|
| Angela Merkel (Kép forrása: EPA) |
A szeptember 24-i német szövetségi parlamenti választások olyan jellegzetességeket hoztak be a berlini politikába, amely az európai országok többségében már évek óta megfigyelhető. A XX. századi néppártok zsugorodása a centrum jobb- és baloldalán, a tradicionális munkáspárt útja az eljelentéktelenedés felé, a pártrendszer felaprózódása és egy újnacionalista párt megjelenése az eddig nemválasztók reaktiválásával. Ez utóbbi ugye Németország esetében az AfD, amely szavazatainak 35 százalékát gyűjtötte be az eddig nemszavazóktól.
Német pártdinamika
Merkel korábbi szándéka, hogy majd a Zöldekkel karöltve tovább folytatja ’Willkommenskulturját’ a törvényesség ellenében, a választásokon halálos sebet kapott. A meggyengült Zöldek számára most a ’Jamaika-koalíció’ (konzervatív-liberális-zöld) jelenti az utolsó esélyt, ezért a koalíciós tárgyalásokon minden kompromisszumra hajlandóak lesznek. A piacpárti FDP vezetése pedig a német munkaadók szövetségétől kap majd újra pár telefont, ha esetleg elakadnának a koalíciós megbeszéléseik a konzervatívokkal.
A szociáldemokrata SPD jövője ködbe vész, nem tudni, miként tudná francia és holland testvérpártjaihoz hasonlóan a megroppanást elkerülni. Olyan karizmatikus vezető, mint a brit Jeremy Corbyn nincs az SPD-ben. Pedig a párt helyzete már ma sem rózsás: bár pár napja győzedelmeskedett Alsó-Szászországban, Kelet-Németországban a negyedik erő lett a CDU, az AfD és a Linke mögött, míg Dél-Németországban már régóta csupán egy szektának számít.
Meglepő módon a következő német kormánykoalícó leginstabilabb, legkiszámíthatatlanabb és egyben legagresszívabb pártjának a szeptemberi választáson óriási pofont kapott bajor konzervatív CSU ígérkezik. A pártnak Bajorországban kellene megvédenie jövőre az abszolút többségét és ehhez egynegyeddel növelnie kellene a választói támogatottsáságát. Márpedig a jelen felállás szerint ezt főként az AfD-től tudja csak visszaszerezni - ezért Európa-politikai kérdésekben nem várhatók részükről engedmények.
|
| Káncz Csaba |
Macron-terv a pácban
A negyedik Merkel-kormány konfrontálódni fog azon francia igénnyel, hogy az eurózónát egy Dél-Európa felé működő kiegyenlítő mechanizmussal egészítsék ki, amelynek a számláját főként Berlinnek kellene állnia. Macron francia elnöknek ez a terve márpedig a CSU-n, de akár az FDP-n is elbukik. Egyes párizsi jelentések szerint Macron kollégáinak szűk körben kijelentette, hogy ha az FDP a német kormány tagja lesz, akkor neki vége.
Az amerikai sajtó is felfigyelt a Merkel meggyengülése jelentette közelgő veszélyre. A Washington Post szerint a francia elnök legtöbb javaslata az európai integráció áramvonalasításáról nem új, egy párról pedig már kiderült, hogy nagyon nehezen lehet csak keresztülvinni. A szorosabb biztonsági együttműködést korlátozza, hogy szakértői vélemények szerint nem egyhamar lesz egységes európai hadsereg.
A többsebességes Európa példának okáért ma is létezik. A lengyel államfő viszont óv attól, hogy egyes nemzetek a másodosztályú tagok státuszába süllyedjenek, mert egy balkanizálódott szervezet könnyen szétesik. Mindenesetre a Washington Post szerint az EU állapotáról mindennél többet elárul, hogy egy kulcsfontosságú indítvány akár a halálos csapás is lehet számára.
Káncz Csaba jegyzete
