Megmenti-e Putyint az ukrán gátak felrobbantása?

A hadtörténetben nem ismeretlen a víz felhasználása fegyverként. A második világháború alatt a Kínai Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, Csang Kaj-sek felrobbantott egy gátat a Sárga Folyón, hogy megakadályozza a japán csapatok előrenyomulását. Az áradás nemcsak a japánokat állította meg, hanem egyben mintegy 800 ezer kínai civil fulladásos halálával és 4 millió kínai otthonának elvesztésével is járt.

Az orosz lépések

Vasárnap az oroszok robbantottak fel egy újabb gátat Ukrajnában, ez alkalommal kisebbet, mint a Nova Kahovkánál a múlt héten. Ezúttal a Donyeck megyei Mokri Jali folyó gátja repült a levegőbe, ami a folyó mindkét partján áradást okozott.

A gátak átszakadása okozta humanitárius,  ökológiai és közegészségügyi válság sok erőforrást köt le Ukrajnában, amint az éppen megindítja régóta várt offenzíváját. A civilek megsegítésére és az érintett területekről való evakuálásukra irányuló műveletek kimerítik a munkaerőt és az erőforrásokat, a konfliktus kritikus pillanatában.

Ez Oroszország előnyére válik. Míg Ukrajna már  vészhelyzetként reagál, kevés jel utal arra, hogy Oroszországnak van kapacitása vagy hajlandósága segíteni a humanitárius erőfeszítésekben. Mi több, számos esetben tüzet nyitottak az ukrán mentőalakulatokra.

Ezreknek kell elhagyniuk otthonaikat, mivel a víz több tucat falut elöntött. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már azonnali segítségnyújtásra szólította fel a nemzetközi közösséget.

Megindul a vizsgálat

A Dnyeper-gát lerombolásának körülményeit továbbra is nehéz meghatározni. Az esetet azonban lehetséges háborús bűncselekményként és terrorcselekményként vitatják, és – többek között a német kancellár - Oroszországot jelölték meg valószínű elkövetőként. Valóban, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) vasárnap már meg is kezdte a vizsgálatot a gát megsemmisítése ügyében.

Bár időbe telik, mire minden részlet világossá válik, az esemény minden bizonnyal befolyásolni fogja a csatatéren zajló eseményeket. Végül is az Irpin-gát 2022 februári lerombolása fontos szerepet játszott az orosz előrenyomulás feltartóztatásában a konfliktus kezdeti szakaszában. Ebben az esetben azonban a viszonylag szerény katonai haszon semmiképpen sem indokolja az árvíz által elszabadult hatalmas és nagy horderejű pusztítást.

A gátszakadás okozta vízszint-emelkedés természetesen hatással lesz az ellentámadásra. A folyásirányban a folyón való átkelés belátható időn belül nehézzé válik, a hömpölygő vizek károsítják a megmaradt infrastruktúrát.

Az elöntött talaj nehezen viseli a harckocsik és a tüzérség súlyát is, korlátozva a támadó erők lehetséges útvonalait délre. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült civilek tovább bonyolítják a térségben végzett hadműveleteket.

Ennek eredményeként a frontvonal jelentős része nehezen megközelíthető, így Oroszország kisebb frontszakaszra koncentrálhatja aktív védekezését. Noha mindez ukrán szemszögből bonyolítja a csatatér jellegét, a térségben az alapvető erőviszonyok változatlanok. Az ukrán erők a kezdetektől bizonyították alkalmazkodóképességüket ebben a konfliktusban, és ez jó szolgálatot tesz majd nekik a következő szakaszokban.

Miután jutott idő a nyugati partnerektől kapott kiképzésre és a felszerelés integrálására, az ukrán erők várhatóan képesek lesznek eredményesen alkalmazkodni az ilyen jellegű eseményekhez. A jelenlegi műveletek azt mutatják, hogy az ukrán szárazföldi erők hatékonyan kutatják az orosz gyengeségeket délen és keleten.

Ezek a kisebb előrelépések – úgynevezett „alakító hadműveletek” – amelyek hírszerzést biztosítanak és lekötik az orosz erőket, széles fronton zajlanak.

Az ukrán vezetés továbbra is hallgat a konkrétumokról, de ha erősebben felszerelt dandárjai előretörnek, profitálni fognak ezekből a korábbi erőfeszítésekből, hogy a csatateret a maguk javára alakították.

Az orosz csapatok túlterjeszkedtek

Bár a Nova Kahovka gát áttörésének eredményeképpen rövid távon kevesebb a védendő frontvonal, csapataik még mindig túlterheltek. A töredezett orosz vezetés küzdeni fog, hogy hatékonyan reagáljon az esetleges kudarcokra, de a jelenleg rendelkezésükre álló felszerelések és emberi erőforrások továbbra is rossz minőségűek. Ha a Nova Kahovka kísérlet volt a korábbi események megismétlésére, amelyek során Ukrajna elöntötte az Irpin árterét, hogy megzavarja az orosz előrenyomulást Kijev felé, akkor ez jelen esetben nem járt sikerrel.

Sajnos viszont egyre több támadást láthatunk az ukrán infrastruktúra ellen, ahogy az offenzíva tovább erősödik. Az orosz állam egyértelműen inkább megtöri azt, amit nem tud ellenőrizni.

Míg a polgári infrastruktúra elleni támadások csekély hatással lehetnek a konfliktus lefolyására, az orosz stratégia most arról szól, hogy bármilyen rendelkezésre álló eszközzel fájdalmat okozzanak az ukrán oldalon. Ez arra utalhat, hogy Moszkva már nem tekinti ezeket a területeket a jövőben viszonylag sértetlenül asszimilálható orosz vagyonnak, hanem olyan területnek, amelyen a jogos tulajdonos sérelmére végezhet brutális pusztítást.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)