Fumio Kisida japán kormányfő a hét második felében írhatja alá Ausztráliával a kétoldalú katonai egyezményt. Ez lesz Kisida első kétoldalú csúcstalálkozója, amióta pártja tavaly októberben megnyerte az általános választásokat.
Kína növekvő árnya motiválja az egyezmény megszületését, amelynek keretében a két ország hadereje egymás országában gyakorlatozhat és ezentúl rendszeresen szerveznek közös hadgyakorlatokat. Tokió hasonló egyezményt csak Washingtonnal kötött 1960-ban. Ha az utat Ausztrália gyorsan terjedő COVID járványa miatt mégis el kellene halasztani az utolsó pillanatban, akkor az egyezményt Japán canberrai nagykövete látja el kézjegyével.
Figyelemre méltó, hogy Tokió már az elmúlt években aktívan erősítette katonai kapcsolatait Indiával, Vietnámmal és a Fülöp-szigetekkel.
Biztonsági stratégia
A Kisida kormányzat ígéretet tett a Nemzetbiztonsági Stratégia felülvizsgálatára és módosítására még 2022-es év folyamán. A dokumentumot 2013-ban módosították utoljára.
A miniszterelnök és több vezető politikus gyakran hivatkozik a „kiélezett biztonsági környezetre”, amely szükségessé teszi a stratégia módosítását – beleértve ellenséges bázisokra mért „első csapások” szükségességét egy küszöbönálló támadás esetén. Ezek a módosítások egy évtizedre meghatározhatják Japán kül- és nemzetbiztonsági politikáját.
Mint olyan sok országban szerte a világon, Japánban is érzékelhetően jobbra tolódott a politikai centrum. A két legnagyobb konzervatív párt támogatja az „első csapásokat” lehetővé tevő képességek beszerzését Kína és Észak-Korea elrettentésére.
Erősíteni a szövetséget az Egyesült Államokkal
Noha alig telt el két hónap Kisida beiktatása óta, a miniszterelnök már villámgyorsan megkötötte azt az egyezményt, amely mintegy 5 százalékkal, 9,2 milliárd dollárra emeli Tokió hozzájárulását a területén szolgáló amerikai erők számára a 2022-2026-os időszakra vonatkozóan. Japán szereti hangsúlyozni, hogy katonai költségvetése már a 8. éve folyamatosan emelkedik és jelenleg eléri a GDP 1,1 százalékát.
A kínai kihívás
Tavaly februárban Peking megváltoztatta a parti őrségére (CCG) vonatkozó szabályozását, lehetővé téve még agresszívabb fellépést a biztonságpolitikai „szürke zónában”. A CCG már 2020-ban 1161 hajójával sértette meg a japán felségvizeket.
Tokiót egyre jobban aggasztja a kínai katonaság növekvő aktivitása Tajvan körül is, amelyet Kisida hazája „következő nagy problémájának” nevez. Ahogyan Madoka Fukuda professzor fogalmaz, a Kisida kormányzatnak minden bizonnyal egy olyan hibrid politikát kell folytatnia, amely vegyíti az elrettentést a párbeszéddel. Ennek már része az, hogy egy hete Tokió megegyezett Pekinggel egy katonai forró drót felállításáról, amely válság esetén a feszültség levezetésére szolgálhat.
A két Korea
Szöul és Tokió már két évtizede folytat éles vitát a Koreai-félsziget 1910 és 1945 közötti japán uralomról és atrocitásokról. A dél-koreai kedélyeket nem hűti le a japán kormány érvelése, hogy 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételekor Tokió 800 millió dollárt fizetett kompenzációként – arról pedig igazán nem tehet, hogy az akkori szöuli kormány ebből alig juttatott a sértetteknek, az átutalt pénzt inkább az ország ipari termelésének beindítására fordította.
A dél-koreai kormányt és a polgárokat viszont hosszú ideje irritálja számos japán politikus évenkénti látogatása a háborús bűnösök sírjait is rejtő tokiói Jaszukuni-szentélybe, és felhánytorgatják a japán tankönyveket is, amelyek szerintük nem számolnak be valósághűen a múlt századi atrocitásokról. A Japán-ellenesség hevessége magyarázza, miért is nem követel a modern Szöul bocsánatkérést Észak-Koreától (holott az északiak több délit öltek meg a Koreai háborúban, mint a japánok a 35 éves megszállás alatt) és Pekingtől sem (holott Kína a felelős a megosztott félszigetért, mivel beavatkozott az összeomló északiak megsegítésére a Koreai háború alatt).
A kétoldalú kapcsolatok várhatóan nem fognak javulni Dél-Korea elnöke, Mun Dzsein elnöki ciklusa alatt, amely márciusban jár le. Kisida egy hete adott interjút a Kyodo hírügynökségnek, amelyben hangsúlyozta: Dél-Koreának be kell tartania a kétoldalú egyezségeket, „különben mostantól bármi fajta vita értelmetlen”. Bármelyik elnökjelöltet is választják meg Dél-Koreában, annak politikai mozgástere szűk lesz: a japán miniszterelnök kedveltségi szintje alacsonyabb a népesség körében, mint az észak-koreai diktátoré.
Kisida és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor közötti találkozó esélye rendkívül csekély, annak ellenére, hogy Tokió nem támaszt előfeltételt a találkozó létrejöttével kapcsolatban.
Gyengüléssel nyitott az euróval szemben. 
