Közös Európai Uniós hadsereg? A fél világ ezen az ötleten röhög

Nem vesznek komolyan

Az elmúlt napokban komoly vitát váltott ki a nyugat-európai sajtóban az Európai Bizottság elnökének javaslata. Juncker szerint ugyanis az EU-nak közös hadsereget kellene felállítania ahhoz, hogy komolyan vehető külpolitikai szereplővé váljon. Az elnök szerint a kezdeményezés egyrészt választ adna az oroszok agressziójára Ukrajnában, másrészt pedig ellensúlyozná az amerikai csapatkivonásokat Nyugat Európából. A hadsereg létrehozása nemcsak ezen segítene, hanem egyúttal azt is jelezné a világ felé, hogy az EU-tagállamok között soha többé nem törhet ki háború, tette hozzá Juncker. 

Az elnök szerint a projekt – amely nem lenne a NATO konkurenciája – emellett pénzügyi szempontból is hasznos lenne, mivel a közös fejlesztéseken és beszerzéseken keresztül évi mintegy 120 milliárd eurót spórolhatnának az európai államok. Juncker szerint „úgy tűnik, külpolitikailag nem vesznek minket komolyan”. Ezen a ponton teljesen egyetérthetünk az elnökkel, hiszen Merkel és Hollande még az Mogherinit, az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottját sem hívta el a múlt hónapban a minszki tűzszüneti tárgyalásokra. 

Hol a hozzáadott érték?

A közös európai haderő terve az 1950-es években merült fel először, de azóta sem valósult meg, bár az EU formálisan rendelkezik a tagállamok által kiállított gyorsreagálású hadtestekkel. 2009-ben az Európai Parlament támogatott egy indítványt egy 60 ezer fős európai hadsereg felállításáról. A mostani javaslatot egy jelentés fogja követni, amelyet júniusban raknak le az Európai Csúcs asztalára. A jelentés egy Európai Védelmi Unió kereteit vázolja majd fel, amely támogatná a NATO-t a területvédelemben. 

A tagállamok közül Németország és Finnország támogatta a javaslatot, akik az új haderőt a NATO keretén belül szeretnék látni. London ridegen elzárkózott – mondván, hogy a védelmi kérdések nem tartoznak az EU asztalára -, míg Párizs óvatosan áll a kérdéshez. A közép- és kelet-európai országok többsége inkább a NATO közvetlen megerősítésén fáradozna. 

A legtöbb nyugat-európai lap kritikusan állt a javaslathoz. Azzal érveltek, hogy egy teljeskörű politikai unió nélkül egy közös hadseregnek nincsen esélye arra, hogy hiteles erőt képviseljen. Amíg az éles nemzeti rivalizálások jellemzik a közös politika-formálást, addig a közös hadsereg gyorsan impotenssé válna, amint egyes tagállamok saját veszélyeiket domborítanák ki. Egyes lapok kiemelik, hogy a 28 EU-s tagállamból 22 már így is a NATO tagja és így Junckernek nehéz hozzáadott értéket fölmutatnia javaslatával. 

Az amerikaiak stratégiai ostobaságot látnak

Az amerikai konzervatív sajtó szánalmasnak tartja Juncker próbálkozását. Szerintük először a fejekben kellene rendet rakni Európában, amit mutat az is, hogy milyen szinten elhanyagolják az európai szövetséges tagállamok a védelmi kiadási kötelezettségeiket a NATO felé. Ha az EU még egy közös, koherens külpolitikát sem tud követni egyetlen lényeges kérdésben, akkor csak csodálkozhatunk, hogy mi a csudát csinálna egy közös európai védelmi minisztérium Brüsszelben?

Az amerikaiak elképesztőnek tartják az EU katonai erejének erózióját. A gazdasági nagyhatalom Németország esetében alig lehet beszélni bevethető haderőről, de még az elkötelezett NATO-tagállam Britannia is katonai hanyatlással szembesül. A Brit Hadsereg hamarosan 50 ezer aktív főre zsugorodhat, amely a legkisebb szárazföldi hadereje Londonnak azóta, mióta 1770-ben sikertelenül próbálta leverni az amerikai lázadást. Hollandiának még egy évtizede 400 modern Leopárd 2-es tankja volt, de 2011-ben leépítették őket – többségüket eladva külföldre -, mondván, hogy a Holland Hadseregnek minek is lenne szüksége valaha tankokra?

Ha Európa túl akar élni, akkor ezt a rövidtávú gondolkodást, amely egy stratégiai ostobasággal ér föl, már nem engedhet meg magának, teszik hozzá amerikai megfigyelők.

Káncz Csaba jegyzete