A brexit óta a brit Konzervatív Párt hozzákötötte sikerét a népesség elöregedésének folyamatához, ám ez kétélű fegyver. A nyugdíjas vagy ahhoz közeli szavazók megbízható résztvevői a választásoknak, ám folyamatosan zsugorodik a számuk. Ezzel kell számolnia mindenkinek, aki a jövő helyett a múltra fogad – idézi Andrew Cooper kampánystratéga véleményét Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója.
A brexit elmélyítette a szakadékot a brit társadalom idősebb (inkább kilépéspárti) és fiatalabb (inkább maradáspárti) rétegei között. A klímaváltozás elleni fellépés puhítása – amelynek része, hogy a konzervatív kormány a belső égésű motorral felszerelt új autók eladását nem 2030-tól, hanem 2035-től tiltaná be –, tovább növeli a két társadalmi réteg távolságát.
Fiatalok kontra idősebbek
A brexit győzelmét hozó népszavazás után egy évvel, 2017-ben azoknak a szavazóknak az életkora, akik nagyobb valószínűséggel adták a voksukat a torykra, 47 év volt. Ezt követően 2019-re, amikor az extravagáns Boris Johnson került az ország élére, ez határ lement 39 évre. Mostanában azonban csak a 65 év felettiek körében élveznek többséget a konzervatívok.
Az 1980 és az 1990-es évek második fele között született millenniumi generáció tagjainak legidősebb része közben elérte a 40 éves kort és ők adják a brit társadalom legnépesebb korcsoportját. Az Onward kutatóintézet felmérése szerint e korosztály körében mindössze 21 százalék a toryk támogatottsága.
Visszahúz a múlt
A párt a brexit iránti lelkesedése mellett a klímaváltozás elleni fellépésével és a felsőfokú végzettségűek szapulásával is elidegeníti magától a fiatalabbakat. Ez alól talán a nehéz anyagi körülmények között élők egy része lehet kivétel. Eközben a felnőttek harmadának van valamilyen magasabb képzettsége. Az állami kiadások és a szociális támogatások elmozdultak a legaktívabb – családalapító, megtakarító, lakást, házat vásárló, azaz fogyasztó és befektető – generációktól az idősebbek felé. A csökkenő népességű aktívakra egyre nagyobb terhet rónak az idősebbekkel kapcsolatos költségek. A toryk látják, hogy ha ebben a konfliktusban teljesen az utóbbiak oldalára állnak, abból nem jöhetnek ki jól. Tom Tugendhat szociális biztonságért felelős miniszter figyelmeztette kollégáit, hogy nem várhatnak arra, hogy a szavazók 40 éves korukban, amikor végre benő a fejük lágya, konzervatívvá válnak. Ez a korosztály ma azzal szembesül, hogy középkorú éveiben nem tudja elérni azt a jólétet, amit a brit jóléti társadalom a szüleinek még garantált.
A toryk ezzel elvesztették a fiatalokat vonzó imázsukat, amely abban állt, hogy a Konzervatív Párt díjazta, ha valaki ambiciózus volt. Az adókedvezmények éppen azoknak szólnak, akiknek van valamilyen tehetségük és készek hajtani, hogy azt kamatoztatva ötről hatra jussanak. Eközben a toryk idegenkednek attól, hogy bármi olyat tegyenek, ami hátrányos lenne a nyugdíjasoknak.
Például némi adóval terheljék a viszonylag magas nyugdíj mellett dolgozók munkajövedelmét.
A Financial Times cikkírója szerint e két probléma egyike vagy másika külön-külön még kezelhetőnek látszik. A kettő együtt azonban azt jelenti, hogy a párt, amely ezekre tesz, valójában a múltra fogad. Abban bízik, hogy a társadalom inkább a múltjában akar ragadni, mint hogy elmozdulna a jövő felé.
A kormánykoalíció nem bukott el.
