A szerdán publikált magyar BMI gyakorlatilag összeomlott, a visszaesés mértéke is extrém nagy volt, az értéke pedig nagyon erős recessziós várakozást tükrözött. Meglepő volt azzal szembesülni, hogy míg a magyar gazdasági szereplők ennyire pesszimisták lettek, addig a nagy európai országok BMI mutatói messze nem tükröztek hasonló hangulatromlást. A német BMI az előző hónaphoz képest gyakorlatilag stagnált, és a totális gazdasági összeomlás szélére került olasz számok is sokkal jobb képet festettek, mint a magyar adat. Két lehetséges magyarázat látszódott, vagy a mutató számítási metódusa tér el, amit a mostani különleges helyzet extrém módon felnagyított, vagy az adatfelvétel időpontja, így a járvány terjedésével szembesülő gazdasági döntéshozók egyre kilátástalanabb lehetőségekkel szembesültek. Hogy tisztábban lássunk, megkérdeztük az okokról a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaságot (MLBKT).
Mint jelezték: az adatfelvétel időpontjának különbsége magyarázhat sok mindent az eltérésben.
Az európai adatokat március 12-24. között gyűjtötték a Markit munkatársai, a magyar adatsor összeállítói viszont arra törekszenek, hogy minél közelebb legyenek az adott hó végéhez, amikor jobban lehet látni az adott havi tényleges történéseket. Így nálunk az adatgyűjtés március 18. után kezdődött egészen március 31-ig.
Miután nálunk (és Olaszországot kivéve majd szinte mindenhol máshol Európában) március második felében-utolsó harmadában kezdett igazán begyűrűzni a válság, és erősödtek a korlátozások, álltak le szektorok, ezért jelen helyzetben számíthat az az egy-két hetes különbség, ami az adatok felvétele között volt.
Erre utalhat az MLBKT szakértői szerint, hogy az európai BMI esetében az előzetes (flash) eredmény, amiben a legkésőbbi válaszadók (az összes 9 százaléka) még nem voltak benne, 44,8 pontot mutatott és utána esett 0,3 pontot még, ez pedig elég szokatlan. Tehát úgy tűnik, hogy a később megkérdezettek kedvezőtlenebb válaszokat adtak Európa más országaiban is.
A magyar szervezet szakértőjének válasza alapján módszertani szempontból nézve, a számítás metodikájában tudomásuk szerint nincs különbség a Markit és az MLBKT között, ugyanúgy súlyozzák az alindexeket és minden hónapban csinálnak szezonális kiigazítást (szemben pl. az amerikaiakkal, akik év elején igazítanak csak ki, és a súlyozása is más az 5 alindexnek).
Ami még magyarázhatja az eltérő dinamikát, az a BMI indexek közelmúltbeli trendje. Számos európai országban már több hónapja (olaszoknál másfél éve) 50,0 pont alatt volt a kiigazított BMI index, míg a magyar körülmények kedvezőbbek voltak, és noha volt egy fokozatos lassulás nálunk is az elmúlt hónapokban, de a BMI index 50,0 pont felett maradt.
Ezen túlmenően nálunk a március a harmadik legerősebb hónap az 1995 óta nézett hosszú távú átlagot tekintve (52,79 pont), július (52,99) és május (52,93) után, ami meghaladja az összes hónap átlagát 1995 óta (52,64). Ehhez a kedvező trendhez képest érkeztek be a mostani nagyon kedvezőtlen adatok, ráadásul úgy, hogy tavalyhoz képest eggyel több munkanap volt (március 15. miatt).
Az európai BMI-k esetében tehát az eddigi negatív trend közben érkeztek még negatívabb adatok, míg nálunk egy pozitív trend során egy általában jól teljesítő hónapra nagyon negatívak, így ezek alapján elképzelhető, hogy ez a sokkhatás nálunk nagyobb kilengést okozott.
A következő hónapok számai tisztább képet adnak majd, könnyen lehetséges, hogy a mostani extrém kilengés után a magyar adat némileg visszakorrigál. Eközben pedig az európai értékek tovább mennek lefele, és beáll majd valahol félúton a mostani 29-45-ös értékek között. A további visszaesésre az európai BMI jelentés is utalt egyébként a szöveges rész végén (Chris Williamson kommentje, aki a Markit vezető közgazdásza), hogy még bőven további romlásra számítanak.
Ezzel több évre lezárják a foglalkoztatási kérdéseket. 
