Az ország, ahol mindez zajlik, nem túl gyakran szerepel a hírekben, sőt sokszor még a neve sem egyértelmű. Mianmarról van szó, amit azonban sokan régebbi, közismertebb nevén Burmaként említenek. Az országban, akárcsak az Indokínai-félsziget más országaiban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában és Vietnamban a buddhista vallás az elterjedt, amely egy békés, türelmes, elfogadó vallás, ehhez képest meglepő, hogy a mianmari buddhisták milyen brutálisan lépnek fel egy kis néppel, a szunnita muszlim vallású rohingyákkal (kiejtés szerint inkább rohingja, rohinja) szemben.
Az üldözött nép
A rohingya nép Mianmar északkeleti sarkában, a bangladesi határ mentén alkot többséget. Szemben Mianmar más népcsoportjaival, akik a burmai nyelvet használják az egymás közti érintkezésben, a rohingyák egy, a bengálihoz (bangladesihez) hasonló, Csittagong városában használt nyelvjárást beszélnek, éppen ezért a mianmariak nem is rohingyáknak, hanem bengáliaknak nevezik őket, és ezzel meg is teremtik az ideológiai alapot a Bangladesbe való elűzésükhöz.
A konfliktusnak régi gyökerei vannak, de addig kezelhető volt, amikor India, Banglades és Burma egyaránt a Brit Birodalom része volt. A komolyabb gondok akkor keletkeztek, amikor létrejött az önálló, muszlim Banglades és a buddhista Burma (meg persze a hindu India). Az igazán nagy dráma viszont 1982-ben kezdődött, amikor megvonták tőlük az állampolgárságot, korlátozni kezdték jogaikat, hontalanok, menekültek lettek saját országukban. Azóta többször érte inzultus őket, az idők során ezért nem kevesen el is menekültek Burmából. Becslések szerint 900 ezren élnek már közülük Bangladesben, és egymillióan voltak Mianmarban a mostani válság kirobbanása előtt, most pedig becslések szerint már 400 ezren menekültek Bangladesbe.
Okot találtak
A mostani konfliktus úgy kezdődött, hogy augusztus 25-én rohingya lázadók rendőrökre támadtak, több halálos áldozat is volt. A helyi biztonsági erők és a burmai hadsereg megjelent, és az egész lakosságot terrorizálni kezdte, sokukat átküldte Bangladesbe, a kiürült falvakat sok helyen felgyújtották. A The Guardian az ENSZ egy magasrangú, emberi jogokkal foglalkozó tisztviselőjét idézi, aki szerint az etnikai tisztogatás tankönyvi esete valósul meg.
A helyzetet most már tovább nehezíti, hogy Bangladesben megteltek a menekülttáborok, az ott lévők élelmezése és ellátása is gondot okoz, így a még Mianmarban rekedtek nem tudnak utánuk menni. Sokan nekiindulnak az útnak, de a környék egyes részeiről rendkívül veszélyes a Burmába vezető út: járhatatlan utak, folyók, árvizes területek akadályozzák a mozgást, sok helyen csónakra lenne szükség a haladáshoz, miközben nincs élelem és ivóvíz.
Tagadják
A mianmari kormány pedig közben olyan nyilatkozatot ad ki, hogy minden rendben van, szó sincs népirtásról vagy tisztogatásról, csak a bűnözőket üldözik, a polgári lakosságot kímélik. Az ott rekedteket eközben körülveszik, fenyegetik, nem engedik őket élelemhez jutni, az ENSZ és más segélyszervezetek próbálják meg ellátni őket, amennyire lehetséges. Az ENSZ főtitkára felszólította a burmai vezetést, hogy szüntesse be a népcsoport üldözését, sőt maga a dalai láma, a buddhista értékek egyik legfőbb védelmezője kérte, hogy hagyjanak fel ezzel a buddhizmushoz méltatlan embertelen bánásmóddal.
