnak termonukleáris fegyvereket és interkontinentális rakétákat kifejleszteni, megváltozott a helyzet. Nem csak az elefánt tud fenyegetni és zsarolni, hanem immár a bolha is.

Normális körülmények között persze nem kezd egy ilyenbe egy kis ország, hisz pontosan tudja, hogy ha bevet egy ilyen fegyvert, azonnal a százszorosa zúdul rá, és az országból semmi nem marad. Ezért eszébe sem jut ilyesmivel fenyegetőzni, mások pedig nem is gondolnak arra, hogy ez a lehetőség egyáltalán felmerül.

Öngyilkos hajlamok

Csakhogy előfordul, hogy olyan valaki kerül az ország élére, aki átlépi a logikát és az értelmet. Esetleg csak blöfföl, de nem kizárható, hogy öngyilkos elképzelései vannak, melyekbe magával rántaná népét is. Hisz már kétszer is láttunk ilyet. Hitler, mikor elkerülhetetlen volt a bukás, azt akarta, hogy pusztuljon vele az egész német nép is. Mindent és mindenkit elpusztító parancsát szerencsére szabotálták, betartatni már nem tudta bunkeréből.

A másik, még ijesztőbb eset Kuba volt az 1962-es válság idején. Fidel Castro arra biztatta Hruscsovot, hogy ne vonuljon vissza, sőt vívjon egy korlátozott atomháborút Amerikával, még akkor is, ha Kubából por se marad. Ő szívesen feláldozza a kubai népet a nagy ügy érdekében.

Ki tudja, meddig ér el

Észak Korea esete rosszabb, egyrészt mert nem egy másik hatalmat ösztökél, hanem saját maga fejleszti a veszélyes eszközöket, ráadásul nem egy sziget, ami legrosszabb esetben odaveszik, hanem egy félsziget, melyen osztozik saját népének jólétben és szabadságban élő felével. Vagyis ha valaki megunná a fenyegetőzést, és megelőzésképpen oda akarna csapni, kockáztatná egész Dél-Koreát, de különösen viruló fővárosát, Szöult.

És nem csak Dél-Koreát. Sosem lehet tudni, mire elegendők a meglévő fegyverek, adott esetben elérhetik Japánt is, de ha végül tényleg összehoznak egy interkontinentális rakétát, akár Amerikát is. Amerika pedig nem szívesen kockáztatná, hogy akár csak egyetlen rosszul összerakott atombomba is elérje, és Japán sem vágyik újabbra az 1945-ben kapott kettő után.

Vaskupola

Észak-Korea tehát nyeregben érzi magát. Persze lehet, hogy csak jobb tárgyalási pozíciókat akar elérni a fegyverkezéssel és a fenyegetőzéssel. Miután ezt nem lehet tudni, roppant nehéz a világ, de főleg az érintett országok helyzete. Ha rettegnek és lapítanak, a diktatúra felbátorodik, követel, zsarol. Ha nagyon megszorongatják vagy félszívvel odacsapnak neki, esetleg belekezd az öngyilkos akcióba.

Biztos és megfelelő védelmet az nyújtana, ha egy vaskupolát húznának Észak-Korea fölé, vagyis egy olyan légvédelmi rendszert, amin gyakorlatilag nem juthat át rakéta. Ehhez viszont Kína teljes együttműködésére is szükség lenne, amire csak akkor lenne esély, ha maga is fenyegetve érezné magát (persze Kínának sem lenne jó egy átsugárzott, megsemmisült Koreai-félsziget).

Kihívás

Nagy kihívás ez az emberiségnek. Korábban egy-egy ország szélsőségeit egy legyintéssel el lehetett intézni, mondván, az adott ország belügye. Most már nincs ilyen, hisz egyre kisebb országok is képesek a világ egyre nagyobb részének fenyegetésére. Kénytelen lesz a világ szembenézni ezzel, és egy hatékony, egyértelmű elvek alapján működő békefenntartó rendszert, mondhatni világrendőrséget létrehozni.

A legalkalmasabb erre az ENSZ BT lenne, de ahhoz félre kéne tenni az ottani ellentéteket, vagy legalábbis az ilyen kérdésekben összefogni. Ebben az esetben a fenyegetőző diktátorokat még atomfegyverkezési programjuk kezdetén meg lehetne buktatni, mielőtt az emberiség fejére nőnek.