A cikk a Piac & Profit magazin június-júliusi számában jelent meg.
A következő lapszám augusztus 26-án jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>
Ma már a négy hónappal ezelőtti gondolatainkra talán azt mondanánk, hiú remény, naiv ábránd, pedig nem volt alaptalan az elképzelés, hogy a kór marad az ázsiai kontinensen. A 2000-es években többször is volt példa olyan vírus felbukkanására, amely ismeretlen volt, és komolyan kellett venni, mégis mindig volt valami, ami gátat szabott annak, hogy pandémiává fejlődjön a járvány. A COVID-19-nek elnevezett koronavírus azonban legyűrte a világot: gyárakat állított le, emberek milliárdjait kényszerítette szobafogságra, a kormányokat és a jegybankokat pedig rendkívüli intézkedésekre sarkallta.
A fiskális politikai áldozatok, az egyéni katasztrófák mellett talán a járvány legnagyobb veszteseként világszerte a turizmust lehet megnevezni. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök véleményezte még márciusban a kialakult helyzetet: „az idei szezon kampó”. Ennél velősebb kifejezést pedig nehéz találni. Először még csak a távol-keleti országra vonatkozóan döntöttek a kormányok utazási korlátozásokról, majd a vírus terjedésével párhuzamosan újabb és újabb országok zárkóztak be és el egymástól. Az országokon átívelő szabad mozgás jogát bizonytalan időre felfüggesztették.
Március 14.: a magyar turizmus feketenapja
A Magyar Turisztikai Ügynökség a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ számai alapján március 14-ét tartja a hazai turizmus feketenapjának. A hónap első szombatjáig, március 7-ig összességében még növekedett a vendégszám a hazai szállodákban, ám a következő hét végére „szombat 14-re” már az egy héttel korábbinak közel felére csökkent (31 184 főre). Aztán március 15-én ez a szám is kevesebb, mint a felére, 15 593-ra esett, három nappal később már csak 7003 vendég maradt, március utolsó napjára pedig elérte az ágazat a mélypontot. A hazai szállodákban mindössze 1665 vendég tartózkodott. Ám mint az nemrég kiderült: nem ez volt az igazi mélypont.
Április: a gödör alja
Már a márciusi földbeállás is egész megdöbbentő, az április adatok még ennél is elkeserítőbbek, hiszen a turizmus mint olyan, gyakorlatilag megszűnt létezni. Ez nem is csoda, hiszen az év negyedik hónapjára minden kontinensen olyan méreteket öltött a járvány, hogy szinte nem volt olyan ország, amelynek szabadon átjárhatók lettek volna a határai. A Turisztikai Világszervezet jelentése szerint április 6-tól a világ összes úti céljának 96 százalékát érintették a bevezetett utazási korlátozások. Körülbelül 90 úti cél esetében teljes vagy részleges határzárról beszélhettünk, míg 44 esetben a származó ország alapján diverzifikálják az utazókat.
Utazók hiányában a szállások is az ürességtől kongtak: se belföldi vendég, külföldi meg pláne nem volt. Áprilisban a vendégéjszakák száma 97(!) százalékkal csökkent Magyarországon a statisztikai hivatal közlése szerint.
A szálláshelyek mellett a légitársaságokat és a repülőtereket is fokozottan érintették az utazási korlátozások: a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér a közlése szerint utasforgalmának mintegy 99,3 százalékát vesztette el. Míg korábban átlagosan 320 gép szállt fel és le naponta, ez a szám csupán 35 lett a legkritikusabb időszakban, amelyből csak néhány repülőgép utasszállító. Egészen döbbenetes adat, hogy tavaly áprilisban az átlag napi utasszám 44 ezer volt, idén mindössze 275.
A gyors visszapattanás sem tüntetné el a nyomokat
A becslések szerint akkora sokkot szenvedett el a turizmus a járvány miatt, hogy az még egy gyors kilábalás esetén is nyomot hagyna az idei számokon. A Turisztikai Világszervezet prognózisa szerint a nemzetközi turistaérkezések száma 20–30 százalékkal csökkenhet idén 2019-hez képest, ez pedig a nemzetközi turizmus idei bevételeit 300-450 milliárd dollárral csökkentheti majd. Ezzel az ágazat elmúlt 5–7 évi növekedése vész el.
Az idei helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy 2009-ben, a globális gazdasági válság hatására a nemzetközi turistaérkezések száma négy százalékkal csökkent, míg a SARS-járvány következményeként mindössze 0,4 százalékos visszaesést regisztráltak 2003-ban.
A nemzeti kormányok jelen körülmények között a belföldi turizmusra támaszkodva igyekeznek majd feléleszteni az ágazatot. Magyarországon ebben a lakosság is partnernek tűnik: a Századvég kétezer ember megkérdezésével vizsgálta, hogy a magyarok terveznek-e utazást a koronavírus-járvány után, és ha igen, hova. A válaszokból az derült ki, hogy a vírus lecsengését követően 51 százalék tervez belföldi utazást, külföldit pedig a megkérdezettek 12 százaléka. A felmérés eredményei a gyakorlatban is megmutatkoztak a pünkösdi hétvégén: a korlátozások feloldásával láthatóan a lakosság – lehetőségeihez mérten – ki akart szakadni a karanténból, így a hosszú hétvégét kihasználták egy belföldi kiruccanásra. Az addig tetszhalott állapotban lévő belföldi turizmus hirtelen magára talált: a Magyar Turisztikai Ügynökség adatai szerint a korlátozások feloldása előtti szombaton még csak 4800 vendégéjszakát regisztráltak a vidéki szálláshelyeken, a pünkösdi hosszú hétvégén azonban országosan már 129 000 fölé emelkedett ez a szám.
A 2008-as válság sem járt ilyen drasztikus zuhanással
Az STR szállodaipari elemzőcég adatai szerint az európai szállodák bevételei márciusban az egy évvel korábbihoz képest 89,4 százalékkal zuhantak, és még áprilisban is 84 százalékos volt az elmaradás mértéke. Ilyen mértékű visszaesésre sem a járvány kirobbanásának országában, Kínában, sem pedig a 2008-as világválság után nem volt példa. Kínában februárban a bevételek 85,3 százaléka maradt el, márciusban és áprilisban pedig már ennél szerényebb, 60 százalék körüli volt a kiesés mértéke. A 12 évvel ezelőtti válság után a szállodaiparnak a mélyponton is „csupán” 28 százalékos csökkenést kellett elkönyvelnie.
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
