Mennyire reális ma a 15 perces város koncepciója?

Ez most egy unalomig ismételgetett mantra lett a városgazdák és az ingatlanfejlesztők megszólalásaiban. Arról beszélnek, hogy úgy kell átalakítani, illetve megtervezni a városrészeket, hogy negyed óra alatt mindenki minden fontos pontot, szolgáltatást elérjen és ehhez ne kelljen autóba ülnie. 

A kifejezés egy francia várostervezőtől ered, aki 2016 óta kezdte alkalmazni. Azzal érvelt, hogy ha ez megvalósul, akkor erősödnek a városi közösségek, könnyebb lesz javítani a klímán és még egészségesebbek is leszünk, mert gyalogolunk vagy kerékpározunk a célpontokra, ahelyet, hogy pöfögnénk az autónkkal.

Ezeknek kell lenni a közelben:

• alapvető szükségleteket kielégítő egységek (élelmiszerüzlet, patika, edzőterem)
• kereskedelmi és szolgáltató üzletek
• orvosi ellátás
• oktatási köpont
• munkahely
• szórakozóhely

Ez csak akkor teljesülhet, ha a 15 perces város koncepciójának mind a négy alappillére jelen van: a szükséges sűrűség, a közelség, a sokféleség és a digitalizáció. Ez nem csupán a felépítményekre, de például a köztes telkekre, területekre is érvényes. Igen, kell, hogy váltakozzanak a parkok és az üzletek meg a lakóépületek, egyikből sem szabad túl nagy egységeket felépíteni vagy üzemeltetni. A digitalizáció olyasmi, mint az építkezésnél a malter: összefogja a téglákat, nélküle szétesne az egész.

Nyilván Európában a kulturális és városfejlesztési hagyományok miatt sokkal egyszerűbb ezt megvalósítani, mint Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban. Ott az egyedi autóhasználatra épül minden, s ennek megfelelően óriásiak a távolságok, a városok vízszintesen terjeszkedtek sokáig, a belső üzleti negyedekben ugyan vannak felhőkarcolók, de a lakóövezetekhez rengeteget kell utazni.

Jó példák
Lagosban körzeti kispiacokat hoztak létre, Bogotában hatalmas kerékpárút-hálózat fejlesztést hajtottak végre az elmúlt két év alatt. New York és Melbourne egyes részein már tényleg elérték a 15 perces határt, Ottawában a tömegközlekedést fejlesztették az átlagnál gyorsabban.

A 15 perces városokban a fizikai egészség mellett a lelki is jobban elérhető – állítják a szakemberek. Ha kevesebbet kell utazni, többet lehet együtt lenni a szeretteinkkel, barátainkkal, szorosabb emberi kapcsolatot lehet kialakítani, ami a személyiségfejlődésünknek is jót tesz.

Az ilyen településeken a körforgásos gazdaság már nem álom, hanem valóság lehet. Az ott megtermelt pénzt helyben költik el az emberek, ez jó a vállalkozásoknak is. Elegendő a vendéglátóhelyekre, sportközpontokra vagy a kerékpárszervizekre utalni. Az ilyen város egész életét áthatja a tudatos szervezés és ellátás, ami rengeteg pénzt megtakarít, csökkenti az autóforgalmat és javítja a környezetet. Természetesen ez nem működik az összes érintett valós bevonása nélkül, tehát kellenek a mérnökök, a vállalkozók, a bankárok, a civil szervezetek, az egyesületek.

Budapesten és néhány régióközpontunkban az elmúlt években sokat fejlődött a kerékpározás, a belvárosokban sétáló övezetek fonódnak egymásba, de a tudatos várostervezés még nincs a kívánatos szinten. A szolgáltatások, az ipar és a kerekedelem átszervezése még hosszú éveket fog igénybe venni. Ezt a munkát nem szabad csak önkormányzati szinten kezelni. A közösségek szavának kellene erősebbnek lenni, de ez az általános kormányzati központosítás miatt nem valósul meg. Kár. Addig csak marad a bevezetőben említett hangzatos mantra.