Brutális függésben Oroszország, a Lukoil európai leánycégét is eladhatták

Az amerikai szankciók alá eső Rosznyefty és Lukoil együttesen Oroszország napi 4,4 millió hordós nyersolaj-exportjának körülbelül kétharmadát adja. Ha az év első négy hónapjának oroszországi költségvetési folyamataiból indulunk ki, azt láthatjuk, hogy amennyiben a két legnagyobb vásárló, India és Kína felhagyna az orosz nyersolajimporttal, akkor az Ukrajnát megtámadó ország havi bevételeinek majdnem ötöde, 17 százaléka kerülne veszélybe.

Egyes becslések szerint az érintettség ennél magasabb is lehet – erről írtunk néhány nappal korábban.A cikkben arra voltunk kíváncsiak, hogy India egyre határozottabbnak tűnő irányváltása miként hathat az orosz gazdaságra és ezáltal a hadigépezetére:

Donald Trump és korábban az Európai Unió is jó irányba indult el, amikor az orosz gazdaság gyengítése céljából a kőolajszállításokat helyezte fókuszba. Ugyanakkor, mivel az EU-val szemben az Egyesült Államoknak semmiféle függősége sincs az orosz szénhidrogénektől, az amerikai elnök által bejelentett, a Rosznyeftet és a Lukoilt célzó büntetőintézkedések akár még hatékonyabbak lehetnek, és jobban fájhatnak Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.

A Rosznyeftet egyenesen Oroszország legnagyobb adófizetőjeként tartják számon: 2024 végéig 6,1 billió rubellel járult hozzá a központi költségvetéshez, ami a tavalyi év bevételeinek több mint 16 százaléka.

Oroszország olajból- és gázból származó bevételei a teljes orosz költségvetés nagyjából egyharmadát teszik ki. Ezen belül a nyersolaj-, illetve olajtermékexport 70-80 százalékos súllyal bír. Az ágazat jelentős szerepe tehát kétségtelen, miként az is, hogy az orosz export zökkenőmentes áramlását 2022. február 24-e (az Ukrajna elleni totális háború kezdete) óta leginkább India és Kína garantálják.

Kínai és indiai lélegeztetőgépre kerültek az oroszok

„Az idei becslések szerint Kína vásárolja fel az orosz olaj export 47 százalékát, míg Indiára 38 százalék jut” – mondta el megkeresésünkre Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Ez a kettő együtt 85 százalékos részarányt jelent, ami rendkívül kiszolgáltatottá teheti Oroszországot, amennyiben a két említett vásárló a november 21-től élesedő amerikai szankciók hatására jelentősen csökkenti vagy minimalizálja az orosz importját.

Az eltolódás mértéke még látványosabb, hogy ha hozzátesszük, hogy a háború kitörése előtt India és Kína az orosz kőolajexport portfólióban összesen alig 18 százalékot tett ki, és ebből Kínára 17 jutott.

Jól látható tehát, hogy India akár teljesen is leállhatna az orosz nyersanyag vásárlásával, technikailag ezt meg tudná valósítani – mondta el lapunknak korábban Ramachandra Byrappa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

A legnagyobb kérdés, hogy egy ekkora fenyegetés és potenciális bevételkiesés hogyan hatna Oroszország szempontjából a háború finanszírozására?

„India és Kína kiesése természetesen nagy csapást mérne az orosz gazdaságra. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogyha ezeknek az országoknak más forrásokból kell pótolniuk az olajat, akkor megnövekedhetnek a globális olajárak” – tette hozzá Seremet Sándor. Ez pedig már más országoknak is fájhatna.

Érdekes módon épp a mostani szankciókat hozó Egyesült Államoknak érdemes leginkább figyelnie ebből a szempontból, hiszen esetükben a fogyasztók híresen érzékenyek az üzemanyagárakra.

A globális olajpiaci félelmekkel kapcsolatos érvelést ugyanakkor gyengíti, hogy Donald Trump október 22-i bejelentése után a Brent és a WTI ára 5 százalékot ugrott azonnali reakcióként, azóta viszont visszakorrigáltak, és nagyjából 3 százalékos pluszban áll mindössze a két olajtípus a szankciók előtti napokhoz képest.

Ha a világpiaci olajárak emelkedése nem is állítja meg az amerikai szankciós politikát, Seremet Sándor szerint akkor is van arra esély, hogy összességében még ezeket az intézkedéseket is ki tudja kerülni Oroszország. „Az eddigi tapasztalatokból kiindulva arra lehet következtetni, hogy Oroszország és azok az államok, amelyek orosz szénhidrogéneket szeretnének vásárolni, megtalálják ehhez a megfelelő adminisztratív megoldásokat különböző közvetítők bevonásával” – fogalmazott.

2022 óta eléggé széles a tárház ezzel kapcsolatban. Átcímkézés, tengeri átcsomagolás, különböző kriptós vagy harmadik országokon keresztüli pénzügyi megoldások: az orosz olaj valahogy mindig utat talált a nemzetközi piacokra. November 21-e után kiderül, hogy ezúttal mennyire működnek ezek a megoldások.

Fogy az Urals árelőnye

Korábban már említettük, hogy Kína és India orosz olajexportból való részesedése drasztikusan, 18 százalékról 85 százalékra ugrott. Ennek oka a háború kérdésében magukat „semlegesnek” tartó országok részéről leginkább a piaci árakban keresendő. A cikk megírásakor az orosz típusú Urals nyersolaj hordónkénti ára 55-56 dollár között mozgott. Az észak-amerikai WTI jegyzése 58-59 dollár, míg az északi-tengeri Brent hordónkénti ára 62-63 dollár között ingadozik.

„Becslések szerint India például a háború kitörése óta 12,6 milliárd amerikai dollárt spórolt az orosz olaj kedvezményes áron történő vásárlásával” – említette meg az orosz elköteleződés melletti legfontosabb érvet Seremet Sándor.

Ha nem orosz olajat venne Kína és India, akkor persze egyéb források után kellene nézniük. Mivel jelenleg az Egyesült Államok egyik célja a szankciókkal, hogy a saját energiahordozójának exportját növelje, érdemes megnézni Kína és India relációjában, hogy mennyire képzelhető el az amerikai részarány növelése. Nos, ha pusztán az árakat nézzük, akkor kevésbé: eleve látszik egy árelőny az Urals javára, ami hordónként csak néhány, nagy volumenek vásárlásánál viszont már több millió dolláros tétel is lehet. Ehhez még hozzájönnének a logisztikai, hajózási, biztosítási költségek is, amik tovább növelhetik a különbséget.

Azt is hozzá kell azonban tennünk, hogy az Urals most látott, Brenttel szembeni árelőnye trendszerűen csökken: 2022-ben a duplája volt a mostaninak. Illetve nem hagyhatjuk figyelmen kívül az amerikai-kínai és amerikai-indiai kereskedelmi tárgyalásokat sem. Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök október végén Dél-Koreában már tárgyaltak egymással, és amerikai jelentések szerint (bár a megállapodás ezen részleteit nem ismerjük) Kína el is kezdte csökkenteni az orosz olajvásárlásait. A Reuters október végén arról számolt be, hogy a nagy kínai állami cégek felfüggesztették az orosz olaj behozatalát a tengeri útvonalakon keresztül.

India még a kereskedelmi megállapodás kitárgyalása előtt áll. Ramachandra Byrappa szerint Narendra Modi indiai és Donald Trump amerikai elnök találkozójára csak jövő március, április környékén lehet esély.

A Lukoil megtalálhatta az európai vevőt

Néhány napja lapunk is beszámoltunk arról, hogy az amerikai pénzügyminisztérium kritikáinak hatására a ciprusi központú Gunvor Group visszakozni látszott a Lukoil Internationalnek, az orosz Lukoil nemzetközi exportját intéző leányvállalatának megvásárlásától. A tárca a „Kreml bábjaként” hivatkozott a ciprusi cégre, amely azonban úgy tűnik, ennek ellenére is nyélbe ütheti a tranzakciót.

„Az üzletet 12 milliárd dollárra becsülik, azonban egyelőre még vannak adminisztratív akadályok, amelyek megoldásán a felek aktívan dolgoznak. A Gunvornak engedélyt kell szereznie az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonkezelési Hivatalától, valamint szükség esetén egyéb engedélyeket és jóváhagyásokat kell szereznie más országokban” – magyarázta Seremet Sándor.

A szakértő úgy véli: mivel a jelenlegi amerikai álláspont – úgy tűnik – nem változik a szankciók kérdésében, nagy valószínűséggel a felvásárlási folyamatot sem fogják megszakítani.

A békecsúcsra nincs túl sok esély

A legfontosabb kérdés, hogy milyen hatással lehet az Egyesült Államok lépése Oroszország ukrajnai háborújának lezárására. Az orosz fél folyamatosan azt hangoztatja, hogy nyomásgyakorlással nem lehet vele szemben érdeket érvényesíteni. Bár a valóság még rácáfolhat erre, de Seremet Sándor szerint az Egyesült Államok tényleges eszköztára jóval korlátozottabb, mint amilyennek elsőre mutatkozik.

„Trump nem érdekelt az eszkalációban. Ugyanakkor az olyan nyomásgyakorlás, amely miatt a Kreml lépéskényszerbe kényszerülne, vagy gazdasága egzisztenciális fenyegetésnek lenne kitéve, egyértelműen eszkalációhoz vezetne” – fogalmazott. Az is igaz persze, hogy Moszkva lehetőségei sem korlátlanok, így elképzelhető, hogy valamilyen engedményeket kell tennie az Egyesült Államok felé – tette hozzá a szakértő.

Ez azonban egyáltalán nem jelent egyenes utat a – magyar kormányi reményei szerint budapesti – béketárgyalások irányába. A felek álláspontja továbbra is igen távol áll egymástól.

„Oroszország az elmúlt hetekben igen aktívan támad Ukrajnában, és szituatív harctéri sikerei abban erősítik, hogy ne engedjen álláspontjából. Kijev legalább már egy tűzszünet elfogadására hajlandónak mutatkozik. Moszkva átfogó rendezést szeretne, ennek több eleme viszont továbbra is elfogadhatatlan Ukrajna és partnerei számára. Ilyen körülmények között nehéz megállapodni”

– vázolta fel a nem túl biztató jövőt a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.