A felbomlók
Az utóbbi évtizedekben több szövetségi állam is felbomlott, emellett sok helyen ország nélküli népek váltak ki egy-egy nagyobb országból és hoztak létre önálló államot. A legnagyobb változás, ami különösen Európát érintette, a kommunista rendszer bukásakor a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása volt. A 3 ország helyén ma 24 állam található, nem is beszélve egyes el nem ismert területekről, mint Abházia, Dél-Oszétia, a Dnyesztermenti Köztársaság vagy éppen a kelet-ukrajnai népköztársaságok.
A Szovjetunió felbomlása még tekinthető az utolsó gyarmatbirodalom megszűnésének, a többi viszont valamelyest önkéntes szövetség volt. A folyamat ráadásul nem ért még véget: állandó téma Katalónia és Skócia önállósulása, de a flamandok és vallonok is nehezen élnek együtt Belgiumban. Közben más kontinenseken is kiváltak új országok: Kelet-Timor Indonéziából, Eritrea Etiópiából, Dél-Szudán Szudánból.
Egy sziget, két nép
Mindeközben csak Németország és Jemen egyesült, de maradt egy sziget, ahol még nyitott volt a kérdés. Ráadásul egy országként fel is vették az EU-ba, miközben de facto két ország létezett benne, és ettől különösen érdekes lett a helyzet. Ciprusról van szó, melyen két nép, a görögök és a törökök laknak, és amióta határt húztak maguk között és erőszakos lakosságcserére került sor, azóta nincsenek vegyes lakosságú területek. Akár létre is jöhetne a két önálló, elismert állam, esetleg egyik vagy másik csoport anyaállamához csatlakozhatna.
A múltban ezek az elképzelések fel is vetődtek. Ciprus sokáig az Oszmán Birodalom része volt, majd jött a brit gyarmati uralom. 1960-ban jött létre a függetlenség, Nagy-Britannia, Görögország és Törökország garanciájával. Az elnök egy görög érsek, Makariosz lett, mellette török alelnöke volt az országnak. A feszültségek azonban állandósultak a két etnikum között, és pár év múlva létrehozták az őket elválasztó vonalat. 1974-ben aztán a görög katonai kormány puccsot szervezett Cipruson, hogy azt egyesítse Görögországgal, mire Törökország katonai erőt küldött a sziget északi részére, és ott egy államot hozott létre, melyet csak Törökország ismert el.
Kölcsönös szándék
A 2004-es EU belépéskor megkísérelték az ország egyesítését, de nem sikerült, ezért Ciprus úgy lépett be az unióba, hogy az északi rész tagságát felfüggesztették. Az azóta eltelt években viszont sokat enyhültek a feszültségek, az addig falszerű, zárt határt egyre több helyen megnyitották, a fővárosban a korábban lezárt főutca is immár átjárható. Az utóbbi években végül a teljes rendezést célzó tárgyalások is megkezdődtek, melynek során ismét egyesítenék az országot a két népcsoport érdekeinek sérelme nélkül.
Most Genfben folynak a tárgyalások, melyeken részt vesz a brit, a görög és a török külügyminiszter, és most váratlanul csatlakozik a török miniszterelnök is, ami arra utal, hogy Törökország most elkötelezett a rendezés iránt. Ankara az utóbbi időben próbálja megszüntetni a konfliktushelyzetek egy részét, melyben érintett: kibékült Oroszországgal és Izraellel, megállapodott az EU-val a menekültek visszatartásáról és most a ciprusi kérdést is rendezné.
A konkrét terv
A rendezés lényege az lenne, hogy államszövetséget hoznának létre, melyben a két tagállam közti terület határát próbálják az igények szerint kiigazítani, nyáron pedig mind a két népcsoport népszavazáson dönthetne arról, hogy elfogadják-e a rendezési tervet. Addig is marad még jó pár kérdés, amire megoldást kell találni. Többek között el kell dönteni, hogy a török területekről egykor elmenekült görögök visszakapják-e ingatlanjaikat vagy kárpótlásban részesüljenek, és ha igen, mekkorában. Az is kérdés, hogy a török katonai erők távozása után hogy garantálják a török népcsoport jogait, és általában ki garantálja a rendet a továbbiakban: az EU vagy a britek, akiknek két támaszpontjuk is van a szigeten?
Az elnökség kérdése sem lefutott még: vannak tervek, melyek szerint felváltva kellene görög és török szövetségi elnök, a görögök szerint pedig nekik kellene az elnököt adni, mivel ők a jóval nagyobb népcsoport (ezek a problémák Csehszlovákiában és Jugoszláviában is napirenden voltak, pedig ott a demokráciának nyoma sem volt). A görög és a török rész vezetője most mindenesetre intenzíven tárgyal egymással, és az érintett külső országok is a lehető legmagasabb szinten támogatják a folyamatot. Jean-Claud Juncker szerint ha most nem egyesítik a szigetet, akkor soha.
Dinamikus növekedést mutattak. 
