Hogyan hagyják el az EU-t a britek? Ma sok minden kiderült

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke mutatja a Theresa May brit miniszterelnök által aláírt, a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását bejelentő levelet brüsszeli sajtótájékoztatóján. Az 50. cikkely aktiválása hivatalosan elindítja a brit EU-tagság megszűnéséhez vezető folyamatot, kétévi időtávlatot meghatározva a brit kilépés feltételeiről szóló tárgyalásokra. (MTI/AP/Olivier Matthys)

Szerdán az Egyesült Királyság benyújtotta az Európai Unióból való kilépési szándékát, a kilépés a jelenlegi szabályok szerint két év után következik be, ez alatt tárgyalhatnak a felek annak feltételeiről. A brit fél szorgalmazta, hogy a kilépési feltételekről és a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatokról egyidejűleg tárgyaljanak. Az EU most engedékenyebbnek tűnik a kérdésben annyiban, hogy a főbb feltételek tisztázása után már menet közben megindulhatnak a kereskedelmi tárgyalások, ugyanakkor minden kérdésben a korábban jelzett iránymutatás az érvényes, vagyis nincs különút, az egységes piachoz jutás feltételei változatlanok.

Mindent sorjában

Donald Tusk Máltán egy sajtókonferencián azt mondta, hogy nem lehetséges minden kérdésről egyszerre, párhuzamosan tárgyalni. Először a kilépéssel kapcsolatos főbb kérdéseket kell rendezni, és utána következhetnek a jövőbeni kapcsolatokról szóló tárgyalások, de ha elég jól haladnak a dolgok, még bőven a két éves időkereten belül. A legfőbb kérdések egyrészt a pénzügyi rendezés, vagyis annak megállapítása, hogy egymás felé milyen kötelezettségei vannak a feleknek, és ennek egyenlegeként mekkora összeg terheli az Egyesült Királyságot. Ezenkívül kulcskérdés még Írország határa, valamint az Egyesült Királyságban élő EU polgárok és az EU-ban élő britek jogainak védelme.

Az utóbbi kettőben valószínűleg nem lesz lényeges nézeteltérés, a két Írország közé senki nem akar újra kemény határt, és az sem mutatna jól, ha bármelyik fél egymás polgárainak jogait megkérdőjelezné, bár korábban felmerült olyan aggodalom, hogy ez akár zsarolási potenciál is lehetne. A pénzügyi rendezés már egy komolyabb nehézség, az EU jóval nagyobb számláról beszél, mint amit a britek elfogadhatónak tartanak. Felmerül még a biztonsági együttműködés kérdése is: az EU szerint ez mindkét fél érdeke, valószínűleg ebben is hamar meg lehet egyezni.

A sziklaszilárd alapok

Az EU jelzi, hogy kész a konstruktív és rugalmas tárgyalásokra, de a szervezet alapvető szabályaiból nem enged, nem tesz kivételt. Sajnálja, hogy az Egyesült Királyság távozik, ugyanakkor arra is fel van készülve, hogy a tárgyalások legrosszabb esetben elakadnak és semmilyen megegyezés nem születik (erre kicsi az esély, nagyon nagy felelőtlenség lenne a kilépő ország részéről, lényegében egy kontinentális zárlattal érne fel gazdasági értelemben).

Néhány fontosabb feltétel, amiből az EU nem enged: ha a felek megállapodnak egy 2019. március utáni átmeneti időszakban, és addig még nem születik meg a kereskedelmi megállapodás, akkor az adott időszakban az Egyesült Királyságnak még be kell tartani az EU szabályait, például a költségvetési hozzájárulást és az európai bírósági jogkör érvényességét. Ezt a brit oldalnak problémás lehet, mivel a népszavazási kampányban ezek kulcskérdések voltak, ugyanakkor megoldás lenne, ha a kilépő ország a kereskedelmi megegyezésig tagja maradna az egységes piacnak. Igen ám, de akkor nemcsak az áruk, hanem az emberek mozgását is szabadon kell tartani az átmeneti idő alatt.

Időkeret

Ez nem valószínű, hogy megterhelő lenne a briteknek, mint átmeneti megoldás, ráadásul a jelenlegi meredek kelet-európai béremelkedési ütem mellett addigra a munkaerő beáramlás valószínűleg amúgy is csökkenni fog a térség felől. A tárgyalások várhatóan júniusban kezdődnek, és nagyjából 16 hónap alatt össze kellene hozni a kilépési megállapodást, hogy a fennmaradó fél év alatt mind a 27 tagállam ratifikálhassa azt.