Folytatódik a keménykedés: az Egyesült Államok vagy India húzza a rövidebbet?

Bejárta a sajtót Donald Trump újabb hajmeresztő intézkedése. Az amerikai elnök szeptember 19-én jelentette be, hogy a H-1B vízum, vagyis a magasan képzett szakemberekre vonatkozó engedély díja 100 ezer dollárra (jelenlegi árfolyamon mintegy 33 millió forintra) emelkedik. A hirtelen bevezetett intézkedés ellen rögtön szót emelt az indiai ipari szövetség, a Szoftver- és Szolgáltatócégek Nemzeti Szövetsége (NASSCOM), és egyéb indiai szakmai szövetségek is. Ez pedig nem véletlen.

„Donald Trump intézkedése kifejezetten az indiai munkavállalókat célozta. Ma az Egyesült Államokban 550-600 ezer, magasan képzett indiai szakember dolgozik, kilencven százalékuk a szoftverfejlesztés területén, leginkább a Szilícium-völgyben. Ha a teljes érintett kört nézzük, akkor családtagokkal együtt egymillió emberről lehet szó” – mondta el lapunknak az Indiában született Ramachandra Byrappa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Donald Trump bejelentése már csak azért is heves tiltakozást váltott ki, mert korábban semmilyen díjat nem kellett fizetni ezen a jogcímen az Egyesült Államokba érkező szakképzett munkavállalók után. Nemcsak az indiai szakmai szervezetek, hanem az amerikai tech-cégek is tiltakoznak. Egyfelől azért, mert a legtöbb esetben nekik, mint munkáltatóknak kell állniuk a számlát, másfelől pedig az amerikai IT-cégek óriási mértékben rá vannak szorulva az indiai szoftverfejlesztő szakemberekre. „Az amerikai rendszer bőven nem termel megfelelő számú szakembert, míg Indiában csak szoftverfejlesztőből ötmillióan vannak, az oktatási szisztéma is erre épül” – tette hozzá Ramachandra Byrappa.

Újabb fejezet a vámháborús acsarkodásban

India egyébként az 1980-as években fedezte fel, hogy a szoftverfejlesztés egy kitörési pont lehet a számukra. „Nem annyira a kormány, mint inkább a dél-indiai üzletemberek jöttek rá arra, hogy egy számítógép jóval kevesebb tőkebefektetést igényel, mint egy nagy ipari beruházás, de adott esetben sokkal nagyobb haszonnal kecsegtet. Emlékszem, hogy gyerekkoromban voltak olyan tanáraink, akik napközben matematikára tanítottak minket, éjszaka pedig mentek a számítógéphez dolgozni” – idézte fel Ramachandra Byrappa.

Ma egyértelműen a szoftverfejlesztés számít India egyik legfontosabb exportcikkének, úgy a termékek, szolgáltatások, mint a tudástranszfer vonatkozásában. Emellett még a gyógyszerek, ékszerek és drágakövek, valamint a különböző textíliák kivitele jelentős. Nincs ez másként az Egyesült Államok vonatkozásában sem. A két ország közötti termékforgalom az elmúlt években dinamikusan bővült: tavaly megközelítette a 130 milliárd dollárt, India számára az Egyesült Államok számít a legfontosabb külpiacnak.

Ezért is lehettek különösen fájóak azok az amerikai vámok, amelyek bizonyos termékkörök esetében 50 százalékra emelkedtek az indiai termékekre vonatkozóan. (Az egyik legfontosabb ágazat, a gyógyszeripar kivételt képez). A vámok hatására az indiai GDP fél százalékkal mérséklődhet, ugyanakkor az India és Kína közötti közeledés ezt tompíthatja. Narendra Modi indiai miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök augusztus végén a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján állapodtak meg különböző alkatrészek és ritkaföldfémek egymás közötti kereskedelméről.

Visszafelé sülhet el Trump fegyvere?

„Az indiai-amerikai kereskedelmi tárgyalások előtt Donald Trump nyomást akar gyakorolni az indiai delegációra a vízumdíj bevezetésével. Ettől függetlenül nem várható, hogy India engedni fog az Egyesült Államoknak, például az amerikai mezőgazdasági termékek és tejtermékek behozatalának vonatkozásában. Ezektől a szektoroktól ugyanis nagyon sok millió indiai kistermelő megélhetése függ” – osztotta meg várakozásait Ramachandra Byrappa.

A sajtóban leginkább azt a narratívát lehet olvasni, hogy Donald Trump Indiával szembeni vámpolitikája alapvetően arra reflektál, hogy India segíti Oroszországot a kőolajának megvásárlásával, majd annak nyugati országok piacaira való továbbértékesítésével. Ramachandra Byrappa szerint azonban nem ez a fő ok.

„India szegény országként attól vásárol energiahordozót, aki olcsóbban adja el neki. Korábban már jelezte is az indiai vezetés, hogy amennyiben az Egyesült Államok ezt kedvezőbb feltételekkel tudja garantálni, akkor tőlük vesz olajat és gázt” – tette hozzá a szakértő. Emellett India azért is preferálja az orosz vásárlásokat, mert a két ország közötti megállapodás értelmében közvetlenül tud a helyi pénznemben, rúpiában fizetni a termékért. Ha mindezt dollárban tenné az Egyesült Államokból, akkor nem tudná megkerülni a SWIFT-fizetési rendszert, és az érvényben lévő nyugati szankciókat.

A szakértő egy, a magasan képzett indiai munkavállalókat érintő másik érdekes szálra is felhívta a figyelmet, mint ami szintén érzékelteti Trump újabb pálfordulását. 

„Az amerikai politikában most van egy olyan irányvonal, leginkább J.D Vance alelnök nevével fémjelezve, de korábban Elon Musk is azért támogatta Németországban a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért pártot (AfD), hogy visszaszorítsák Európában a bevándorlást, a külföldi munkaerő behozatalát. A cél ezzel az volt, hogy a magasan képzett külföldi munkavállalók inkább az Egyesült Államokat válasszák.” 

Ezt azonban Európa sem nézi ölbe tett kézzel. Németország megállapodott Indiával, hogy évente 90 ezer munkavállalási vízumot biztosítanak magasan képzett indiai szakemberek számára, ami jelentős növekedés a korábbi kvótához képest. Eközben egyre nagyobb az igény az indiai IT-szakemberekre Japánban, Nagy-Britanniában és a Közel-Keleten is – tette hozzá Ramachandra Byrappa. Kínában egyelőre nem, ott még a belső erőforrásokból könnyedén megoldják a cégek ezt a kérdést.

Vízumkérdés és Magyarország: egy nagyot előre, egy picit vissza

Az elmúlt napokban felpörögtek az események a magyar állampolgárok Egyesült Államokba történő utazási lehetőségeivel kapcsolatban. Múlt kedden adta ki az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma azt a közleményt, amiben bejelentették, hogy Magyarország státusza a Vízummentességi Programban teljes mértékben visszaáll a korlátozás, vagyis a 2023 augusztusa előtt fennálló állapotokhoz.

Ennek értelmében szeptember 30-ától a turisztikai, üzleti vagy transzfer céllal az Egyesült Államokba utazó magyar állampolgárok az Elektronikus Utazási Engedélyezési Rendszerben kérhetnek maximum 90 napos tartózkodási engedélyt, aminek érvényessége ismét két évre emelkedik, és többszöri belépésre is felhasználható lesz. Az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának tárcavezetője, Kristi Noem azzal indokolta a pozitív változtatást, hogy Magyarország lépéseket tett a biztonsági intézkedéseinek javítása érdekében. Kerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy melyek voltak ezek a lépések, de cikkünk megjelenésééig nem kaptunk választ.

Miként afelől is érdeklődtünk a minisztériumtól, hogy a H-1B vízumhoz jutás szigorítása miként érintheti a szakképzett, Egyesült Államokba készülő munkavállalókat. Emellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy jelenleg hány magyar szakember dolgozik a tengerentúlon ilyen vízummal, és jellemzően milyen iparágakban? Ha választ kapunk, természetesen frissítjük a cikkünket.

Egyelőre annyit lehet biztosan tudni, hogy az Egyesült Államok évente összesen 85 ezer H-1B vízumot bocsát ki, és mivel rendszeresen óriási a túljelentkezés (tavaly például 700 ezer regisztráció volt), sorsolás útján dől el, kik is kaphatnak ilyen munkavállalási engedélyt. Ezeknek a magasan képzett szakembereknek nagyjából a 70 százaléka jön Indiából. Trump újabb szigorítása tehát mindenképp hátrányosan érintheti Magyarországot is, azonban meglehetősen marginális mértékben. Főként a Vízummentességi Programban beállt pozitív változásokhoz képest.