10p

Kíváncsi rá, hogyan befolyásolják a világpolitikai viharok az Ön pénztárcáját?
Csatlakozzon azokhoz, akik nemcsak figyelik,
hanem értik is, mi történik a világban - és a tőkepiacokon!

Klasszis Befektetői Klub

2025. május 27. 17:00, Budapest

Részletek és jelentkezés

Egyes vélemények szerint egyenesen jól jártunk, hogy a válság évei alatt nem használtuk a közös pénzt - szükségünk van egyáltalán az euróra? Mit nyerünk és mit veszítünk? Milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket rejt a közös pénz használata? Mennyire tehető felelőssé az euró a gazdasági válságjelenségekért, és milyen szerepe lehet a kilábalásban? Balatoni Andrást, az ING vezető elemzőjét kértük fel egy szakértői kommentárra.

A hazai makromutatók javulnak, több maastrichti kritériumot már teljesít is Magyarország, mégsem látszik erős törekvés arra, hogy mihamarabb bevezessük az eurót - ez legkorábban az évtized végére lehet reális kérdés a gazdaságpolitika irányítói szerint, ami pedig 2004-es uniós csatlakozásunk óta van napirenden. Egyes vélemények szerint egyenesen jól jártunk, hogy a válság évei alatt nem használtuk a közös pénzt - szükségünk van egyáltalán az euróra? Mit nyerünk és mit veszítünk? Milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket rejt a közös pénz használata? Mennyire tehető felelőssé az euró a gazdasági válságjelenségekért, és milyen szerepe lehet a kilábalásban? Balatoni Andrást, az ING vezető elemzőjét kértük fel egy szakértői kommentárra.

Miért jó az euró?

Balatoni András,
az ING vezető elemzője

A címben feltett kérdés megválaszolásához érdemes először tisztázni, hogy milyen előnyöket remélhetünk a közös pénz bevezetése miatt. Az eurózónába történő belépés előnyei véleményem szerint főként mikro- és nem makrogazdasági jellegűek. A mikrogazdasági előnyök alatt elsősorban a tranzakciós költségek csökkenését, a nagyobb és egységes piacot, a verseny intenzitásának erősödését, illetve az árak könnyű összevethetőségét értjük. A vállalatok hatékonyabban működhetnek egy valutaövezetben, mintha minden országnak saját pénze lenne. Egységes piac, egységes pénz.

A sokat hangoztatott makrogazdasági előnyök között szokták emlegetni az alacsony kamatokat, valamint a monetáris stabilitást. Ezek a tényezők azonban (optimális esetben) nem következményei, hanem előzményei az euró bevezetésének. A Maastrichti kritériumokat, vagyis az alacsony inflációra, a költségvetési fegyelemre, valamint az árfolyam-stabilitására vonatkozó feltételt belépés előtt kell teljesítenie a jelentkező országoknak és nem a közös pénz következményeként alakulnak ki. A kritériumokkal épp azt szerették volna elérni a döntéshozók, hogy a valutaövezet leendő országai olyan intézményrendszert alakítsanak ki, ami biztosítja a stabilitást a pénzügyi és a költségvetési szférában, ezzel hozzájárulva a valutaövezet fennmaradásához és a konvergenciához.

Az (euró)zóna válsága…

„Ezek a szabályok olyanok, mint egy számítógépes rendszerben: némelyik megkerülhető, a többit megszegheted.” A Mátrix

Az euróövezet országai közül azonban ennek ellenére számos perifériális gazdaság (GIIPS országok) bajba került a válság során. Egyesek egyszerűen azért, mert nem tartották be a játékszabályokat (pl.: Görögország), mások azonban éltanulókból lettek sereghajtók (Írország, Spanyolország). Sokkal érdekesebb a második csoport vizsgálata, amely rávilágított a közös EU-s intézményrendszer problémáira.

Miért is alakulhattak ki a problémák? Egyrészt a felzárkózó országokra jellemző magasabb infláció a reálkamat túl alacsony szintjét eredményezte, ami egyenesen vezetett a hitel és ingatlanpiaci boomhoz (Spanyolország). A másik probléma (ez elsősorban Szlovéniát jellemzi), hogy a bérek növekedése elszakadt a termelékenységtől emiatt a versenyképesség érdemben romlott. A versenyképesség eróziója, vagy a hitelezés túlzott felfutása egyaránt lecsapódott a külső egyensúly romlásában, ami az országokat sérülékennyé tette. A túlzott eladósodottság a konjunktúra leszálló ágában jelentős terhet rótt a pénzügyi közvetítőrendszerre, ami a teljes európai bankrendszert veszélyeztette.

Az eurózóna problémái tehát nem az euró válságát jelentik. Nem is mutatja az euró a valutaválságok jellemzőit, azaz a jelentős leértékelődést, a kamatok drasztikus emelkedését, vagy a valutahelyettesítést. A jelenlegi szituációban két problémagóc azonosítható, amelyek ráadásul kölcsönösen felerősítik egymást: egyrészt a dél-európai országok adósságválsága, valamint az ezzel szorosan összefüggő bankválság.

…és a válságra adott válaszok

Az európai döntéshozók felismerték a szabályozásban megfigyelhető hiányosságokat és lépéseket tettek a korrekció érdekében. A túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) keretén belül a makrogazdasági változók széles körét vonják be a vizsgálatba, hogy ezáltal figyelemmel kísérjék a gazdaságok túlhevülését. Az indikátorrendszer magába foglalja a külső egyensúly alakulását (fizetési mérleg és nemzetközi befektetői pozíció), a versenyképesség főbb mutatószámait (munkaerőköltség, reálárfolyam, exportpiaci részesedés) és a belső piaci feszültségek jelzőszámait (ingatlanár-index, hitelezés a magánszektorban, illetve annak az állománya, a kormányzati eladósodottság, munkanélküliség, és a pénzügyi szektor kötelezettségei). A problémák időben történő kezelését a szankciók kényszeríthetik ki a vonakodó tagállamoktól.

A másik új eszköz az úgynevezett makroprudenciális politika, aminek a célja a pénzügyi rendszer túlzott kockázatvállalásának a fékezése, valamint a hitelboom valószínűségének mérséklése. A két új intézmény még gyerekcipőben jár, így senki nem tudja, hogy milyen hatékonyan fogja megfékezni a 2000-es években az eurózóna perifériáján lezajlott jelenségek ismételt kialakulását, tovaterjedését. Minden esetre az kedvező jel, hogy a döntéshozók felismerték a korábbi hiátust, kiterjesztették a vizsgált változók körét, új eszközöket, intézményeket vezettek be. Tanultak az eseményekből, aminek az eredménye egy korszerűbb, a válság tanulságait nagyvonalakban tartalmazó szabályrendszer. Az ördög persze mindig a részletekben rejlik.

A cikk folytatódik - lapozzon!

---- Milyen veszélyek fenyegetnek minket az eurózónában? ----

Veszélyek Magyarország számára az eurózónán belül

A következőkben bemutatjuk, hogy az eurózóna veszélyei számunkra zóna tagság nélkül is ugyanolyan kockázatot jelentenek. Ezzel szemben a valutaövezetbe való belépéssel egy olyan új intézményrendszert importálhatunk, ami hozzájárulhat a gazdaság stabilizálásához.

1. veszély: Belső leértékelődés költségei

Egy ország versenyképességét befolyásolja, hogy nemzetközi összehasonlításban milyen árszinten, milyen költségek mellett folytatható a gazdasági tevékenység. A túlzott béremelkedés rontja egy ország versenyképességét, ezáltal visszafogja a tőke beáramlását és a beruházásokat. Ha az ország rendelkezik saját devizával, akkor egy leértékeléssel ismét olcsóvá tehető az ország, ezzel pedig kezelni lehet az (ár)versenyképességi hátrányt. Ezzel szemben ha az önálló fizetőeszköz nem áll rendelkezésre, akkor a bérek visszafogásán keresztül, jelentős társadalmi költségekkel és deflációs veszélyekkel lehet csak helyre tenni a folyamatokat.

A problémát a fajlagos munkaerő-költség alapú reálárfolyam ragadja meg leginkább. Az ábrán a fajlagos reál munkaerő-költséget és az ezen a bázison számított reálárfolyamot, jobban mondva ezeknek a változását tüntettük fel. Ha a reálárfolyam leértékelődik, vagyis a függőleges tengelytől jobbra található az ország, az a versenyképesség javulását jelenti. A bal felső sarokban lévő országok esetén romlik a versenyképesség, és ennek a hátterében a túlzott béremelkedés áll. Az átellenes jobb alsó sarokban ezzel szemben azok az országok találhatóak, akik úgy javítják a versenyképességüket, hogy a béreket visszafogják, azaz a fájdalmas utat kénytelenek járni a kiigazítás esetén. Az eurózóna országai ebben a két síknegyedben találhatóak, és a lehetséges policy mixeket a regressziós vonal reprezentálja. Nem tudják az árfolyam segítségével végrehajtani a leértékelést. Ezzel szemben Magyarország, Csehország és az Egyesült Királyság úgy tudta növelni a versenyképességét, hogy a fajlagos munkaerő-költségei emelkedtek, azaz az árfolyam leértékelése segített a stabilizációban.

Az eurózónához való csatlakozás belekényszerítené hazánkat a regressziós vonal közelébe. Ez azt jelenti, hogy az export-versenyképességünk kiigazításához csak a nehezebb út vezetne. Ez mindenképpen az önálló monetáris politika megtartása mellett szóló érv. Azonban amit nyerünk a forint leértékelődésével a vámon, azt el is veszítjük a réven. A magas devizában denominált állam- és magánadósság miatt a leértékelődés hatására a belföldi felhasználás csökken, így a növekedési hatás kis híján egyenlő a nullával. Ezt az is alátámasztja, hogy a hazai kilábalás rendkívül lassú, és nem tudta az önálló monetáris politika gyorsítani azt.

A fajlagos reál munkaerőköltség változása és a reálárfolyam alakulása (2008 Q2 és 2013 Q2 között, %)

2. veszély: Túl alacsony reálkamat az inflációs többlet miatt

Ezt a lufit mi euró nélkül is felfújtuk. A szabályozási környezet hiányosságai miatt az alacsony kamatozású svájci frank hitelek elterjedtek, amelyeknek sok esetben negatív volt a reálkamata. A következmények jól ismertek, és nagyon hasonlítanak az eurózónás esetekhez. Kezdetben túlfűtöttség, a fizetési mérleg hiánya, valamint ár és bérinfláció a főbb szimptómák, a gazdaság lassulásával pedig a mérlegalkalmazkodással, recesszióval és a banki veszteségek markáns felduzzadásával kell szövődményként szembenéznünk.

3. veszély: Csak hazánkra jellemző impulzusokra nem tud a közös monetáris politika reagálni

A hazai monetáris politikát az inflációs célkövetés rendszerében sokszor gúzsba kötötte a kockázati megítélés változása. A döntéshozók a pénzügyi stabilitás, és a tőkeáramlás fenntartása érdekében miatt kénytelenek voltak prociklikus kamatpályát meghatározni. Ezzel a hazai monetáris politika nem mérsékelte a hazai gazdaság hullámzásait, hanem éppen felnagyította azokat.

A veszélyek kivédése nemzeti és zónaszinten: importált intézmények?

Mivel láthatjuk, hogy a zónatagság veszélyei önálló monetáris politika mellett is élesedhetnek, ezért ne legyen kétségünk afelől, hogy nemzeti szabályozással kezelhetők is. Számos Dél-Amerikai ország példája mutatja, hogy az intézményi reformoknak (megfelelő adósságszabály, független jegybank, megerősített pénzügyi felügyelet stb.) köszönhetően csökkent az országok sérülékenysége, és a válság idején képesek voltak stabilizálni a gazdaságukat. Ezt az utat is választhatjuk. Bár egyelőre mintha nem erre haladnánk… Elég csak az adósságszabályra, annak válságot jelentősen felerősítő jellegére utalni.

A zóna-tagság azonban együtt jár az EIP rendszerének kiterjesztésével. Az eljárás komoly kényszerítőerőt jelenthet a kormányoknak, akik vonakodhatnak attól, hogy lassítsák a gazdaság túlzott növekedését. A szankciók rákényszeríthetik a döntéshozókat a termelékenységgel összhangban álló béremelésekkel, így minimalizálhatják a belső leértékelés veszélyét. A túlzott tőkeáttétel felépülését csírájában próbálja elfojtani a makroprudenciális politikával karöltve, ezen felül őrködik a külső egyensúly fenntartásán.

Összegzés

A vállalati versenyképesség oldaláról nem kérdéses a közös pénz előnye az önálló monetáris politikával szemben. Vannak makrogazdasági buktatók egy valutaövezeten belül, azonban ezek a veszélyforrások épp úgy jelen vannak azon kívül is. A zónához tartozó intézményrendszer importja emellett növelheti a pénzügyi stabilitást, így a véleményem szerint érdemben hozzájárulna a hazai gazdaság prosperitásához a valutaövezethez történő csatlakozás.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság László Csaba: Meglepődnék, ha nem kattana bilincs az MNB-alapítványok miatt valakinek a csuklóján
Izsó Márton - Csabai Károly | 2025. május 10. 10:43
A volt pénzügyminiszter, közgazdász, egyetemi tanár a május 7-ei élő műsorunk vendége volt. A Klasszis Klub Live 5. évfolyamának 75. adását most a Klasszis YouTube-csatornán megnézheti, vagy a Klasszis Podcast-csatornán meghallgathatja.
Makro / Külgazdaság Csak remélhetjük, velünk is azt teszik az amerikaik, mint a németekkel
Privátbankár.hu | 2025. május 10. 10:20
Megerősítette Németország lehetséges legjobb osztályzatát a Moody's, amely május végén dönt Magyarország hitelminősítéséről.
Makro / Külgazdaság Elképesztő, mi történik a hazai benzinkutakon
Privátbankár.hu | 2025. május 10. 08:13
A közép- és kelet-európai régión belül a gázolaj már csak Ausztriában drágább, mint nálunk – derül ki a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk friss Mfor Üzermanyagár-figyelőjéből.
Makro / Külgazdaság Bődületes nagyságúra nőtt Kína devizatartaléka
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 17:41
Kína devizatartaléka, amely a legnagyobb a világon, áprilisban tavaly szeptember óta a legmagasabbra szintre, 3282 milliárd dollárra nőtt a márciusi 3241 milliárd dollárról – közölte az ország devizafelügyelete (SAFE).
Makro / Külgazdaság Az árrésstop ugyanúgy visszaüthet, mint tette azt az árstop?
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 15:21
A vártnál magasabb áprilisi inflációs adatra a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Országos Kereskedelmi Szövetség mellett reagáltak az elemzők. 
Makro / Külgazdaság Csak nem rólunk vesznek példát az olaszok?
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 12:47
Nemcsak nálunk mérséklődött az ipari termelés csökkenése márciusban, hanem a dél-európaiaiknál is.
Makro / Külgazdaság Jó hírt fújt be a szél a magyar gazdaság legfontosabb exportpiacáról
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 11:46
Márciusban hosszú idő után nőttek a német elektromos-digitális ágazat megrendelései.
Makro / Külgazdaság Itt a bejelentés: ennyiért tankolhatunk a hétvégén
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 10:04
A nagykereskedelmi árak nem változnak, így a benzinkutakon múlik, elmozdítják-e a 95-ös oktánszámú benzin és a gázolaj árát.
Makro / Külgazdaság Bod Péter Ákos: Ez zsákutcás irány
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 09:47
Bod Péter Ákos szerint a 2025-ös visszaesés nem meglepő, a „150 gyár” program pedig nem oldja meg a gazdaság strukturális gondjait.
Makro / Külgazdaság Orbán Viktor: „Indokolatlan, elfogadhatatlan árak vannak”
Privátbankár.hu | 2025. május 9. 09:13
A 2026-os költségvetés nemzeti kormányra épít, nem küld pénzt Ukrajnába, és kiterjeszti az árrésstopot a háztartási cikkekre is.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG