Nyers Rezső nyomdokain
Kína 1977-es nyitása óta elképesztő ütemű, 6-10%-os éves növekedési rátákat produkált. Ez a növekedés elsősorban a külföldi tőkebefektetések nagyütemű beáramlásának, a gyors urbanizációnak és nem utolsósorban a Mao Ce-tung halála után fölállt felvilágosult politikai osztálynak volt köszönhető. Méltatlanul kevéssé ismert tény, hogy Teng Hsziao-ping főtitkár az átfogó reformok kidolgozásakor még Nyers Rezső 1968-ban itthon elindított ’Új Gazdasági Mechanizmusát’ tartotta egyik fő példaképének, amelynek célja volt úgy beengedni a piaci viszonyokat a gazdaságba, hogy a kommunista párt politikai egyeduralma ne sérüljön.
Kopogjuk le, ez eddig sikerült a kínai kommunistáknak.
Felpörgött az eladósodás
Ez a bámulatos növekedési ív azonban csak a felületes szemlélő számára tűnik töretlennek. A 2008 őszi globális pénzügyi válság ugyanis Kínát is komolyan megrázta és reális veszély lett a növekedés hirtelen leállása. A szociális feszültségek elkerülése érdekében a pekingi vezetés ezért egy új, jelentős részben adósság által hajtott pályára terelte az óriási országot. A számok itt is grandiózusak: 2015-ig az ország teljes adósság-állománya a GDP 252%-át érheti el, amely gyakorlatilag az állomány 70 százalékpontos emelkedését jelenti a válság kitörése óta!
Ráadásul eközben az ún. hitelintenzitás - a mutató, amely jelzi, hogy mennyi kölcsön szükséges a növekedés egységnyi bővítéséhez -, öt év alatt jelentősen romlott. 2013-ban már csupán egy dollárnyi GDP-többletet lehetett elérni a bruttó adósság minden háromdolláros bővítésével. Az Egyesült Államokban a 2008-as pénzügyi összeomlást megelőzően ugyanez viszony alakult ki a két mutató között.
Mégis kifullad a növekedés?
A fenntarthatatlan adósságpálya ellenére az ország lassulni kezdett, a harmadik-negyedéves adatok öt éve a legalacsonyabb növekedési ütemről tanúskodnak.
Ezzel párhuzamosan egyre több a félbehagyott kínai ingatlanprojekt és az ingatlanár-buborékból elkezdett szökni a levegő: a Nemzeti Statisztikai Hivatal közlése szerint szeptemberben Kína 70 városából 69-ben estek az árak az előző hónaphoz viszonyítva, országosan az első kilenc hónapban 11 százalékkal zuhantak az árak. A kommunista pártvezetés viszont mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy a gazdasági növekedés a 7,5 százalékos célszint alá süllyedjen, ezért a jegybank szeptember 30-ával jelentősen könnyített a jelzáloghitelezés feltételein, miután négy évig az árak letörésének szükségességéről prédikált.
Szurkoljunk, hogy puha legyen a földet érés
Kína tehát összességében rendkívül impresszív gazdasági növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben és ezzel százmilliókat emelt ki a szegény-paraszti sorból. Az érem másik oldala, hogy közben jórészt tönkretette természeti környezetét és jelenleg egy buborék-gazdaság tetején csücsül.
Ha beomlanak az ingatlanárak, az automatikusan a kínai bankrendszer válságát is jelenti. A Kínai Kommunista Párt tehát nem akármilyen leszállási manőver előtt áll. Drukkoljunk mi is, hogy puha legyen a földet érés.
Egy lehetséges fenyegetés miatt cserélt gépet. 
