Japán új katonai egyezménye Ausztráliával – Kína a célkeresztben

Fumio Kisida japán kormányfő a hét második felében írhatja alá Ausztráliával a kétoldalú katonai egyezményt. Ez lesz Kisida első kétoldalú csúcstalálkozója, amióta pártja tavaly októberben megnyerte az általános választásokat. 

Kína növekvő árnya motiválja az egyezmény megszületését, amelynek keretében a két ország hadereje egymás országában gyakorlatozhat és ezentúl rendszeresen szerveznek közös hadgyakorlatokat.  Tokió hasonló egyezményt csak Washingtonnal kötött 1960-ban. Ha az utat Ausztrália gyorsan terjedő COVID járványa miatt mégis el kellene halasztani az utolsó pillanatban, akkor az egyezményt Japán canberrai nagykövete látja el kézjegyével.

Fuimo Kisida jövő héten írhatja alá Ausztráliával a kétoldalú egyezményt. Fotó: reuters

Figyelemre méltó, hogy Tokió már az elmúlt években aktívan erősítette katonai kapcsolatait Indiával, Vietnámmal és a Fülöp-szigetekkel. 

Biztonsági stratégia

A Kisida kormányzat ígéretet tett a Nemzetbiztonsági Stratégia felülvizsgálatára és módosítására még 2022-es év folyamán.  A dokumentumot 2013-ban módosították utoljára.

A miniszterelnök és több vezető politikus gyakran hivatkozik a „kiélezett biztonsági környezetre”, amely szükségessé teszi a stratégia módosítását – beleértve ellenséges bázisokra mért „első csapások” szükségességét egy küszöbönálló támadás esetén.  Ezek a módosítások egy évtizedre meghatározhatják Japán kül- és nemzetbiztonsági politikáját. 

Mint olyan sok országban szerte a világon, Japánban is érzékelhetően jobbra tolódott a politikai centrum.  A két legnagyobb konzervatív párt támogatja az „első csapásokat” lehetővé tevő képességek beszerzését Kína és Észak-Korea elrettentésére.  

Erősíteni a szövetséget az Egyesült Államokkal

Noha alig telt el két hónap Kisida beiktatása óta, a miniszterelnök már villámgyorsan megkötötte azt az egyezményt, amely mintegy 5 százalékkal, 9,2 milliárd dollárra emeli Tokió hozzájárulását a területén szolgáló amerikai erők számára a 2022-2026-os időszakra vonatkozóan.  Japán szereti hangsúlyozni, hogy katonai költségvetése már a 8. éve folyamatosan emelkedik és jelenleg eléri a GDP 1,1 százalékát.  

A kínai kihívás

Tavaly februárban Peking megváltoztatta a parti őrségére (CCG) vonatkozó szabályozását, lehetővé téve még agresszívabb fellépést a biztonságpolitikai „szürke zónában”.  A CCG már 2020-ban 1161 hajójával sértette meg a japán felségvizeket. 

Tokiót egyre jobban aggasztja a kínai katonaság növekvő aktivitása Tajvan körül is, amelyet Kisida hazája „következő nagy problémájának” nevez.  Ahogyan Madoka Fukuda professzor fogalmaz, a Kisida kormányzatnak minden bizonnyal egy olyan hibrid politikát kell folytatnia, amely vegyíti az elrettentést a párbeszéddel.  Ennek már része az, hogy egy hete Tokió megegyezett Pekinggel egy katonai forró drót felállításáról, amely válság esetén a feszültség levezetésére szolgálhat.

A két Korea

Szöul és Tokió már két évtizede folytat éles vitát a Koreai-félsziget 1910 és 1945 közötti japán uralomról és atrocitásokról.  A dél-koreai kedélyeket nem hűti le a japán kormány érvelése, hogy 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételekor Tokió 800 millió dollárt fizetett kompenzációként – arról pedig igazán nem tehet, hogy az akkori szöuli kormány ebből alig juttatott a sértetteknek, az átutalt pénzt inkább az ország ipari termelésének beindítására fordította.

A dél-koreai kormányt és a polgárokat viszont hosszú ideje irritálja számos japán politikus évenkénti látogatása a háborús bűnösök sírjait is rejtő tokiói Jaszukuni-szentélybe, és felhánytorgatják a japán tankönyveket is, amelyek szerintük nem számolnak be valósághűen a múlt századi atrocitásokról. A Japán-ellenesség hevessége magyarázza, miért is nem követel a modern Szöul bocsánatkérést Észak-Koreától (holott az északiak több délit öltek meg a Koreai háborúban, mint a japánok a 35 éves megszállás alatt) és Pekingtől sem (holott Kína a felelős a megosztott félszigetért, mivel beavatkozott az összeomló északiak megsegítésére a Koreai háború alatt).

A kétoldalú kapcsolatok várhatóan nem fognak javulni Dél-Korea elnöke, Mun Dzsein elnöki ciklusa alatt, amely márciusban jár le.  Kisida egy hete adott interjút a Kyodo hírügynökségnek, amelyben hangsúlyozta: Dél-Koreának be kell tartania a kétoldalú egyezségeket, „különben mostantól bármi fajta vita értelmetlen”.  Bármelyik elnökjelöltet is választják meg Dél-Koreában, annak politikai mozgástere szűk lesz: a japán miniszterelnök kedveltségi szintje alacsonyabb a népesség körében, mint az észak-koreai diktátoré.

Kisida és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor közötti találkozó esélye rendkívül csekély, annak ellenére, hogy Tokió nem támaszt előfeltételt a találkozó létrejöttével kapcsolatban.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el).