Az elnökváltás egyrészt azért tűnik ijesztőnek, mert az eddigi elnök 6 éve alatt az ország példátlanul fejlődött, a legjobb teljesítményt nyújtotta Európában. A válságot meg sem érezték, az egy főre jutó nemzeti össztermék az EU átlag feléről több, mint a kétharmadára ugrott ezalatt. Ki hinné, hogy ilyen körülmények között változtatást akarnak a polgárok? Talán megtetszett nekik az ígéret, hogy a jó eredmények hatására megengedhet az ország egy kis lazítást, mondhatni egy kis osztogatást.
A másik ijesztő dolog, hogy Duda a néhai Kaczynski elnök reinkarnációjaként tünteti fel magát, akit szerinte az egykori elnök halála előtt pár nappal leendő utódjaként nevezett meg. Az egykori elnökről pedig nincs jó emléke a világnak, pártjára pedig, melyet ikertestvére vezet, és amely most nyerhet majd a parlamenti választásokon, egyenesen rémülettel emlékszik vissza a piac.
Az új elnök ráadásul hasonló dolgokat említett azokhoz, melyeket Orbán nálunk valósít meg. Bankadóról, kiskereskedelmi adóról és a bankok állami visszavásárlásáról beszélt, érthető, hogy erre mindenki eldobta a zlotyt és a lengyel részvényeket. A zloty már a vasárnapi elnökválasztási második forduló előtt 2,2 százalékot zuhant.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
