6p
Az közismert dolog, hogy az ország eladósodása a Kádár-rendszerben indult, és az is, hogy az akkori relatív jólétet nem kis részben ennek köszönhettünk, de az már kevésbé, hogy szinte állandóan kongott a kassza, és nagy bravúrokkal kellet pénzt szerezni. De szemben Cipraszékkal, mi szerények voltunk és nem hangoskodtunk.

A kezdetek

A történet az 50-es évekig nyúlik vissza. Már akkor kezdett nyilvánvaló lenni, hogy a kapitalista rendszer jóval hatékonyabb, innovációra képesebb, mint a kommunista, ezért termékeink nyugatra kevéssé eladhatók voltak, viszont sok mindent csak tőlük tudtunk beszerezni. Nekik viszont csak az általuk keménynek, konvertibilisnek tekintett valutákban lehetett fizetni, aminek természetesen híján volt az ország, ezért hamar hitelhez kellett nyúlni.

Az 50-es években még kevesen bocsátkoztak olyan kalandba, hogy nekünk hitelt nyújtsanak, de az a néhány vállalkozó szellem úgy gondolta, hogy a Szovjetunió erős, és baj esetén úgyis kifizet mindent kelet-európai bábállamai helyett. Az első érdekes időszak az 56-os forradalom volt, amikor természetesen fizetési gondok merültek fel, de a jegybankárok eközben is mindent megtettek, nyugati bankoknál áthidaló hiteleket kerestek, hogy a fizetőképesség megmaradjon.

Jó lett a hírnevünk

Ez meg is alapozta az ország, mint jó adós hírnevét, hisz mások gyakran mondják azt, hogy lövöldözés van, bocs, nincs miből fizetni. Így aztán, amikor 1962 körül elfogadta nyugat a Kádár-rendszert, boldogan jelentkezett egy-egy hitelező is. Kádárnak pedig nagyon kapóra jött ez, hiszen a kemény konszolidáció után meredek életszínvonal emeléssel szerette volna népszerűvé tenni rendszerét.

Így aztán, ahogy a görögöknél is már sok éve, a termelés és a fogyasztás, a gazdasági teljesítmény és az életszínvonal elszakadt egymástól, a különbséget pedig természetesen csak hitellel lehetett fedezni. Az elfojtott forradalom után ugyan a szocialista blokk, köztük Kína, a Szovjetunió és Jugoszlávia bőven adtak devizahitelt, félve a forradalmi fertőzés terjedésétől, de a 60-as években, mikor kezdtünk jobban élni mint ők, ezt már nem tették meg. Maradt a nyugat.

Megszorultunk

Igen ám, de a hiteleket vissza kellett fizetni, ráadásul az állandó hiányt is új hitelekkel kellett fedezni, beindult tehát az adósságspirál, másként mondva a nemzeti pilótajáték. A hiteleket viszont sokszor igen nehéz volt megújítani, pláne hogy zömük rövidlejáratú volt, így gyakorlatilag egy örökös pénzvadászat folyt a jegybankban, néha csak napokra elegendő tartalékkal.

A jegybankárok ezt egyébként kitűnően csinálták, közülük a leghíresebb Fekete János volt. Felvették a kapcsolatot a világon akivel csak lehetett, udvariasak és szakmailag jól felkészültek voltak. Tárgyaltak a legkülönfélébb bankokkal, jegybankokkal, befektetőkkel. Így nem csak hitelt, de betéteket is tudtak gyűjteni, volt olyan befektető, különösen a félbaráti arab olajországokban, aki szívesen kamatoztatta dollárjait az MNB-nél.

Mentünk volna az IMF-hez, de ránk szóltak

Időnként azonban a helyzet megoldhatatlannak tűnt, egyszerűen képtelenség volt elegendő új pénzt szerezni. Ezért már 68-bn felmerült az IMF csatlakozás, meg is kezdték a tárgyalásokat, de a szovjet vezér, Brezsnyev végül beintett. Cserébe viszont adott egy kis hitelt ő maga, akkor még országa képes volt erre. A helyzet ez után sem lett könnyebb, de mindig sikerült állandó pénzszerző körutakon összekalapozni annyit, hogy fizetni tudjuk az esedékes tartozást.

Az 1973-as első olajválság hirtelen rontott a helyzeten, hisz megnövekedett az importszámla, de ugyanakkor hitelbőség lett a világban, pár évig nyakló nélkül vettük is fel azokat, szüntelen növelve a jólétet. De az évtized vége felé elapadt a pénz, és rettenetes bajban voltunk. Sokkal több pénz kellett már, mint korábban, hisz megnőtt az adósság. Megint bűvészkedni kellett, kalapozni, végül 1979-ben egy méretes megszorításra is sor került (az első a sok közül), mert addigra a konvertibilis valutában fennálló fizetési mérlegünk óriási hiányt mutatott.

Akkor Brezsnyev másodszor is meggátolta az IMF csatlakozást, de 1980-81-re már odáig fajult a helyzet, hogy az összes létező bankot és nemzetközi szervezetet végig kellett járni, egy ízben még Schmidt nyugatnémet kancellárt is felkerestük (mint ahogy manapság a görögök Merkelhez járulnak).

Csak beléptünk

Végül 1981-82-ben lezajlott az IMF és Világbank csatlakozási folyamat, Brezsnyevnek már sem ereje, sem pénze nem volt az útba állni. Egészsége már összeomlóban volt, és rogyadozott a mögötte álló birodalom is, amely az afganisztáni kalanddal végképp kivéreztette magát. Bárhová mehettünk már pénzért, ahol adtak.

Az IMF persze nem a szép szemünkért adta a pénzt, előírta szokásos csomagját, mely szerint már 82-ben nullszaldós fizetési mérleg kellett, 83-ban már vastagon pluszos (akárcsak a görög mentőcsomag előírásai, egyébként jogosan). Kádár ezt részben teljesítette is, az IMF elégedett is volt, bár mint utóbb kiderült, volt egy kis adat kozmetikázás is (ez is ismerős a görög sztoriból). Utána viszont már nem akart több megszorítást, újra növekedést akart (ez is ismerős), nem folytatta az ajánlott programot, így aztán megint kalapozni kellett a pénzt.

Jól viselkedtünk

Ugyanakkor egy lényeges különbség van a görög történethez képest: sosem követelőztünk, sosem közöltük, hogy ez jár nekünk, nem hivatkoztunk a geopolitikára, hagytuk, hogy maguktól gondolják úgy, hogy az eladósítás a kommunista blokk fellazításának eszköze. Így az ország jó hírneve évtizedekig fennmaradt, méltányolták a mindenkori tárgyalók hozzáállását.

Az adósság persze csak nőtt, és a rendszerváltás ugyan elvileg megkönnyítette a további finanszírozást, hisz hitelezőink barátai lettünk, ugyanakkor akkora megterhelést is jelentett, hogy 90-re elfogyott a pénz. Antall miniszterelnöknek a németekhez kellett fordulnia (ki máshoz?), akik adtak is egymilliárd márkát, persze feltételt is szabtak, ha nem is túl vészeset: az MDF-SZDSZ paktumot, a két akkori legnagyobb párt együttműködését néhány alapvető kérdésben. Mondhatni, ez egy "hitelért több demokráciát" ügylet volt.

Még egy pár lazulás

Utána jött a kapitalizmus, de még többször voltunk bajban, hisz többször eleresztettük magunkat. Először 94-ben, és akkor jött a Bokros-csomag, egyszer pedig Medgyessy alatt, és akkor jött a Gyurcsány-féle csomag 2006-ban. Végül az Orbán-kormány is tett egy kísérletet, de nemzetközi reakciók nem tették lehetővé a lazulást. Jó is, mert könnyen az abszolút görög útra térhettünk volna, persze azzal a nagy különbséggel, hogy nagy baj esetén csinálhatnánk inflációt és értékelhetnénk le a forintot bármeddig. Nem lenne kellemes dolog. Szerencsére azóta egyensúlyba jutottunk, sőt megvan az a bizonyos elsődleges többletünk, amiből még adósságcsökkentésre is futja.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság Hszi Csin-ping nem hagyja magát
Privátbankár.hu | 2024. március 28. 09:06
És a kínai fejlődést sem engedi megállítani. Erről is beszélt a kínai vezető a holland miniszterelnökkel történt találkozója után.
Makro / Külgazdaság Végre egy jó hírt is kapott Orbán Viktor, itt vannak a friss adatok
Privátbankár.hu | 2024. március 28. 08:30
A bruttó átlagbér már 600 ezer forint felett jár, 14,6 százalékos növekedéssel.
Makro / Külgazdaság Kitalálja, milyen nevek nem hangzottak el Varga Judit közel kétórás interjújában?
Privátbankár.hu | 2024. március 28. 07:16
Sokat beszélt, de a lényegről kevesett mondott a volt miniszter.
Makro / Külgazdaság Orbán Viktor váratlanul felhívta Szijjártó Pétert, miközben interjút készítettünk a külügyminiszterrel
Csabai Károly - Wéber Balázs | 2024. március 27. 16:22
Nagyinterjút adott a Privátbankárnak a külgazdasági és külügyminiszter.
Makro / Külgazdaság Ilyet is ritkán látni a benzinkutakon!
Privátbankár.hu | 2024. március 27. 15:50
Az egyik drágul, a másik olcsóbb lesz.
Makro / Külgazdaság Hasít a svéd H&M ruházati cégóriás
Privátbankár.hu | 2024. március 27. 15:20
Megugrott a svéd Hennes & Mauritz AB (H&M), a világ második legnagyobb divatáru-kiskereskedelmi láncának profitja a február végével záródott negyedévben.
Makro / Külgazdaság Ez történne, ha nálunk is euró lenne
Privátbankár.hu | 2024. március 27. 13:27
Márciusban javult, három havi csúcsot ért el a gazdasági hangulatindex mind az EU-ban, mind az euróövezetben, a foglalkoztatási kilátások mutatószáma pedig magas szinten stabilan tartotta magát az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG ECFIN) szerdai jelentése szerint.
Makro / Külgazdaság Bécs? Budapest? Vagy Bukarest? Érdekes rangsor készült
Privátbankár.hu | 2024. március 27. 11:12
A világ nagyvárosai éles versenyt vívnak azért, hogy magukhoz vonzzák a kezdő vállalkozásokat, amelyek nagyra nőve országaik gazdaságának jelentős szereplői és nem mellesleg adóalanyai lehetnek.
Makro / Külgazdaság Új típusú atomrakéták szegeződnek ezentúl Kínára
Káncz Csaba | 2024. március 27. 09:10
Új-Delhi egyre inkább úgy érzi, hogy Kína jobban fenyegeti, mint tradicionális riválisa, Pakisztán. Gyorsan fejlődő nukleáris fegyverzetét látva India gyanítja, hogy Pekingnek eltitkolt szándékai vannak. Káncz Csaba jegyzete.
Makro / Külgazdaság A februári munkanélküliségi adatok a kormányt sem boldogítják
Privátbankár.hu | 2024. március 27. 08:30
A februári munkanélküliségi ráta 4,6 százalék volt, ami több mint a 4,5 százalék januárban. A foglalkoztatottság közben tovább nőtt.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG