Ma meg akartak ölni, de megvédetett a szeretet hatalma, sokáig fogok élni – mondta Nicolas Maduro, Venezuela elnöke szombat este, a merénylet után. Meg akartak ölni, de nem sikerült, mert az én küldetésem, hogy Németországot a végső győzelemig vezessem – mondta Hitler 1944. július 20-án, amikor valóban meglehetősen szerencsésen élt túl egy olyan merényletet, ahol egész közel robbant hozzá a bomba, csak egy vastag lábú asztal túlsó oldalán.
Igazi, vagy megrendezett?
Hitlernek nem volt szüksége műbalhékra, az ő hatalma korlátlan volt, még ha végül csak egyetlen bunkerre is szűkült. Még egy évvel sem élte túl a merényletet, országát a teljes vereségig vezette, mérhetetlen szenvedést okozva. Maduro ezzel szemben nem áll háborúban a fél világgal, mint a nagy előd, csak népét sanyargatja a végsőkig. Hatalmát ugyanakkor nem könnyen sikerült neki megtartani, hisz felmutatni semmit nem tud (szemben Hitlerrel, aki kezdetben gazdasági, majd katonai sikerekkel kápráztatta el népét).
Felmerül a kérdés, hogy merénylet volt, vagy rendezett egy szép nagy pukkanást, hogy megindíthasson egy tisztogatást, mint Hitler a merényletkísérlet után, vagy akár a török elnök a 3 évvel ezelőtti, máig sem egészen tisztázott puccskísérlet után? Egy merénylet remek alkalom szinte bármilyen intézkedések bevezetésére, és a hatalom korlátlan kiterjesztésére. Egy berepülő drón, melyet lelőnek a mesterlövészek, pont olyan eszköz, ami lehet igazi merénylet is, és jól kiszámított katonai művelet is.
Saját népe
A választ nyilván nem fogjuk meg tudni, legalábbis amíg Maduro hatalmon van, de azon lehet elmélkedni, kinek áll érdekében ellene egy merénylet, és mekkora esélye van azt végrehajtani? Ő maga rögtön a szomszédos Kolumbia elnökét vádolta, meg persze Floridában élő venezuelaiakat, és érthető is, hogy külső erőket keres, hisz az igazság kellemetlen, miszerint egyvalakinek állna érdekében megszabadulni tőle: saját népének. Ahogy az olaszoknak Mussolinitól, a líbiaiaknak Kadhafitól, és lehetne sorolni.
Elbaltázták?
Ha viszont valóban merénylet volt, felvetődik a kérdés, hogy mennyire pancser módon hajtották végre, és ez az, ami gyanúra ad okot a műmerénylettel kapcsoltban. A drón kezelőjének kevés ideje van megtalálna a célt és oda gyorsan el is jutni, nincs idő ott zümmögni az összesereglett társaság fölött is várni, hogy lelőjék, márpedig úgy tűnik, ez történt.
A Hitler elleni merénylet annak idején ugyancsak pancser módon lett végrehajtva, de csak azért, mert a mohó von Stauffenberg túl akarta élni az eseményt, ezért otthagyta a bombát a katonai tanácskozáson, melyre résztvevőként vitte be azt, és utána ő akarta irányítani a Hitlertől megszabadított Németország megmentését. Pedig ha életét áldozza az ügy sikeréért (így sem élte túl a napot: Hitler emberei végeztek vele), életben marad több millió ember, és talán Németország és Európa kettéosztása is elmaradt volna.
Maduro esetében nincs ekkora jelentősége a dolognak, de 30 milliós népe most tovább nyomoroghat miatta, és még kevesebb az esély, hogy belátható időn belül megszabadulnak uralmától.
Az amerikai diplomácia magas szinten képviselteti magát. 
