Nem készültek fel
Az iraki kurdokat a népszavazás után szomszédai részéről több kellemetlenkedés érte, amit most az anyaország, Irak egy újabbal tetéz: nem teljesíti a devizautalásokat Kurdisztánnak, illetve az iraki jegybank beszünteti a kurd bankoknak történő dolláreladást. Nos, máris felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez, pontosabban hogy tud még az iraki jegybank bármilyen kárt okozni, ha a régió gazdaságilag és pénzügyileg függetlenítette magát?
A jelek arra utalnak, hogy ez a tényleges függetlenedés bizony közel nem volt teljes, amit a legjobban az mutat, hogy a kurdok még az iraki dinárt használják fizetőeszközként. Ez elég nagy könnyelműségnek tűnik, hisz így valóban kiszolgáltatják magukat az iraki jegybanknak, és ezzel máris elesnek az önálló államiság egyik legfőbb elemétől (az eurózónában más a helyzet: van 19 hivatalos és két nem hivatalos tag, így például Katalónia esetében a spanyolok hasonló intézkedést nem is tudnának tenni).
Jugoszláv elődök
Más, korábban függetlenedni vágyó országok a valutakérdésben gyorsabbak voltak: a Jugoszláviából kilépő Szlovénia és Horvátország azonnal elvetette a jugoszláv dinárt és saját valutát vezetett be, persze ehhez is szükség volt valutatartalékra és jegybankra, de ezeket gyorsan megszervezték. Ennél is előrelátóbb volt Montenegró és Koszovó: a jugoszláv dinár használatát úgy szüntették be, hogy az embereknél és cégeknél, valamint bankoknál felhalmozott devizatartalék, a német márka vette át a saját valuta szerepét (értelemszerűen később euróra váltva).
Ez utóbbit persze csak úgy lehetett megtenni, hogy az adott ország lemondott mindenről, amit egy saját valuta lehetővé tesz, de arról is, hogy egy olyan övezet része legyen, ahol baj esetén az övezet jegybankja kisegíti. Pénzt nyomtatni, kibocsátani nem tudtak, így a gazdaságnak kellett alkalmazkodni a meglévő devizamennyiséghez. Ehhez hiány nélküli, de inkább többletes fizetési mérleg és költségvetés kellett, de ha valaki nagyon akarja a függetlenséget, nem nagy ár érte.
Mit tehetnek?
A kurdok pedig nekifogtak a népszavazásnak, nyakukon az iraki dinárral, és most itt a baj. Kérdés, hogy olajeladásaikból felhalmoztak-e annyi devizát, amennyi indulási tartalék lehetne ahhoz, hogy már holnap bevezessenek egy saját devizát, esetleg egyszerűen maga a devizatartalék legyen az ország fizetőeszköze, ezen belül is, hogy dollár legyen, euró, vagy mindkettő. Létrehoznának egy saját központi bankot, és az ország máris üzemképes.
Drámaivá akkor válna a helyzet, ha Törökország elzárná a vezetéket, amin most a régió bevételének 90 százalékát adó olajexport zajlik. Ha nem találnának lehetőséget az olaj eladásra, a gazdaság összeomlana. Egy út lehetne még nyitva: ha a szíriai kurd területeken át bonyolódhatna az export, de mivel nekik sincs tengeri kijáratuk, megint csak a törökökkel vagy a szír kormányerőkkel és az őket támogató oroszokkal kellene megegyezni. Utóbbi elvileg nem lenne reménytelen, hisz Oroszország a krími népszavazás hasonlósága miatt nem ellenzi a kurdok ügyét, ugyanakkor a Törökországgal és Iránnal meglévő jó kapcsolatát sem szívesen áldozná fel.
