Ezen is múlhat Putyin békeszándéka? Oroszország egyik legnagyobb partnere irányt vált

Orbán Viktor magyar miniszterelnök néhány napja nagy örömtüzek közepette jelentette be, hogy Magyarország mentességet kapott a Rosznyeftet és a Lukoilt célzó amerikai szankciók alól. Ennek következtében a Barátság-kőolajvezetéken és a Török Áramlaton keresztül érkező orosz energiahordozók továbbra is szabadon áramolhatnak hazánkba, az amerikai büntetőintézkedések ellenére.

A mentesség időtartama már megosztja az elemzőket (a kormány szerint nincs időhatár, egybehangzó nyugati sajtóhírek szerint van, méghozzá egy év – a szerk.), miként hosszabb távon az is érdekes kérdés, hogy miként reagál a magyar kormány az Európai Unió célkitűzésére, ami szerint 2027-ig a közösség teljesen szeretne függetlenedni az orosz kőolajtól és földgáztól.

Hogyha kitágítjuk a képet, azt láthatjuk, hogy a Trump által október 22-én a két orosz energiaipari óriással, a Rosznyefttel és a Lukoillal szemben bejelentett amerikai szankciók óriási mozgolódást indítottak el a piacon. Sorra érkeznek a bejelentések azzal kapcsolatban, hogy Oroszország fő kőolaj- és földgáz vásárlói, vagyis Kína és India jelentősen csökkentenék az oroszoktól vett nyersanyagok mennyiségét. Ennek a hatásai első ránézésre komoly érvágást jelentenének a hadigazdaságra átálló Oroszország költségvetésére. A bevételek drasztikus visszaesése az amerikai várakozások szerint segíthetne abban, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék Vlagyimir Putyin orosz elnököt.

Mekkora bevételkiesést jelentene ez Oroszországnak?

Ennek az amerikai tervnek a két érintett oroszországi vállalat súlya adhat alapot. „Egy becslés szerint a Rosznyefty és a Lukoil együttesen Oroszország napi 4,4 millió hordó nyersolaj-exportjának körülbelül kétharmadát adja. A Rosznyeftet az Orosz Föderáció legnagyobb adófizetőjeként tartják számon, amelynek adói és egyéb befizetései a konszolidált költségvetésbe 2024 végéig meghaladják a 6,1 billió rubelt. Elemzők szerint a két társaság elleni szankciók miatt az orosz költségvetés havonta akár 5,5 milliárd dollárt is veszíthet” – mondta el kérdésünkre Ramachandra Byrappa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Az idei első négy hónapban az orosz költségvetés bevétele 11 ezer 684 milliárd rubelt tett ki, ami dollárban (91-es rubel/dollár árfolyamon) számolva nagyjából 128 milliárd amerikai dollárt jelent. Ezt néggyel elosztva havi szinten 32 milliárd amerikai dolláros bevételt láthatunk idén januártól áprilisig. Vagyis az új amerikai szankciók potenciálisan a havi bevételek nagyjából 17 százalékát érinthetik.

A szakértőt elsősorban a második legnagyobb orosz energiahordozó-vásárló, vagyis India várható válaszlépéseiről kérdeztük. Már csak azért is, mert India szembesül a legmagasabb, 50 százalékos amerikai védővámokkal, aminek egyik fő oka éppen az orosz olaj vásárlása. Vagyis egy jövőbeli, kedvező indiai-amerikai kereskedelmi megállapodás záloga éppen az orosz energiaimport leállítása lehetne. India ennek megfelelően nagyon gyorsan, már a szankciók tényleges életbe lépése, vagyis november 21-e előtt reagált.

India akár teljesen le tudna állni az orosz kőolaj vásárlásáról

Az India orosz kőolajvásárlásaiban bekövetkezett változást zongorázni lehetne. A világ legnépesebb országa az orosz-ukrán háború kitörése után fokozatosan növelte az orosz import részarányát a teljes energiamixén belül, leginkább a kedvezőbb árazás miatt. Ez azért is bátran kijelenthető, mert Indiának egyáltalán nem fizikai, az infrastruktúrából adódó létszükséglet az orosz nyersolaj-behozatal.

„A háború kitörése előtt Oroszország részesedése India teljes nyersolaj-importjából körülbelül 1–2 százalék volt. Ez az arány 2025 októberére közel 34 százalékra emelkedett” – fejtette ki Ramachandra Byrappa. Ennek a mennyiségnek több mint kétharmadát adta az Egyesült Államok által szankcionált Rosznyeft és Lukoil.

„A büntetőintézkedések bejelentése óta a Rosznyeft indiai nyersolaj-exportja állítólag egy hét alatt 1,41 millió hordóról 0,81 millió hordóra zuhant” – tette hozzá a szakértő. A napi szintű indiai kőolajfelhasználást tekintve 28 százalékról 16 százalékra esett a mutató. Eközben a Lukoil teljesen leállította az indiai exportot, amely 0,24 millió hordóról nullázódott le.

A sokak által az egyik „legnyugatibb orosz cégként” aposztrofált Lukoil jelenleg is árulja a vállalatcsoporthoz tartozó Lukoil Internationalt, amely az anyacég által kitermelt kőolaj Oroszországon kívüli értékesítéséért felel. Legutóbb egy ciprusi vevő próbálkozását hiúsította meg az Egyesült Államok, amely élesen bírálta a Gunvor felvásárlási szándékát, „Oroszország bábjaként” beállítva a vállalatot. 

India tehát jól láthatóan technikailag akár teljes egészében is leállhatna az orosz kőolajvásárlással. A háború kitörése előtt Irak (22 százalék), Szaúd-Arábia (18 százalék) és az Egyesült Arab Emírségek (több mint 10 százalék) voltak az ország legnagyobb beszállítói. A helyzet azonban jóval bonyolultabb annál, mint hogy az amerikai szankciók hatására India visszatér a korábbi partnereihez.

„A közel-keleti régió ugyanis nagy geopolitikai feszültségekkel terhelt. India szeretne diverzifikálni Nigéria, Mozambik és Dél-Amerika felé, de ott is nagyon erős a trumpista beavatkozás szelleme. Hosszú távon nincs Indiának komoly alternatívája Oroszországon kívül, ez a legbiztonságosabb energiapartner” – emelte ki Ramachandra Byrappa.

A szakértő szerint India gazdasági szerkezetátalakítással és a nemzeti érdekekre való hivatkozással próbál ellenállni az amerikai szankcióknak. Legalábbis a politikai kommunikáció szintjén, ahol az erő felmutatása prioritást élvez. A gyakorlat azonban mást mutat. Ramachandra Byrappa úgy látja, hogy az indiai gazdaságban a vállalatok és a gazdaságpolitika már elkezdett alkalmazkodni az új érához, a szankcióknak való megfelelés érdekében.

„Az, hogy ennyi évnyi intenzív diplomácia után elveszíthetik Amerikát, arra kényszeríti Indiát, hogy újragondolja álláspontját” – fogalmazott a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Szerinte elképzelhető, hogy a partneri viszony megőrzése és a jelenleginél jóval kedvezőbb kereskedelmi megállapodás érdekében India engedni fog Donald Trumpnak.

Az már most látszik, hogy India mindent megtesz az orosz kőolajimport korlátozására. Ezért az is lehet, hogy a gyakorlatban nem lépnek életbe az amerikai büntetőintézkedések – tette hozzá a szakértő.

Csak jövőre ülhet le egymással az amerikai és az indiai elnök

A kutya természetesen az amerikai-indiai kereskedelmi megállapodás kérdéskörénél van elásva. India a retorika szintjén szeretné kettéválasztani az orosz olajvásárlások és az Egyesült Államokkal szembeni kétoldalú kereskedelmi egyezmény kérdését, ami az indiai lakosság 60 százalékát érinti. Egyes várakozások szerint az amerikai vámok a legkedvezőbb esetben akár 20 százalékra is csökkenthetők lennének. Azonban hiába történnek pozitív lépések az orosz energiabeszerzéseket illetően, minden az amerikai elnök temperamentumától függ.

Ramachandra Byrappa úgy véli, hogy a két ország vezetői legkorábban csak 2026 márciusa, áprilisa környékén találkozhatnak egymással. Narendra Modi előtt ugyanis most sok tartományi választás áll, ezért egy esetleges katasztrofális forgatókönyvet vagy felfordulást mindenképp szeretne elkerülni. „Most mindenekelőtt a kölcsönös bizalmatlanság légkörét kellene valahogy mérsékelni” – fogalmazott a szakértő.

Jól látszik tehát, hogy India komoly lépéseket tesz az orosz olajról való leválás érdekében, ami, ha nem is teljes lenullázódást, de nagyfokú függetlenedést eredményezhet.

Az orosz gazdaság szenved, az aranytartalékban viszont bízhatnak

Ha a szankciók miatt akár több milliárd dollárral is zuhannának az orosz költségvetés bevételei, az a költségvetési hiányt nyilvánvalóan megdobná a következő években.

Jelenleg az orosz büdzsé a GDP 2,6 százalékát kitevő deficittel számol jövőre, ami 2027-re 1,2 százalékra, 2028-ra 1,3 százalékra mérséklődhet. Az idei első féléves, 1,7 százalékos GDP-arányos hiány pedig már az egész, 2025-ös érvre tervezett deficitet elérte. Eközben az orosz gazdasági növekedés „lehűlhet” a következő években, a GDP 1-1,5 százalék körüli mértékben bővülhet mindössze. Idén pedig kifejezetten gyenge, 0-1 százalék közötti bővülés jöhet csak össze, ami nagymértékben erodálhatja a bevételeket. Ráadásul idén az olajból és gázból származó pénzek jelentősen, 20 százalék körüli mértékben csökkennek, idén júliusban például 27 százalékos visszaesést regisztrált a pénzügyminisztérium.

Ramachandra Byrappa szerint ugyanakkor az ukrajnai háború folytatása szempontjából egyvalamit nem szabad elfelejteni: Oroszország aranytartalékát. „Oroszország a világ ötödik legnagyobb aranytartalékával rendelkezik, amely 2000 tonna, több mint 200 milliárd dollár értékben. Ez nagyjából három évnyi olajexportnak felel meg” – fogalmazott.

A szakértő szerint ténykérdés, hogy a szankciók ártanak Oroszországnak, ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében a globális gazdaságra is negatív hatással lehetnek. „Ha az amerikai szankciókat teljes mértékben végrehajtják, a globális olajpiacok 4,4 millió hordó nyersolajat veszítenek, ami nagyjából a napi globális fogyasztás 5 százaléka. Ha a termelés rövid távon nem felel meg a keresletnek, az infláció jelentősen megnő, és ez számos más területre is hatással lesz” – tette hozzá.

Infláció, olajpiac

Az infláció tehát kulcskérdés, és az amerikai szankciós politikát is meghatározhatja. A tengerentúlon a szeptemberrel záródott 12 hónapos időszakban 3 százalék volt a fogyasztói árindex, ami azért még a Fed 2 százalékos inflációs célja fölött van, de egyáltalán nem mondható magas értéknek. Azonban a Trump-kormányzatnak mindenképp oda kell figyelnie a globális olajpiaci trendekre. Főleg azért, mert az Egyesült Államokban híresen érzékenyek a fogyasztók az üzemanyagárakra.

Egyelőre az új amerikai szankciók mérsékelt hatással voltak a piacra, a Brent és a WTI típusú kőolaj ára is mindössze 3 százalék körüli mértékben emelkedett hordónként. Trumpéknak tehát most nagyobb mozgásterük lehet a büntetőintézkedések bevezetésére és egy bátrabb kiállásra, szemben a Joe Biden-féle adminisztrációval, amely kifejezetten megérezte (és, mint utóbb kiderült, megsínylette) a globális inflációs nyomást. 

Bidenéknek fontos volt, hogy ne következzenek be kínálati zavarok az olajpiacon, ezért engedélyezték Indiának is az orosz energiahordozó vásárlását. Aminek egy részét utána finomított termékek formájában az Európai Unió vásárolta meg. Ez egy pragmatikus hozzáállás volt India részéről, senkit sem kényszerített arra, hogy megvásárolja az árucikkeit – fűzte hozzá Ramachandra Byrappa.

A világ tehát, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az élen lélegzetvisszafojtva figyel, hogy mi történik november 21-e után. Bár úgy tűnik, hogy a legrosszabb szcenárió esetén is tudná finanszírozni Oroszország az ukrajnai agresszióját, a jövő egyik legnagyobb kérdése mégiscsak az, hogy megváltoztathatják-e az amerikai szankciók Putyin béketárgyalásokkal kapcsolatos álláspontját.