Az Egyesült Királyság kiválása az Európai Unióból messze ható következményekkel jár az európai biztonságpolitikára.  London ugyanis a kiválási folyamat végére elutasított mindenfajta intézményi kapcsolatot az EU-val a külügyek, a biztonságpolitika és a védelmi politika területein.  Holott a 2019-es Politikai Deklarációban még hitet tett a strukturált párbeszéd létrehozása mellett ezeken a területeken. 

Mindazonáltal az EU kül- és biztonságpolitikája nagy részben még mindig a kormányközi együttműködésen alapszik.  Az Egyesült Királyságot pedig továbbra is ugyanaz a stratégiai környezet veszi körül, mint eddig, függetlenül az EU-val fennálló viszonyától.

Új utakon

London megpróbálthatja erősíteni kapcsolatát Párizzsal és Berlinnel a 2003 óta fennálló, úgynevezett E3 keretében.  Az E3 az utóbbi időszakban több közös álláspontot formált és erről közleményeket adott ki, legyen az az iráni nukleáris megállapodás, a mianmari katonai hatalomátvétel, a dél-kínai-tengeri kihívás, avagy a közelgő Klímaváltozási Konferencia.

A London által idén nyilvánosságra hozott új, globális kitekintésű nemzetstratégia (“Global Britain in a competitive age”) azt vetíti előre, hogy a szigetország megpróbál egyes EU tagállamokkal elkötelezett partneri kapcsolatot kiépíteni – kétoldalúan, vagy „minilaterális” formációban.  Ez utóbbi London értelmezésében azt jelenti, hogy egyes európai országokkal ad-hoc alapon működik együtt egy bizonyos kérdésben.

Nyugat-Balkán kérdéskörében London minilaterális együttműködésre törekedhet Béccsel, Budapesttel, Zágrábbal és Ljubljanával.  A mostanában forróbbá vált Kelet-Mediterráneumban pedig a franciákkal, görögökkel, és a ciprusiakkal dolgozhat össze. 

Párizs viszonylag kényelmes helyzetben érezheti magát, mivel 2010 óta kétoldalú szerződéssel (Lancaster House Treaties) több területen erősítette meg védelmi kapcsolatát Londonnal.  Ez még olyan hiperérzékeny területet is magában foglal, mint a nukleáris fegyverek fölötti gondnokság.  Mindezen túl mindketten az ENSz Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, vétójoggal megerősítve. 

Párizs – Berlin pofozkodás

Párizs ezirányú kapcsolatai Berlinnel a 2019 januári szerződésen (Treaty of Aachen) nyugszanak, amelynek egy átfogó közös védelmi záradéka van. 

De a transzatlanti kapcsolatokat visszaerősíteni kívánó Biden elnök győzelmével kiújult az európai vita az amerikai védelem szükségességéről, illetve az úgynevezett „stratégiai autonómia” elérésének fontosságáról.  Az ütésváltás már tavaly novemberben elkezdődött, amikor a stratégiai autonómia mellett kiálló francia elnök megkérdőjelezte a német védelmi miniszter korábbi szavait, miszerint „Európa a jövőben is rá lesz utalva Amerika katonai támogatására”.  Macron ráadásul sértő módon hozzátette, hogy a kancellár „szerencsére” más vonalat visz.

Berlin válasza nem késett sokat.  Rá egy hétre a hamburgi katonai akadémián elmondott beszédében Annegret Kramp-Karrenbauer hangsúlyozta, hogy „a legfontosabb szövetségesünk a biztonság és védelmi politikában továbbra is az Egyesült Államok”.  Kijózanító tények – tette hozzá -, hogy az USA nukleáris és hagyományos képességei nélkül Németország és Európa nem tudja magát megvédeni. 

A miniszter hozzátette, hogy az amerikai hadsereg katonai képességei teszik ki a NATO-képesség 75 százalékát.  A ballisztikus rakéták elleni elfogó-képességek terén ez egyenesen 100 százalék.  Kiemelte még az amerikai nukleáris elrettentést és a kontinesünkön tartózkodó 80 ezer amerikai katona jelentőségét is.

London, Párizs és Berlin erősít a Dél-kínai-tengeren

A német külügyminisztérium szeptember 2-án hozta nyilvánosságra az ország első geopolitikai stratégiáját az Indo-Pacifikus térségre vonatkozóan. A 40 oldalas dokumentum révén Németország lett Franciaország után a második európai állam, amely hivatalos stratégiát tesz közzé az egyre forrongóbb térséggel kapcsolatban. Berlin az új kurzus szerint „aktív hozzájárulást” ígér a régió nemzetközi politikai rendjének fenntartásához.

Berlin márciusi bejelentése, hogy augusztusra a Bayern nevű fregattját elküldi az indo-csendes-óceáni térségbe, egy fontos jelzésnek tekinthető London és Párizs felé, amelyek már a térségben katonai képességekkel rendelkeznek. 

A hónap elején Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter látogatta meg Guam csendes-óceáni szigetét.  A Guam szigetét uraló amerikai Andersen légitámaszpontnak kulcsszerepe lehet egy esetleges Kína elleni katonai konfliktusban.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)