A MOK elnökségének határozata alapján Kincses Gyula elnök a megtisztelő felkérés ellenére nem vesz részt a munkában, amiről haladéktalanul, már október 30-án tájékoztatta Pintér Sándor belügyminisztert.
Távolmaradását az elnökség jelenleg elsődleges és sürgős feladataival indokolta, hiszen az új jogviszonyt meghatározó törvénnyel és végrehajtási rendeleteivel, a háziorvosi rendszer, az alapellátó gyermekgyógyászat és fogászat jövőjével, valamint a járványhelyzettel kapcsolatos teendőket tartja jelenleg a legfontosabbnak. Mindeközben a MOK holnapján a visszaszámláló szerint 16 nap van hátra a törvény életbelépéséig, miközben még mindig nem vonta be a kormány a módosító rendelkezések kidolgozásába a kormány.
A javaslattételi bizottság dönti el például, hogy kik legyenek az állami kórházak igazgatói. A bizottság tagjai közé nem csak Kincses Gyula, a MOK elnökét, de Müller Cecília országos tisztfőorvos, Oberfrank Ferenc, az MTA Titkárság köztestületi igazgatója, Bedros J. Róbert miniszterelnöki megbízott és Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati kar dékánja is kapott meghívót.
A MOK minden elképzelhető módon próbálja a kormány figyelmét felhívni arra, hogy kezdjék el a közös munkát az elfogadhatatlan új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény átdolgozására, múlt héten pedig a drámaian romló járványhelyzet miatti szigorításokat sürgették - mind hiába.
Utoljára október 30-án kelt levelüket juttatták el Pintér Sándor belügyminiszterhez annak kapcsán, hogy elkészült az orvostársadalom legfrissebb felmérése az új törvényről, aminek csak az egyik szelete, hogy ha változatlanul hagyják azt, akkor az orvosok harmada fogja elhagyni a pályát.
„Tudomásunk szerint az ígéretek ellenére már nem kidolgozások alatt vannak a rendeletek, hanem gyakorlatilag készen állnak”.
A MOK arra kérte a kormányt, hogy a hét végéig bezárólag írja meg az egyeztetések menetét. Nos, ma hétfő van, s a hétvégén semmilyen válasz nem érkezett a belügyminiszter felől. A törvény hatálybalépéséig alig van idő érdemi egyeztetésre, ahogy a háziorvosi és fogorvosi alapellátást illetően is nagyfokú a bizonytalanság, s kijelentik:
„A kamara az eddigieket nem tartja korrekt partneri együttműködésnek”.
Ehhez jön hozzá az egyre romló járványhelyzet, s így, ezek együttese olyan helyzetbe hozza az orvostársadalmat, ami nem csak méltatlan, hanem a biztonságos betegellátást is veszélyezteti.
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
