|
| Donald Trump amerikai elnök üdvözlőlapokat ír amerikai katonáknak gyerekekkel a washingtoni Fehér Ház déli szárnyának kertjében rendezett húsvéti tojásgörgető-versenyen húsvéthétfőn, 2017. április 17-én. (Kép forrása: MTI/EPA/Olivier Doulier/pool) |
A Trump adminisztráció felállása óta eltelt három hónapban a katonai vezetők vették át a kormánybotot és a döntő szót kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Trump látványos kormányzás-képtelensége és diplomáciai malőrjei megrendítették saját pozícióját és most annak megőrzése érdekében feladta a kampányban képviselt kritikus álláspontját az amerikai katonai intervenciókról. A katonaság érdekeit a legmagasabb szinten képviselik olyan tábornokok Trump mellett, mint McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó, Mattis védelmi miniszter és a nemzetbiztonsági tanács kabinetfőnöke, Kellogg.
Vissza a hagyományos ellenségekhez
A Pentagon közben céltudatosan hálózza be Trump kulcsembereit is. Vejét és egyben legbefolyásosabb tanácsadóját, Jared Kushnert egy célzott megdolgozási művelet keretében vitték el Irakba, hogy onnan hazatérve rögtön ki is fúrja Steve Bannon intervenció-ellenes főstratégát a Nemzetbiztonsági Tanácsból. Kushner – akárcsak apósa – tökéletesen dilettáns külpolitikai kérdésekben, így annál is hasznosabb a Pentagon szempontjából, ha a katonák töltik be ismereteikkel ezt a tátongó űrt. A külügyminisztérium eközben még mindig vezetési válsággal küzd, számos helyettes államtitkári pozíció tátong üresen.
Márpedig a Pentagon egyes államokkal szemben tradicionálisan ellenséges, de ezt a hozzáállást a politikailag meggyengült Fehér Ház már nem képes megváltoztatni. Ez érvényes például Iránra, amelyet McMaster tábornok régóta az amerikai érdekek legnagyobb veszélyeztetőjének tart a térségben. Ez az álláspont természetesen meleg fogadtatásra talál az Öböl-menti arab államok és Szaúd-Arábia részéről, akik ráadásul feneketlen hordóként veszik az amerikai fegyvereket.
A jemeni proxi háború, új megközelítéssel
|
| Káncz Csaba |
Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy ezekben a napokban Mattis védelmi miniszter közel-keleti körúton jár. Ennek során végiglátogatja Irán regionális ellenfeleit, köztük Szaúd-Arábiát, Katart és Izraelt. Mattis támogatja az amerikai katonai segély és fegyvereladások további növelését a szaúdi királyságnak, egyben közvetlenebb együttműködést ajánlva Rijád katasztrófális jemeni intervenciójához. Ez a két éve tartó szaúdi beavatkozás eddig 12 000 ember - többségük civil – halálával járt és 3 millió embert tett menekültté.
Mattis kiemelte rijádi tárgyalásain – ahol a királlyal és a védelmi miniszterrel is találkozott –, hogy „a régióban ha bajt találsz, akkor mindig megtalálod Irán kezenyomát. Meg kell akadályoznunk, hogy Irán egy újabb országot destabilizáljon és a libanonihoz hasonló milíciát hozzon létre – és ehhez jó úton járunk.” Jelentések szerint Washington segédkezni akar a szaúdi erőknek a jemeni kikötőváros, Hodeida bevételében, hogy ezzel kiéheztessék a felkelőket. Mindenesetre segélyszervezetek figyelmeztettek, hogy ezzel Jemenben általános éhínség törhet ki.
Fontos kiemelni azonban, hogy a Pentagon napjainkra már komoly ellenszenvvel viseltetik az amerikai neokonzervatívok rezsimváltó projektjei irányába. Az iraki beavatkozás tragikus kimenetele hosszú időre belevéste a vezérkar agyába, hogy az előkészítetlen és kimeneti stratégia nélküli beavatkozás egyet jelent az ingovánnyal, a túl-terjeszkedéssel és így végül a bukással. Ezért a Pentagon már alapvetően nem akar olyan intervenciókat végrehajtani, amely amerikai szárazföldi erők bevetésével járna. Ezt a szövetségeseire hagyja, Washington pedig a „könnyű lábnyom” megközelítés jegyében a drónokra, a különleges erőkre és a kiberhadviselésre koncentrál.
Káncz Csaba jegyzete
