|
| Jannisz Varufakisz egy korábbi előadásán így üzent a németeknek... |
A görög miniszterelnök kedden azt nyilatkozta, hogy rövidesen összejön a megállapodás a nemzetközi hitelezőkkel. Ez önmagában nem jelent semmit, hisz 3 hónap alatt számtalanszor elhangzott, de nem lett belőle eredmény. Most viszont hozzátette, hogy átalakítja a tárgyalóküldöttséget, és mindenekelőtt a háttérbe szorítja pénzügyminiszterét, aki úgy viselkedik európai kollégái között, mint elefánt a porcelánboltban. Ez lényeges momentum lehet, mivel a partnereknek már elment a kedvük a tárgyalásoktól: látni sem akarták már Varufakiszt.
Döntsön a nép
Mindazonáltal Ciprasz azt is jelezte, hogy ha túl kemények az elvárt feltételek, és kormánya számára elfogadhatatlanok, akkor demokratikus felhatalmazást kell kérnie a programhoz. Ha jóváhagyja a nép, akkor belemehet a megszorító programba.
Ugyanakkor a kassza üres, túl sok volt a 3 hónap időhúzás: a bizalom is elveszett, a görög kincstár is kiürült. Május közepén jön egy 750 millió eurós fizetési kötelezettség az IMF felé: ezt már nem biztos, hogy ki tudják fizetni, mivel a bérek és a nyugdíjak a prioritás, ráadásul a görög önkormányzatok sem engedelmeskedtek annak a rendeletnek, hogy pénzüket bocsássák az állam rendelkezésére. Ezért emleget május 9-i megegyezést Ciprasz, hisz az 3 nappal az IMF esedékesség előtt lenne. De ezt már csak úgy hozhatja össze, hogy egyszerűen elfogadja addig a feltételeket, népszavazásra már nincs idő.
Ismét orosz rulett
Ezek után egy ismerős, és nagyon nem szimpatikus gondolatmenet következett, egészen úgy hangzott, mintha maga Varufakisz mondta volna: „Biztos vagyok benne, hogy nem jutunk el odáig, hogy a nép megerősítését kellene kérni. A nehézségek ellenére jó az esély, hogy megnyerjük a tárgyalásokat. Nem szabad pánikba esnünk. Aki félni kezd, elveszti a játszmát.”
Nos, ez megint nem más, mint az orosz rulett, ráadásul nyíltan kimondva. Így megint arra épít a miniszterelnök, hogy majd a másik oldal unja meg előbb a dolgot, és megijednek a görög népszavazástól. Ez eddig sem jött be, és üres kassza mellett továbbra is neki van több vesztenivalója. Ezek után elmondta, mit ajánl: a pireuszi kikötő eladását és további komoly privatizációkat. Diszkrét fenyegetés gyanánt hozzátette, hogy számít az oroszok 3-5 milliárdjára is, mint előrehozott tranzitdíjra a még meg sem épült Török Áramlat gázvezeték görög szakaszára.
Előrelépés
Ami pozitív és előre viheti a dolgokat: a tárgyaló küldöttség átalakítása, és az, hogy végre lehetővé teszik az EU és az IMF illetékeseinek a helyszínen, azaz Athénban való tájékozódását, adatgyűjtését. Eddig ezt gátolták, amit a hitelezők ugyancsak nem a jóindulat jeleként értékeltek.
Úgy tűnik tehát, hogy Ciprasz még játssza az orosz rulettet, de Varufakisz nélkül talán meg tudja tenni, hogy csendesen elfogadja a feltételeket és megegyeznek, akár népszavazással, akár anélkül. Persze a demokratikus jóváhagyás időigényes, addig akár a részleges csőd is beállhat. A népszavazás viszont annyiból lenne előnyös, hogy ha elfogadja a „démosz” a programot, vezetői sem ágálnak többé, ha pedig nem, akkor önként választják a Grexitet. A népnek egyébként valószínűleg több esze van, mint vezetőinek: pontosan tudják, mi fenyegeti őket csőd esetén, ezért is hordják ki a bankokból pénzüket, legyen a ropogós euró a párnacihában.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
