Mindig akadnak kormányok és néha jegybankok (többnyire együtt a kettő egy adott országban), akik, ha rossz gazdaságpolitikájuk következtében zuhanni kezd országuk valutájának árfolyama, azt adminisztratívan próbálnák gátolni, vagy ami még egyszerűbb, bűnbakokat keresnek. Ilyenkor leginkább Soros György szokott kéznél lenni, de miután már visszavonult az iparágból, nem lehet már ráfogni az árfolyamváltozást (másban viszont remekül lehet riogatni vele).
Nincs külső bűnbak
Nos, iráni riállal végképp nem spekulálna senki, mármint komolyabb alapok vagy guruk, így nehéz is külső bűnbankot találni, ha zuhan az árfolyam. Nemrég megpróbálták betiltani, hogy egy dollár több legyen 42 ezer riálnál, de hát ez még soha, senkinek nem sikerült, csak virágzó feketepiacot, sokaknak remek kereseti lehetőséget hoz. Miután látták, hogy az egész nem ér semmit, és a dollár árfolyama felszökött 40-ről 100 ezerig, a Reuters szerint letartóztattak 29 embert, mint ellenséget, akik felelősek a valuta zuhanásáért, majd még hetet, köztük egy volt magas rangú jegybankárt, valamint devizakereskedőket.
Kimenekültek
Egyúttal hirtelen eltörölték a semmit nem érő korlátozásokat, újra szabad a piac, mindenki adhat-vehet a piaci árfolyamon. Ezt azzal magyarázzák, hogy indulnak az amerikai szankciók, hadd reagáljon a piac. Végre egy értelmes lépés, nem tudni, miben reménykedtek, amikor bevezették a rögzített árfolyamot, és virágozhatott a feketepiac.
A piac utat talál
Minden jegybank pontosan tudja, hogy az árfolyamot a kereslet-kínálat határozza meg, attól csak rövid ideig téríthető el, márpedig egy ország valutájának az érte kapható termékek és szolgáltatások adnak értéket, és döntő, hogy az ország a külfölddel való kereskedelemben többletet vagy deficitet ér el. Ha tartósan többletet, akkor erősödhet a valuta, ha tartósan hiányt, akkor gyengül, vagy elfogynak az ország devizatartalékai, és akkor jöhet a zuhanás, vagy az importkorlátozás.
Utóbbi esetben beindul a feketepiac nem csak a valuta esetében, hanem a be nem hozott áruknál is. Ez a gyakorlat folyt az egykori szocialista országokban, köztük nálunk is: jó kereseti lehetőség volt a hivatalos és a fekete valutaárfolyam közti sávban való kereskedés, egy másik a hivatalosan nem importálható áruk magánemberként történő behozatala. Az egész egy értelmetlen szisztéma, mindannyian át is tértünk a piaci rendszerre, amikor szabad a kereskedelem és a valutapiac, és ha az állam stabilitást akar, megfelelő gazdaságpolitikát folytat.
Egyoldalú gazdaság, szankciók
Irán esetében a probléma alapja, hogy az ország gazdasága túlzottan az olajexporttól függ, ugyanakkor Amerika most egyoldalúan kilépett az atompaktumból, amely biztosította, hogy Irán zavartalanul részt vehessen a nemzetközi kereskedelemben. Az öt másik aláíró fél ugyan fenntartja a szerződést, de az amerikai szankciók önmagukban is sok kárt okoznak, pláne, hogy más országok cégeit is fenyegetik, ha nem tartják be azokat.
Az öt aláíró ország nem tudja egyelőre semlegesíteni az amerikai szankciók várható hatását, ugyanakkor a kormány láthatóan nem szánja el magát, hogy a gazdaságot hozzáigazítsa az új helyzethez, ami óhatatlanul megszorításokat jelent. Így marad a valuta zuhanása, ami az egyensúlyt végül ugyanúgy megteremti, csak a többség elszegényítésével, és egy kisebb, élelmes réteg meggazdagításával.
Az euróval szemben is erősödött. 
