Sosem volt gyarmat
Thaiföld, korábbi nevén Sziám az egyetlen ország a térségben, amelyet sosem tudtak gyarmatosítani az európai hatalmak, és Japán is csak rövid időre foglalta el a második világháborúban. Az egyik oldalon a franciák foglalták el Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát, a másikon az angolok Indiát és Burmát, Sziám pedig ügyesen lavírozott a két gyarmati hatalom között.
Ez a kivételezett helyzet a második világháború után is megmaradt, más tartalommal. Burma, Laosz, Kambodzsa és Vietnam először a gyarmati felszabadulásért küzdöttek, majd utóbbi háromban a kommunisták és amerikai támogatású ellenségeik harcoltak egymással évtizedeken át. Thaiföld a viszonylagos béke és prosperitás szigete lett köztük, ahová először csak a térségben harcoló amerikai katonák jártak nyaralni, majd rákapott az egész világ, és az egyik legkedveltebb turista célpont lett.
Istenként
Bhumibol király 1946-ban került trónra 18 évesen, és népe istenként tisztelte nagyjából úgy, mint a japánok Hirohito császárt a második világháború előtt és alatt, de bizonyos mértékben még utána is. Születésnapja nagy ünnep volt (ha valaki ott nyaralt épp december ötödikén, láthatta is a felvonulásokat, tűzijátékokat), és most a gyász leírhatatlan. A kormány egy éves gyászt rendelt el, ezen belül egy 30 napos szigorúbb szakaszt, amikor is a zászlók félárbocon lesznek, a népet pedig arra kérik, öltözzön feketébe, és kerülje szórakozási eseményeket. A mozik bezárnak, a koncerteket és sporteseményeket elhalasztják.
Biztos pont volt
Tahiföld alkotmányos monarchia, így a királynak csak limitált hatalma volt, mindazonáltal a zűrös időkben mint a nemzet egységét fenntartó, a kedélyeket megnyugtató erőként funkcionált. Uralma alatt az országban számtalan puccs és 20 alkotmány volt, vagyis az ország a viszonylagos prosperitás ellenére politikailag rendkívül instabil. Éppen ezért most nagy az aggodalom, hogy mi lesz a király halála után, örököse át tudja-e venni azt a kiegyensúlyozó szerepet, amit Bhumibol betöltött. A 64 éves trónörökös sokkal kevésbé ismert és népszerű, mint apja volt, ráadásul ideje nagy részét külföldön töltötte.
A király halála Amerikát is nyugtalanítja, hisz Thaiföld volt az egyik legstabilabb szövetségese a régióban az elmúlt 70 évben, de ez a 2014-es puccs után meggyengült, és leginkább a király jelentette a garanciát a kapcsolat fenntartására. Ez azért is aggasztó, mert Amerika épp most vesztette el a régióban egy másik hű szövetségesét, a Fülöp-szigeteket is, amióta a nemrég hatalomra kerül Duterte elnök élesen szembefordult vele.
Az uniós támogatások befagyasztása és a lassú reformok súlyos kockázatot jelentenek. 
Mi az a megatrend, és miért hagy ki egy jó lehetőséget az, aki nem tudja?
