Hetek óta az ukrajnai háború egyik fő kérdése, hogy mikor és hol fog megindulni az oroszok nagy offenzívája. Mert abban, hogy nagy orosz offenzíva várható, nagyjából mindenki egyetértett: ukrán kormányzati források, nyugati kutatóintézetek és független elemzők. Mindenki úgy gondolta, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz hadvezetés meg fogja próbálni az invázió egyéves évfordulójának környékén valamilyen nagyszabású hadművelettel a maga javára fordítani a helyzetet a fronton, kihasználva az ősszel besorozott katonák adta számbeli fölényt, és megelőzve az újabb, még veszélyesebb, még fejlettebb és még nagyobb számban küldött nyugati fegyverek, elsősorban persze a nagy port felvert nehéz harckocsik beérkezését az ukrán oldalra.
A kérdés tehát nem annyira az volt, hogy lesz-e nagy orosz offenzíva, hanem az, hogy ez pontosan mikor és a front melyik szakaszán fog megindulni, illetve persze az, hogy milyen eredményeket érhet el, kitartanak-e az ukrán védelmi vonalak. Nagy vonalakban persze az offenzíva célját is lehetett tudni: Putyin a négy annektált ukrán régió teljes ellenőrzésére törekszik, ezekből reálisan Luhanszk és Donyeck lehet az, ahol egy jelentősebb orosz térnyeréssel közel kerülhet e cél megvalósításához. Ezen felül fontos célja lehet még az orosz hadvezetésnek, hogy jobb pozíciókat szerezzen a további védekező és támadó hadműveletekhez, például minél távolabb szorítsa az ukrán erőket a herszoni régió déli része és a Krím ellátásához kulcsfontosságú, Melitopol térségében futó közlekedési útvonalaktól.
Mást vártunk?
De hogyan is nézne ki ez a nagy-nagy orosz offenzíva? E szókapcsolatra önkéntelenül is második világháborús képek kezdenek peregni az ember szeme előtt: tankok százai, katonák ezrei rohamozzák az ellenséges állásokat, felettük százával húznak a repülők, mögöttük dörög a tüzérség, majd a front áttörése után megállíthatatlanul nyomul előre az orosz gőzhenger. Tulajdonképpen valami ilyesmit próbált meg bemutatni az orosz haderő az invázió tavalyi kezdetének napjaiban, hogy aztán az ismert módon, hatalmas veszteségeket szenvedve elakadjon, majd Kijev környékéről visszavonulni kényszerüljön.
De valóban valami ilyesmit, egy ilyen látványos offenzívát kellene várnunk most februárban, vagy éppen tavasszal is? Félreértés ne essék: miközben az orosz haderő és az orosz katonai eszközök teljesítményét rengeteg jogos kritika érte és éri, még mindig félelmetes erőt képvisel, és mind katonából, mind katonai eszközökből rendelkezik elegendővel ahhoz, hogy elindíthasson egy ilyen offenzívát – legalábbis elméletben. Az ukrán hadvezetés szerint az oroszok 1800 harckocsit, 3950 páncélozott járművet, 2700 tüzérségi rendszert, 810 rakétavetőt, 400 harci repülőgépet és 300 helikoptert halmoztak fel ukrán területen az offenzívára készülve, és feltehetően a legutóbbi mozgósítási hullámból is még katona is maradt annyi, hogy fussa belőle egy jelentősebb összpontosításra. (Azt a kérdést most hagyjuk, hogy az ukránok által közölt számok mennyire reálisak és vajon milyen korú és állapotú eszközöket takarhatnak, vagy mennyiben tekinthetők az orosz, esetleg éppen az ukrán propaganda termékeinek. Ha a fele-harmada igaz csak, az is jelentős erőfölényt jelentene a front egy-egy kisebb szakaszára összpontosítva.)
Korlátozó tényezők
Csakhogy nem a harckocsik, a lövegek, de még nem is a katonák száma a fő korlátozó tényezője egy ilyen „klasszikus” orosz offenzíva megindításának. Először is ott van a katonák képzettsége, illetve az orosz hadvezetés képessége arra, hogy megfelelően irányítson egy ilyen hadműeveletet. Egy ilyen offenzívához nagyon hatékony együttműködésre van szükség a páncélosegységek, a gyalogság, a tüzérség és a légierő között, márpedig erre a háború első szakaszában az orosz haderő legjobbjai közé számító, szerződéses, évek óta kiképzés alatt álló és együtt gyakorlatozó katonákból álló egységei sem voltak képesek. Nem túl valószínű, hogy ez most néhány hetes kiképzést kapott besorozottakkal, a Wagner zsoldoshaderőbe felvett elítéltekkel sikerülhet, még ha a kulcsfontosságú pontokon a valóban jól teljesítő orosz elit, például légideszantos egységek, illetve a Wagner valódi profijai be is csatlakoznak a hadműveletekbe.
Az elmúlt hetekben azért azt is láthattuk, hogy az orosz haderő is képes volt valamennyire alkalmazkodni a körülményekhez, és ha óriási veszteségekkel és néha első világháborúra emlékeztető taktikák bevetésével is, de sikereket elérni az ukránok ellen. (Az oroszok például a Szoledárnál vívott harcokban és azóta is többször ki tudták használni az ukrán csapategységek váltásából adódó lehetőségeket, elit egységeik pedig eredményesen tudtak benyomulni a mozgósítottak és elítéltek hullámai által felfedett és kimerített ukrán állásokba.)
1/ The Wagner Group's 'human wave' attacks, which have left the area around Bakhmut and Soledar strewn with the bodies of dead Wagner fighters, have been described in detail by a Russian source. It explains the brutal calculations behind Wagner's seemingly suicidal tactics. pic.twitter.com/pz74Eej0Tq
— ChrisO_wiki (@ChrisO_wiki) February 2, 2023
Akár még tehát az is elképzelhető, hogy taktikai szempontból valamilyen pazarló, nagy veszteségekkel járó módon az oroszok képesek lennének valahogy levezényelni egy ilyen nagy erőkkel zajló offenzívát, és még eredményeket is elérni. Csakhogy sok száz harckocsi, páncélos, tüzérségi eszköz és tízezres nagyságrendű katona koncentrált bevetése logisztikailag is hatalmas kihívást jelentene. Ezeket először is összpontosítani kéne valahol a frontvonal támadásra kiszemelt szakaszától nem messze, és közben olyan lőszer-, üzemanyag-, tartalékalkatrész-, valamint élelmiszerkészleteket is fel kellene ott halmozni, amely elég a védelmi vonalak áttöréséhez, majd egy mobil támadó hadművelet fenntartásához.
És pontosan ez az akadály, ami több szempontból is megugorhatatlan az orosz haderőnek jelenlegi formájában. Az oroszok logisztikai rendszerének hiányosságai pontosan látszottak például az elakadt nagy kijevi konvoj esetén, azóta pedig a helyzetet tovább bonyolították a precíziós és nagy hatótávolságú nyugati tüzérségi fegyverek, elsősorban a HIMARS-rendszerek megjelenése. Miután utóbbiak első bevetéseinek idején naponta több hír is érkezett szétlőtt orosz raktárakról és lerakatokról, az oroszok módosítottak a megszokásaikon, és a frontvonaltól 50-80 kilométeres közelségben már igyekeznek kisebb részekre bontva tárolni az utánpótlást, de még így is rendszeresek az ukrán csapások az orosz logisztikai hálózat csomópontjai ellen.
Egy ekkora csapatösszevonás, illetve az ehhez szükséges készletek egyszerűen nem maradhatnának titokban az ukrán (és persze az azt támogató NATO/amerikai) hírszerzés előtt, és az erre a területre összpontosított ukrán tüzérségi fegyverek már az offenzíva megindulását megelőzően iszonyatos pusztítást tudnának véghez vinni, de az esetleg meginduló támadó ékek kilátásai sem lennének túlságosan rózsásak.
Sok kicsi sokra megy?
Sok rosszat el lehet mondani az orosz hadvezetésről, illetve a most a hadműveleteket főparancsnokként irányító Valerij Geraszimovról, de ezzel ott is tisztában vannak. Mi akkor a megoldás? Nagyon úgy néz ki, hogy Geraszimov azt találta ki, hogy az offenzívához szükséges erőket és készleteket széthúzza a frontvonalon, és ezzel magát az offenzívát is széthúzza. Egyetlen nagy, a holdról is látszó, látványos offenzíva helyett több kisebbet indít.
Mit is láttunk az utóbbi napokban, hetekben? Az oroszok a Bahmuttól északra és délre zajló folyamatos támadásaik fenntartása mellett mind a frontvonal déli részén, Vuhledárnál, mind északon, Kreminna térségében támadásokat indítottak. Előbbi – egyelőre – véres kudarcba fulladt, utóbbi viszont nyert némi teret, és hamarosan olyan ukrán területeket veszélyeztethet, amelyeket az ukránok még a harkivi ellentámadás idején szereztek vissza. Bahmutnál továbbra is kritikus az ukrán védők helyzete, és bár az ukrán kormányzati források továbbra is azt állítják, hogy a várost szilárdan tartják, a frontról érkező hírek és a független elemzők egyre inkább a település közelgő feladását tartják valószínűnek.
#Wagner Group financier Yevgeny Prigozhin announced today that the Wagner Group has entirely stopped recruiting prisoners. The #Kremlin continues to pursue measures to gradually prepare #Russia’s defense industrial base for a protracted war in #Ukraine.https://t.co/dCQSesJMCz pic.twitter.com/OiGFffBwd0
— ISW (@TheStudyofWar) February 10, 2023
Ezek a hadműveletek összességében nagyon jelentős orosz erők bevetésével zajlanak, és bár még az orosz szempontból legsikeresebb napokon is csak pár száz méter, legfeljebb egy-két kilométer előrehaladást értek el, szép lassan azért több helyen is fel tudták őrölni az ukrán védelmet, és saját, minden bizonnyal elképesztően magas veszteségeik mellett az ukrán erőknek is fájó veszteségeket tudtak okozni mind emberéletben, mind katonai eszközök tekintetében.
Update on Bakhmut, 5 February - Kiyanyn. pic.twitter.com/Tezc4t6Yef
— Dmitri (@wartranslated) February 5, 2023
Eddig az volt a konszenzus, hogy ezek a támadások csupán vagy figyelemelterelésül szolgálnak a nagy offenzíva előtt, lekötve és fárasztva az ukrán erőket, vagy esetleg jobb pozíciók fogásával készítik elő a terepet. De mi van, ha az, amit látunk, az maga a nagy orosz offenzíva? Ha figyelembe vesszük a fentebb részletezett anyagi, taktikai és stratégiai-logisztikai korlátokat, akkor bizony az a logikus következtetés adódik, hogy erről van szó. Erre a következtetésre jutott több független, a háború állásáról általában megbízható elemzéseket adó független szakértő, például Tom Cooper vagy Stefan Korshak is, de ez a lehetőség most már kezd beszivárogni a „mainstream” háborús elemzők gondolkodásába is.
Természetesen nem kizárható, hogy Geraszimovéknak még van valamilyen adu a zubbonyujjukban, és valamikor a következő napokban-hetekben megindul egy váratlan, tízezres nagyságrendű katonát és jelentős egyéb erőket bevető új offenzíva a front egy újabb szakaszán, de most az látszik valószínűbbnek, hogy erre nem fog sor kerülni. Hiába várunk tehát százával előrecsörömpölő harckocsikat, és rajokban rohamozó orosz katonákat mutató felvételeket, mert ilyesmire most nem képes az orosz haderő.
Nem lesz nagy, döntő ütközet a felek között, amely után ki lehet mondani, hogy sikeres volt vagy kudarcba fulladt a nagy orosz offenzíva, ehelyett a következő hetekben is folytatódhat az eddig látott lassú, szisztematikus hadviselés, amely azonban egy ponton akár látványos eredményt, például Bahmut bevételét is hozhat az oroszoknak. Érdemes tehát figyelni a napi, kisebb jelentőségűnek tűnő híreket, mert nagyon úgy tűnik, hogy a nagy téli orosz offenzíva már bőven elkezdődött, és attól, hogy több helyen zajlik egyszerre, nem kisebb, hanem éppenséggel nagyobb fenyegetést jelent az ukránok számára.
