A magyarországi szegénységről és mértékéről kicsit ritkábban esik szó, ez részben köszönhető annak, hogy hivatalos magyar és nemzetközi statisztika évente egyszer érkezik - írja laptársunk, az mfor.hu. Ám az meglehetőségen széles spektrumon vizsgálja a háztartások és a társadalom életminőségét, jövedelmi helyzetét. A számok 2010 óta - az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta - cáfolhatatlanul javulást mutatnak a felszínen. Alatta viszont elkeserítő kép tárul elénk.
Az egyre előnyösebb és kedvezőbb képről árulkodó mutatókra egyébként a kormány is időről időre kitér a kommunikációs gépezete részeként. Kiemelik milyen mértékben csökkent a szegénységgel érintettek száma Magyarországon, vagy épp mennyit javult a háztartások helyzete, mert egyre kevesebben vannak azok, akik bizonyos - a statisztika által rögzített - dolgokat nem engedhetnek meg maguknak. Mint például az egyhetes nyaralás, legalább hetente kétszer húsfogyasztás, vagy épp azok aránya és száma, akiknek problémát okozna egy-egy váratlan kiadás fedezése.
Ám, mint ahogy sok más területen, az ördög itt is a részletekben rejlik. A probléma nem a statisztikai módszertannal van, hanem az elmúlt néhány évben kialakult trend eredményez brutálisan kiábrándító számokat. A friss, Központi Statisztikai Hivatal által évente kiadott, Háztartások életszínvonala kiadvány alapján már korábban megírtuk, hogy a nyugdíjasok elszegényedése egyre nagyobb méreteket ölt. Az időskori ellátások növekedése ugyanis teljesen elszakadt a bérek látványos emelkedésétől, ami azért okoz problémát, mert az Orbán-kormány által 2011-ben bevezetett új nyugdíjszámítási módszer nem veszi figyelembe a bérek növekedését. A bérek emelkedése pedig felhúzza a szegénységi küszöb értékét is, ami miatt egyre többek ellátása csúszik be ez alá a szint alá. A szegénységi küszöb értéke a 2020-as kiadvány szerint 105 259 forint volt 2019-ben.
Gyors ütemben mélyül a szegénység Magyarországon
Ugyanilyen helyzetbe kerültek a társadalom legszegényebbjei is, melyre a szegénység rés világít rá. Tavaly év végén azonban ez az adat nem frissült a KSH adatbázisában, melynek okára rákérdeztünk a hivatalnál is, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy
az adatokat kiküldik az uniós statisztikai hivatalnak, az Eurostatnak. A szervezet validálja az adatokat, ezt követően teszik őket közzé.
Ez történt meg a napokban, az Eurostat oldalán elérhető adatot pedig kétségkívül illethetjük az egészen megdöbbentő jelzővel. Nagy mértékben romlott ugyanis annak az esélye, hogy valaki kitörjön a szegénységről Magyarországon. De előbb tisztázzuk a legfőbb fogalmat, mi is az a szegénységi rés.
A szegénységi rés egyszerűen megfogalmazva a szegénység mélységét hivatott kifejezni. Az arányszám azt mutatja meg, hogy a szegények (hivatalosan a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők) átlagos jövedelme milyen mértékben marad el a szegénységi küszöbtől, vagyis konkrétabban a medián átlagjövedelem 60 százalékának megfelelő összegtől. Egyszerűen megfogalmazva minél magasabb ez az érték, annál nagyobbak az anyagi különbségek, annál kisebb a szegénységből való kitörés esélye.
A szegénységi rés mértéke 2019-ben 36,3 százalék volt az előző évi 28,9 százalék után. Ilyen hatalmas arányra egészen 1999-ig visszamenőleg nem volt példa, a legmagasabb értéket pont abban az évben regisztrálták, de az is "csak" 33 százalék volt.
Az arányszám immár sorban harmadik éve emelkedik, és a változás üteme sem elhanyagolható méreteket ölt: 7,4, majd 4,8, most ismét 7,4 százalékponttal növekedett a szegénységi rés mértéke. Az alábbi ábránkon is jól látható, hogy nemcsak maga az arányszám számít történelmi csúcsnak, de az elmúlt évek növekedési üteme is. Hasonló egy év alatt bekövetkezett növekedésre az elmúlt éveket megelőzően egyszer volt példa az elmúlt több mint 20 évben, 2005-ben, amikor 5,7 százalékponttal nőtt az arányszám, mely a szegénység mélységét hivatott kifejezni.
A száraz adatokból joggal állapítható meg: lendületes ütemben mélyül a szegénység Magyarországon az elmúlt 3 évben. Abban a 3 évben, amikor egyébként bérrobbanás, gazdasági növekedés és fejlődés jellemezte hazánkat. Mindebből azonban a társadalom peremén élők semmit sem tudnak profitálni.
67 050 forint: ennyiből élnek átlagosan a szegények
A KSH adatai szerint 2019-ben a szegénységi küszöb havi 105 259 forint volt, az előző évihez képest 12,8 százalékkal magasabb összeg.
Ennek a szegénységi rés mértékével csökkentett összege 67 050 forintra jön ki, azaz ennyiből él átlagosan egy szegény magyar. Az összeg egyetlen év alatt csupán 705 forinttal, vagyis 1,06 százalékkal emelkedett.
A változás mértékéből három megállapításra lehet jutni:
- egyrészt bőven elmarad mind az átlagbér, mind pedig a szegénységi küszöb értékének növekedésétől,
- másrészt az átlagos pénzromlási ütemet sem fedezi, amiből következik, hogy
- a szegények átlagos jövedelme egyre kevesebb termék és szolgáltatás beszerzését teszi lehetővé.
Kikövezett úton haladnak tehát a leszakadás felé - abban az országban, ahol a regnáló kormány a hatalomra kerülése után azt vállalta, hogy "senkit nem hagyunk az út szélén". Ez az egyik kinyilatkoztatott vállalása a munka alapú társadalomnak, mely keretein belül a munkanélküliség idejére Európa legrövidebb ideig járó munkanélküli segélyét kapják az érintettek, segély helyett pedig inkább a vitatott közmunkába tereli az embereket.
Röviden: egyre halványabban pislákol fény az alagút végén
A most megjelent adat minden várakozást felülmúlt. A bér- és a szegénységi küszöb növekedése miatt sejthető volt, hogy a szegénységi rés értékében sem lesz trendforduló, de ilyen kiugró növekedésre nem számítottunk. Az 36,3 százalékos szegénységi réssel kapcsolatban azt még nem lehet megállapítani, hogy a tagállamok sorában hol fog elhelyezkedni - még nagyon kevés országnál érhető el friss adat. Az egy évvel korábbi adatok alapján az viszont látszik, hogy ilyen mély szegénységre egyetlen más tagállamban sincs példa. Így jó eséllyel a mostani adattal Európa élén fogunk állni, bár ez egyáltalán nem ad okot dicsekvésre sem büszkeségre.
Az éllovas szerep mellett hazai összehasonlításban sem kedvező a helyzet. Ugyanis nemcsak az Orbán-kormány 2010 óta tartó irányítása alatt, de az előző kormányok idején sem volt ilyen mértékű a szegénység. A háttérben meghúzódó folyamatok meglehetősen ambivalensek, hiszen egy pozitív trend, a lendületes bérnövekedés következménye a kialakult helyzet. Ám mégsem kellene feltétlenül ennek így lennie, hiszen a bérrobbanásból részesülhetnének a társadalom szegényebb rétegei is. De nem mégsem ez történik, így leszakadásuk, beleragadásuk a szegénységbe egyre inkább visszafordíthatatlan folyamat.
Persze, idealizmus lenne azt elvárni, hogy teljesen megszűnjön a szegénység, mivel mindig minden társadalomban lesznek leszakadó rétegek. Mindig lesznek képzetlenek, akik felemelésére csak minimális az esély. A szegénység csökkentése azonban nemcsak szociális és társadalmi elvárás, hanem az Európai Unió egyik rögzített célja is. Bár a főbb szegénységi mutatókban jól áll Magyarország, a részletek - mint például a nyugdíjasok szegénysége vagy a szegénység mélysége - ellentétes folyamatról árulkodnak. Arról, hogy a társadalom átlagjövedelemből, illetve ahhoz közeli összegből élő rétege még részesül a gazdaság fejlődéséből, az átlagos bérszínvonal javulásából, a szegények viszont egyre szegényebbek lesznek, kitörésre lassan már esélyük sincs.
Nagyon befékezett az áremelkedési ütem. 
