|
| Donald Trump a Kansas állambeli Wichitában tartott jelölőgyűlésen 2016. március 5-én. (MTI/AP/Charles Rex Arbogast) |
Európában már jó ideje tapasztaljuk a tradicionális pártok és a hagyományos politikai centrum megrendülését. A hétvégén ennek az előrengése elérte Németországot, amelynek természetesen következményei lesznek az euró-övezet és az Európai Unió jövőjére nézve is.
A csóvás ember
Az Egyesült Államokban eközben Donald Trump kampányrendezvényein történt erőszakos incidensekkel egy újabb dimenzióba lépett a politikai feszültség. Elég volt például a halvány gyanú, hogy Soros György állhat Trump rendezvényeit megzavaró tüntetők finanszírozása mögött, az máris amerikai kommentelők százainak antiszemita vádaskodását vonta magával. Hillary Clinton válaszul gyújtogatónak nevezte a vezető republikánus elnökjelöltet, amely felidézheti bennünk Ady „csóvás ember” analógiáját Tisza Istvánról.
Trump szabadkozik, hogy ő csupán „üzenetközvetítője” az amerikai társadalom bajainak. El kell ismerni, hogy akárcsak Európában, a tengerentúlon is érezhető a régi politikai garnitúra legitimációs válsága. Választók milliói idegenedtek el és fordulnak el undorral a hagyományos pártokráciától. Valóban, a súlyos feszültség az egyes társadalmi csoportok között akár az 1860-as amerikai elnökválasztás képét is előhívhatja a megfigyelőben.
|
| Káncz Csaba |
Nancy Reagen március 6-i halálával mintha az amerikai konzervativizmus 1980-as évektől gyakorolt neoliberalizmusa is sírba szállt volna. A republikánusok a piac primátusát hirdették az állammal szemben és dicshimnuszokat zengtek az individualizmusról, szembeállítva a visszamaradottnak tekintett állami beavatkozással. Ennek viszont most vége, Trump két kézzel hajítja ki ezeket a dogmákat az ablakon.
Mivel kacérkodik Trump?
Egyes baloldali körök már Trump fasizmusáról beszélnek, hiszen ellentétben a hagyományos jobboldallal, a fasiszta ideológia áll ki a dolgozók szociális érdekeiért, de úgy, hogy mindezt az erőteljes nacionalizmus bázisán teszi. A lecsúszott társadalmi csoportok frusztrációját pedig fűti az, hogy 1998 és 2013 között 5.3 millió feldolgozóipari állás tűnt el – illetve került kiszervezésre - az Egyesült Államokban.
Trump azt állítja, hogy ő megoldaná a befektetési gondokat azáltal, hogy egyszerűen széttépné a nemzetközi kereskedelmi szerződéseket és egyoldalúan magas vámtarifákat vezetne be. Közölné a munkahelyeket külföldre kiszervező amerikai cégvezérekkel, hogy 35-45 százalékos vámot vet ki azon árukra, amelyeket azok vissza akarnak szállítani az USA-ba. Ezen lépések jogilag nem lehetségesek, de Trump fütyül rá.
Szakemberek viszont figyelmeztetnek, hogy ha Trump visszaállítaná az 1930-ban életbe léptetett Smoot-Hawley vámrendszert Kínára és Latin-Amerikára, akkor más aspektusait is visszahozná annak az évtizednek: a Nagy Depressziót és a globális katonai konfliktusokat.
Káncz Csaba jegyzete
Hihetetlen képsorok az ausztrál terrortámadásról. 
