Miután áprilisban totálisan lenullázódott a külföldi vendégforgalom, majd májusban is csak ehhez képest volt élénkülés sejthető volt, hogy a szektor aligha fogja megúszni komoly véráldozatok nélkül az idei évet. Ennek ellenére az illetékesek részéről nem egyszer hangoztak el olyan kijelentések, melyek szerint:
A belföldi vendégekkel részben pótolható a kieső külföldi vendégforgalom
Budapesten vannak csak komoly problémák, de a vidéki szálláshelyek telítettsége nem rosszak
Kedvező időjárás esetén a Balatoni szálláshelyek minimális visszaeséssel hozhatják le a szezont
Az optimista kijelentésekkel szemben lássuk a tények, mit mutatnak a KSH számai? A pénteken közzétett adatok szerint 2020. júniusban a koronavírus okozta járvány hatására a külföldi vendégek által a kereskedelmi szálláshelyeken (szállodákban, panziókban, kempingekben, üdülőháztelepeken, valamint közösségi szálláshelyeken) eltöltött éjszakák száma 93, a belföldi vendégek által eltöltötteké 59 százalékkal visszaesett az előző év azonos időszakához képest. A belföldi vendégek tehát nem, hogy a külföldieket nem tudták pótolni, de "saját magukat" sem, az év ezen szakaszában már a belföldiek körében mért 60 százalékos visszaesés is óriási érvágás.
Az állítások közül az egyetlen negatív kitételt viszont alátámasztja az, hogy a külföldi vendégek esetén a legnagyobb mértékű, 98 százalékos csökkenés Budapesten történt. Szemben az országos átlaggal, ahol normál esetben nagyságrendileg azonos a kül- és belföldi vendégéjszakák száma, a budapesti forgalomban az országhatáron kívülről jövők sokkal nagyobb súlyt képviselnek, egy évvel korábban például 10-ből csupán 1 vendég volt magyar. Azáltal, hogy gyakorlatilag nem jött senki, a főváros idegenforgalma totálisan padlóra került. Itt igazából tényleg akkora a baj, hogy számolgatni sem érdemes, ez a szezon menthetetlenül elment. A kérdés az, hogy az itt tevékenykedő kisebb és nagyobb vállalkozások közül mennyien maradnak talpon, és mennyi cég dobja be a törölközőt.
Maradva a külföldi vendégeknél, az is kiderült a statisztikai hivatal adataiból, hogy a Balatonnál az előző év júniusi forgalmához képest 90 százalék volt a visszaesés. Miután a német nyelvterületről érkezők egy része júniusban már felkeresi a magyar tengert, de a régióból az utóbbi években egyre nagyobb számban érkező cseh és lengyel vendégek körében is igen kedvelté vált a Balaton. Nem véletlen, hogy tavaly az első nyári hónapban például 226 ezer külföldi vendégéjszakát regisztráltak a tóparton, ezzel szemben idén 20 ezret. Hogy mennyire lesz jó szezonja a Balaton környéki vállalkozóknak azt előrevetíti, hogy a 2019-es 478 ezer belföldi vendégéjszaka idén megfeleződött, a statisztikák szerint 232 ezer lett. Összességében pedig idén eddig 900 ezer vendégéjszak esett ki (félmillió külföldi és 400 ezer belföldi), ami a Balaton nagyságrendileg 6 millió vendégéjszakás éves forgalmának a 15 százaléka.
Ha tehát varázsütésre júliusban minden úgy folytatódott volna, ahogy az egy évvel korábban történ, akkor ist érzékeny veszteséggel zárnak a helyi vállalkozások. Tapasztalataink szerint azonban júliusban ennyire nem javult a helyzet. A hazai vendégek hétvégén ugyan megrohanják a környéket, de hétvégén koránt sincs akkora tömeg, így továbbra sem beszélhetünk arról, hogy csúcsra járatták volna a Balatont. Arról nem is beszélve, hogy a helyszínen gyűjtött tapasztalataink szerint a külföldiek továbbra is csak mértékkel vannak a tó környékén. Így, a két legfontosabb nyári hónapban további milliós nagyságrendű vendégéjszaka kiesésre lehet számítani. Az őszi időszak ismerete nélkül mindez önmagában azzal jár, hogy az első nyolc hónapban az éves forgalom 35-40 százaléka kiesik, ami az év hátralevő hónapjaiban valahol az 50-60 százalék között állíthat meg. Józan paraszti ésszel belátható, hogy ez olyan mértékű "padlózás", amit normál üzletmenet mellett aligha lehet finanszírozni.
Függetlenül attól, hogy a szektorban a tulajdonosi viszonyok hogyan alakultak át az utóbbi években, le kell szögezni, hogy a szektor kulcsfontosságú a teljes magyar gazdaság szempontjából. Tavaly például az ágazat adta a GDP 13 százalékát, miközben 400 ezer család és 40 ezer magyar kis- és középvállalkozás (kkv) megélhetését biztosította. Így, ha a kormányzat abban bízik, hogy 2021-ben visszatérünk az egy évvel korábbi szintre, akkor ahhoz, hogy ezt a turizmus ki tudja szolgálni, mentőövet kell dobni az érintetteknek. Talán nem tűnik elhamarkodott jóslatnak, hogy további súlyos tízmilliárdokat kell majd az államnak az ágazatba tolnia.
Mindössze 1-2 forint a különbség. 
