Michael Heseltine 1966 óta a brit parlament tagja: 2001-ig az alsóház konzervatív párti képviselője volt, azóta a felsőház örökös tagja. 1972-től 1974-ig miniszter volt Edward Heath kormányában, majd 1979-től 1997-ig többféle miniszteri posztot is betöltött Margaret Thatcher és John Major kormányában, 1995 és 1997 között miniszterelnök-helyettes volt. A most 86 éves politikusnak van tehát bőven tapasztalata a brit politikában, ráadásul konzervatív párti politikusként, így ha valakinek, neki lehet megfontolt véleménye a mostani káoszról.
Megvezetett nép
Heseltine véleménye szerint a 3 évvel ezelőtti népszavazás igen szűk többséget hozott, ezért a kérdést sokkal nagyobb gonddal kellett volna és kellene kezelni, leginkább úgy, hogy a nép még egyszer nyilatkozhat az EU-val kötendő megállapodásról, hisz amikor annak idején szavaztak, fogalmuk sem volt, hogy a kilépés mivel jár, senki nem tájékoztatta őket. Most viszont látják már, hogy a 3 évvel ezelőtti ígéretek mit értek: a heti 350 millió fontos megtakarításból például lett egy 39 milliárdos lelépési díj.
Churchill és Thatcher
Heseltine már élt, mikor országa teljesen egyedül maradt 1940-ben, ás Churchill mindent megtett, hogy kitörjön a szó szerinti elszigeteltségből, amit nagy nehezen sikerült elérnie, és ez tette lehetővé, hogy országa a győztes oldalra kerülhetett. Az azóta eltelt bő 70 év békét hozott Európának, amelyből 50 évet az Egyesült Királyság partnerségben töltött az EU nagy részével. Most van 28 demokrácia, amely szuverenitásának egy részéről lemond azért, hogy sokkal többet érhessen el együtt a többiekkel, mint amit egyedül tudna.
Margaret Thatcher, aki a világ élvonalában akarta tudni országát, sokkot kapott volna, ha kilökik egy elitklub vezetői közül: Theresa May pedig rohant át a Csatornán, hogy korábbi partnerei kizárják a teremből, majd ultimátumot adjanak neki, miután azzal hitegette őket, hogy úgyis elfogadtatja parlamentjével a velük kötött megállapodást. Heseltine szerint a keményvonalas EU-ellenesek ezt érték el országuknak: megaláztatást, és azt hiszik, milyen jó lenne teljesen körön kívül kerülni, megint egyedül lenni, esetleg Trump ígéreteiben reménykedni.
Hiú ábrándok
Nem ismerik fel, hogy hiába volt Nagy-Britannia a világ legnagyobb impériuma egy időben, ma egy viszonylag kis ország, amely nem térhet ki globális realitások elől, nem élhet szigetén elzárva a világtól, esetleg az egykori gyarmatokkal folytatott kereskedelemről álmodozva. Az idős politikus szerint mindenki másnak ellenük kellene fellépnie, hogy a legnagyobb károkozást elkerüljék, és minél több megmaradhasson abból a biztonságból, amit az EU, ezen belül az Európával folytatott szabad kereskedelem adott.
Névleges vezető, valódi hatalommal
Heseltine szerint Theresa May már csak névleg vezető, hisz nem ura az eseményeknek. Ez logikusan egy konzervatív párti vezetőcserét kellene, hogy eredményezzen, bár erre most nincs idő, legalábbis, amíg nem sikerül megszabadulni a rövid határidők nyújtotta szorongatottságtól. Márpedig Theresa May pont ezt próbálja meg kihasználni: a rövid idővel zsarolni mindenkit, aki nem akar megegyezés nélküli kiesést.
Persze kérhetett volna már múlt héten éves hosszabbítást, felajánlva, hogy közben valamilyen komolyabb változás lesz (új választások, népszavazás stb.), de direkt nem tette, hogy még egy kicsit szorongathassa a képviselőket. A megoldást Heseltine sem látja, hisz hiába tartja névlegesnek Theresa May hatalmát, egyelőre rajta múlik, hogy szakadékba rántja-e az országot.
Frissítés: A parlament átveszi a hatalmat
A képviselők a hosszúra nyúlt éji parlamenti vita után hasonló véleményre juthattak, mert egy másik korábbi konzervatív miniszter, Oliver Letwin indítványára megszavazták, hogy a parlament szerdán átveszi a hatalmat a kormánytól egy napra, és dönt arról, milyen megoldást szeretne a jelenlegi patthelyzetben: szavazhatnak vámunióról, szorosabb kapcsolatokról, újabb népszavazásról. A miniszterelnök jelezte, hogy nem tekinti kötelezőnek majd ezeket a döntéseket, de jelenlegi helyzetében figyelmen kívül sem hagyhatja őket. Ezt jelzi, hogy 3 minisztere, akik támogatták a javaslatot, lemondott.
Egyikük, Richard Harrington, lemondó levelében ezt írta: "a miniszterelnök rulettet játszik az ország lakosainak életével és életkörülményeivel". A keményvonalas Brexit-pártiak alkotmányos forradalmat emlegettek, melyet szerintük bánni fog a parlament. Ők azt szerették volna (szeretnék) elérni, hogy a káosz fennmaradjon, és országuk megegyezés nélkül távozzon az EU-ból, aminek most némileg csökken az esélye, hisz képviselőtársaik többsége épp ezt szeretné mindenképpen elkerülni.
