Hátrányban a romák: a közmunka csak látszólag oldott meg mindent

Közmunkások borsót szednek Nyáregyházán (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

A KSH Munkaerőpiaci helyzetképe szerint az alacsony, legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők munkaerőpiaci helyzete az átlagosnál még mindig kedvezőtlenebb, de az utóbbi években az ő foglalkoztatási rátájuk nőtt a legjobban, persze leginkább a közmunkának köszönhetően.

7 év alatt közel 20 százalékos javulás

2010-ben az ilyen végzettségű 20–64 évesek 36,1 százaléka volt foglalkoztatott, 2014-ben már 44,3 százalékuk, 2017-ben pedig 53,9 százalékuk, ezzel az uniós átlagtól való 2014. évi 7,5 százalékpontos elmaradásunk 2017-re 1 százalékpontosra zsugorodott.

A javulásban a közfoglalkoztatás nem elhanyagolható szerephez jutott, mivel a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők a közfoglalkoztatottak között a teljes munkavállalási korú népességen belüli súlyuknál lényegesen nagyobb arányban vannak jelen.

A munkaerő-kereslet növekedésével és részben amiatt, hogy a közfoglalkoztatásban való részvétel segítette a munkaerőpiaci beilleszkedésüket, a 2016-tól bekövetkező javulás már teljes egészében annak volt köszönhető, hogy nőtt az elsődleges munkaerőpiacon munkát találók aránya.

Sokkal több a csak általánost végzett férfi

A csak alapfokú végzettséggel rendelkező férfiak foglalkoztatási rátája eleve jelentősen meghaladja az ilyen végzettségű nőkét, és a férfiak voltak inkább azok, akik, élve a javuló foglalkoztatási kilátások nyújtotta lehetőséggel, ki tudtak lépni a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiac irányába.

2014 és 2017 között az alacsony iskolai végzettségű 20–64 éves férfiak foglalkoztatási rátája közfoglalkoztatottak nélkül számolva 48,2 százalékról 60,3 százalékra, a nőké viszont 32,6 százalékról csak 38,9 százalékra javult, úgy, hogy 2016 óta már több nő dolgozik közfoglalkoztatottként, mint ahány férfi.

Nagy a romák hátránya

Mivel az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatási kilátása az átlagosnál rosszabb, ebből már eleve következik, hogy a roma népesség az átlagosnál kisebb arányban és kevésbé előnyös pozíciókban van jelen a munkaerőpiacon. (Az ebbe a körbe tartozók négyötödének általános iskola 8 osztály a legmagasabb iskolai végzettsége, szemben a nem romákat jellemző egyötöddel.)

Az alacsony foglalkoztatási rátához az iskolai végzettség szerinti összetételen túl hozzájárul a roma népesség területi megoszlása, valamint a nőkre jellemző alacsony foglalkoztatottság is. A romák jelentős része az ország kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetű térségeiben és/vagy rossz közlekedési kapcsolat jellemezte községekben él, ahol nemcsak a helybeni munkalehetőség kevés, de ingázási távolságban sincs érdemi munkahelykínálat, a nők munkavállalását pedig a tradíció mellett a nem roma családokra jellemzőnél nagyobb gyermekszám is korlátozza.

A vizsgált időszakban a romák munkaerőpiaci hátránya is mérséklődött. Míg 2014-ben még 29,4 százalékponttal volt alacsonyabb a 15–64 éves romák foglalkoztatási rátája a nem romákénál, addig a különbség 2017-re 23,9 százalékpontra csökkent.

A 15–64 éves roma és nem roma népesség főbb munkaerőpiaci mutatói (Forrás: KSH Munkaerőpiaci helyzetkép)

A férfiak és a nők foglalkoztatási rátája közötti különbség a munkaerő-felmérésben magukat romának vallók esetében lényegesen nagyobb, mint ami a többieket jellemzi, és e téren nem következett be pozitív fordulat. 2017-ben a 15–64 éves roma férfiak 54,6 százaléka volt foglalkoztatott, a nőknek azonban csak 35,9 százaléka, jóllehet ez utóbbi arány mintegy 10 százalékponttal magasabb a 2014. évinél. A romáknak a nem roma népességre jellemzőnél még így is lényegesen magasabb munkanélküliségi rátája a 2014. évi 30,1 százalékról 2017-ben 18,5 százalékra csökkent.

A közmunka menti a számokat

Ugyan a mutatókon egyértelmű javulás látszik a romák foglalkoztatását tekintve, csakhogy jelentős és gyakorlatilag nem mérséklődő különbséget jelent a romák és nem romák közt, hogy sokkal nagyobb arányban jelennek azok a foglalkoztatási formák, amelyek kisebb létbiztonságot és keresetet adnak. 2017-ben minden 5. közfoglalkoztatott a kisebbséghez tartozott, ráadásul emellett minden második roma határozott idejű szerződéssel dolgozott (ennek aránya a nem romák körében nincs 10 százalék).

Az alacsony iskolai végzettségűek túlsúlyából következően a roma foglalkoztatottak több mint fele egyszerű, képzettséget nem igénylő munkát végzett, az utóbbi években már nemcsak közfoglalkoztatás keretében.

A nem romák esetében a foglalkoztatottak közel fele szellemi munkát végzett, a romáknál ez az arány még a 10 százaléktól is messze van. Továbbra is kevés roma fiatal szerez szakmai végzettséget.

A 18–24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt 2017-ben, ami egyben magyarázatot nyújt arra, hogy körükben a se nem tanuló, se nem dolgozók aránya több mint négyszerese a nem romákra jellemzőnek.