Az Észak-Koreával foglalkozó szakértők óvatosan fogalmaznak meg jóslatokat, mert a rezsim, amit tanulmányoznak végtelenül titkolózó és sok múlik a mindenkori diktátor véleményének ingadozásain. Ezért keltett feltűnést Robert L Carlin volt CIA-elemző és Siegfried S Hecker nukleáris kutató határozott véleménye Kim Dzsongun várható következő lépéséről.
„Úgy gondoljuk, hogy akárcsak a nagyapja 1950-ben, Kim Dzsongun is stratégiai döntést hoz, ami az lesz, hogy háborút indít Dél-Korea ellen” – véli a két Észak-Korea-szakértő, aki több alkalommal megfordult az országban. Az ilyen megjegyzések beindítják a riadócsengőket Szöulban és Washingtonban, ám talán leállítja ezeket, hogy a két elemző magára maradt a véleményével.
A BBC a rezsim számos ismerőjével beszélt Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában, akik nem értettek egyet az előttük szólókkal.
Nem mennek fejjel a falnak
„Megkockáztatni egy olyan konfliktust, ami a végső pusztulást hozhatja az észak-koreai elitre, nem olyasmi, ami ezt a társaságot jellemzi. Bizonyítottan kíméletlenül machiavellisták” – mondta Christopher Green, a holland Crisis Group kutatóintézet szakértője.
Hozzá hasonlóan sokan úgy vélik, hogy a rezsim egyik régi kedvelt módszerét veszi inkább elő, amikor a nyugati országokkal és a velük szövetséges Dél-Koreával akar tárgyalni. Politikai nyomást gyakorol rájuk, hogy magára vonja a figyelmüket.
Abban azonban egyetértenek a szakértők, hogy Kim Dzsongun veszélyesebbé vált. A háborút a többség nem tartja valószínűnek, ám kisebb támadásokat – főként a két Korea határának közelében lévő, a Koreai-félszigettől nyugatra elhelyezkedő szigetek ellen – annál inkább elképzelhetőnek minősítenek.
Stratégiai ideológiai irányváltás történt
A két különvéleményt megfogalmazó tudós alapvetően Kim újévi beszédére hivatkozik. Ebben a diktátor kijelentette, hogy rezsimjének immáron nem célja a két koreai állam egyesítése. Ezt követően végrehajtottak pár rakétatesztet a határ közelében és olyan tengeralatti drónokkal, amelyek állítólag nukleáris robbanófej hordozására is képesek.
A vezér ezzel a kijelentésével rezsimje egyik legfontosabb hagyományával szakított. Az újraegyesítés az elmúlt hetven évben az észak-koreai diktatúra második legfontosabb célkitűzése volt a fennmaradásának garantálása után, annak ellenére, hogy egyre inkább lehetetlennek látszott.
„Ez alapvetően változtatja meg a rendszer ideológiáját” – mondta Peter Ward, a szöuli Kookmin Egyetem professzora. Kim Dzsongun ezzel a nagyapja és az apja által ráhagyott küldetés egyik alapelemét dobta félre. Nem csupán a határ túloldalán lévő hallgatóknak szóló rádióadást és az újraegyesítést szolgáló diplomáciai csatornákat zárta le, hanem bejelentett egy szimbolikus lépést is.
Eszerint lebontják az újraegyesítési emlékművet. Ez egy út felett ívelő, hatalmas kapu, amelynek két oldala egy-egy koreai népviseletbe öltött nőt formáz. Középen összekapaszkodva együtt tartják fel az egyesülés szimbólumát. Az emlékművet 2001-ben állíttatta fel Kim apja. Műholdas felvételek szerint nem sokat lacafacáztak, már le is döntötték a diadalívet.
Üzenet haza: ne reménykedjetek!
A szakértők szerint Kim viselkedésének célja valójában a rezsimjének stabilizálása lehet. „Úgy tűnik, az ideológiai irányváltás a rendszer túlélését szolgálja. Az észak-koreaiak egyre inkább felismerik, hogy a posztsztálinista rezsim, amiben élnek, messze lemaradt Korea déli része mögött” – mondta Leif-Eric Easley, a szöuli Ewha Egyetem professzora.
A szakértő úgy látja, azért jelöli meg egyértelmű ellenségként Dél-Koreát a diktátor, hogy igazolja, miért költik rakétákra a pénzt, amikor az ország nehéz időket él át. Egyes jelentések szerint Észak-Korea lakói közül sokan éheznek.
Leegyszerűsödik az üzenet – derül ki Ward szavaiból. Korábban a déli országrészt úgy mutatták be, mint egy reménytelenül korrupt rendszert, amely uralkodik a kisemberek felett, akiket fel kell szabadítani a gonosz kormány zsarnoksága alól. Most szimplán egy gonosz kultúráról van szó, amelyet egyszerűen távol kell tartani a tiszta északi szellemtől.
„Kim nem akar háborút, ami egy olyan hazárdjáték lenne, amiben mindent elveszthet. Csak egy olyan észak-dél politikát kezdett, amellyel egyértelműen alátámaszthatja hatalmát” – csatlakozik ezekhez a véleményekhez Sokeel Park, az Észak-Korea szabadságáért küzdő egyik civil szervezet egyik aktivistája. Hozzáteszi mindehhez, hogy a legtöbbet úgy lehetne megtudni a diktátor gondolkodásáról, ha beszélnének vele. Ehhez arra lenne szükség, hogy a nemzetközi közösség ne tekintse megadásnak, ha egy nyugati politikus tárgyal vele és kezet fog a vértől csöpögő jobbjával. Ha a háború megelőzése a cél, ezt is fel lehet vállalni.
Megvitatnák a zaporizzsjai atomerőműben való amerikai jelenlét kérdését. 
