Miután Theresa May tavaly elkövette azt a könnyelműséget, hogy idő előtti választásokon akart megerősödni, de ez visszafelé sült el és pártja kisebbségbe került, kénytelen volt összeállni a szélsőséges brit érzelmű észak-írországi DUP párttal. Ez most jól visszaüt: épp Észak-Írországon múlik az Európai Unióval történő megállapodás.
Rettegő unionisták
A DUP vezetője Arlene Foster azt mondja, hogy a készülő megállapodás az ő hátba döfésük, és szó sem lehet olyan megállapodásról, ami az Egyesült Királyság egységét veszélyezteti. A megállapodás lényege az lenne, hogy bármi is legyen a jövőben, Írországon belül sosem lenne vámhatár, sőt semmilyen határellenőrzés, így Észak-Írország gyakorlatilag örökre benn maradna az európai vámunióban.
Így két lehetőség lenne: vagy Nagy-Britannia is benne marad örökre Észak-Írországgal együtt (tulajdonképpen ez lenne a legegyszerűbb), vagy Nagy-Britannia és Észak-Írország közt, a tengeren lenne a vámhatár. Erre érzi úgy a brit érzelmű északír párt, hogy ez az Egyesült Királyság valamilyen szintű megosztása, ami aztán mélyülhet, és aztán egyszer csak elszakad Észak-Írország az Egyesült Királyságtól, és csatlakozik az Ír köztársasághoz.
Fogy az idő
Az idő márpedig sürget, mivel kevesebb, mint 5 hónap van hátra addig a dátumig, amikor megszűnik az Egyesült Királyság uniós tagsága, hacsak meg nem állapodnak addig. Ha most a megállapodás létrejön, automatikusan életbe lép egy legalább 21 hónapos átmeneti időszak, ami alatt lényegében alig változik valami, így van idő tovább gondolkozni a végső megoldáson, vagy akár örök időkre fenntartani az átmeneti állapotot.
Az ellenzék szerepe
Kérdés, hogy ha a DUP megvétózza az ügyet, hogy tudja Theresa May megkötni az EU-val a szerződést. A parlamentben alsóházában a konzervatív pártnak 315 képviselője van, és 320 kell a többséghez. Elvileg erre lenne a DUP 10 képviselője, ami így most elveszhet, de miután jó eséllyel a konzervatív párt egy része sem támogatja a megegyezést, a miniszterelnök rászorulhat az ellenzékre.
Nem lepődnénk meg, ha a színfalak mögött már zajlana is az ellenzékkel való tárgyalás, ugyanis a jelenleg formálódó megállapodás, különösen, ha 3 évre emelnék az átmeneti időszakot az eddigi 21 hónap helyett, előnyös lehet az ellenzéknek is. Három év alatt bármi megtörténhet, esetleg megtetszik az átmeneti állapot a briteknek, és a közvélemény arra hajlik utána, hogy maradjon meg örökre, norvég vagy svájci mintára.
Ilyen még nem volt. 
