A közvélemény-kutatók és az azok eredményeit ismertető média az utóbbi időben szoros küzdelmet, de Clinton győzelmét valószínűsítették. A kutatások eredményeit leginkább egyetlen személy vonta kétségbe rendszeresen, maga Donald Trump. Még a választás napján is azt állította, hogy az előrejelzések tévesek.

Többek között abból vélte ezt a következtetést levonni, hogy a nagygyűléseire nagyon sok embert tudott mozgósítani. Azt is állította, hogy a tévéviták után népszerűsége nőtt – a közvélemény-kutatók ennek ellenkezőjét állították. Végül valóban megelőzte az ellenfelét.

Két rossz közül kellett választani

Nem volt könnyű dolguk a közvélemény-kutatóknak, a legtöbb amerikai polgár maga is bizonytalan volt, és nem tudta, ki mellé álljon. Sokan úgy érezték, hogy két rossz közül kell választaniuk, régóta nem fordult elő, hogy két, ennyire népszerűtlen személyiség versengett volna egymással az elnökségért – írta a német Finanzen.net összefoglalója.

Az egyik magyarázat, hogy a közvélemény-kutatások zöme urbánus, városi környezetben készült. Trump követői viszont többnyire vidékiek, ahová a közvélemény-kutatók nem jutnak el. (Ennek ellentmond, hogy a hasonló felméréseknek megvannak a maguk statisztikai tankönyvi szabályai, egy felmérés csak akkor reprezentatív, ha lakhely, kor, iskolai végzettség, nem stb. szerint az egész lakosság arányosan szerepel benne – a szerk.)

Hinta, palinta

Bár országosan Hillary Clintonra végül többen szavaztak, mint Trumpra, a választási rendszer tökéletlenségei, torzításai miatt egyes államok, az ottani elektorok megszerzése különösen fontos volt. („Swing states”, hintaállamok vagy átlendítő államok, amelyek ingadozóak, nem kötődnek történelmileg szorosan egyik nagy párthoz sem.) Helyi szinten több és sűrűbb kutatást kellett volna csinálni a Finanzen.net szerint. A Privátbankár által szerdán megszólaltatott szakértő is úgy vélte, a kutatók elsősorban egyes államokban mértek rosszul (lásd erről videónkat itt).)

A kívülálló harca az elittel

Azt is feltételezik, hogy a közvélemény-kutatók tévedtek a demográfiai viszonyokat illetően, nem elsősorban azok lakosságcsoportok mentek el választani, akikre számítottak. Egy további érv meglepő módon az, hogy Hillary Clinton mellé nagyon sok híresség felsorakozott. A nemsokára leköszönő Obama elnök és családja, számos filmcsillag és énekes és a teljes Szilícium-völgy, pénzemberek, tőzsdei személyiségek.

Trumnak sokkal kevesebb híres támogatója volt, afféle kívülállónak tűnhetett. Lehet, hogy ez végül éppen segített neki, mert a nép kívülállót akart. Clinton hívei elbízták magukat, biztosra vehették a győzelmet, ezért aztán sokan el sem mentek szavazni, Trump híveinél nagyobb lehetett a motiváció, a mozgósító erő. Feltételezik, hogy sok spanyolajkú és afroamerikai szavazó végül nem vette magának a fáradságot, hogy elmenjen szavazni (bár olyan véleményt is hallani, amely szerint a választást a fehér nők döntötték el).

A pillanat hevében

Egy további magyarázat a közvélemény-kutatások tévedésére, hogy esélyük sem volt helyes eredményt szolgáltatni. Sokan ugyanis csak az urnák előtt, az utolsó pillanatban, a választási helyiségben döntöttek, emocionálisan. Feltételezik, hogy sokan az eddigi berendezkedés, az elit (establishment) ellen a kívülállóra szavaztak. Feltételezik azt is, hogy bár Clintonnak sokkal kidolgozottabb választási programja volt, sokkal kevésbé ment bele az emberek mindennapi problémáiba, mint Trump.

Impotensek és liberálisok

Ám ennél jóval radikálisabb vélemények is keringenek, az alternatív véleményeket gyakran közlő pénzügyi-gazdasági-társadalmi oldal, a Zerohedge egyenesen a közvélemény-kutatás haláláról beszél. Szörnyűnek, impotensnek nevezi a kutatók teljesítményét, ami nem ábrázolta hűen az ország hangulatát.

A szerző szerint a mainstream (fő vonalba tartozó) média egész végig, amikor csak lehetett, finoman Clintont támogatta, ezt pedig a közvélemény-kutatók elemzéseikkel folyamatosan táplálták. Mellékelnek egy táblázatot 22 cég kutatásainak kiértékelésével, amiből az derül ki, hogy csak 40 százalékuk hozta ki győztesként Trumpot, 60 százalék pedig Clintont. Arról beszélnek, hogy a liberális közvélemény-kutatók távolabb voltak a valóságtól, mint a többiek.

Nagyot tévedett a tőzsde is

A Wall Street Journal emlékeztet arra, hogy ez nem az első eset, 2004-ben a közvélemény-kutatók drámaian túllőtték a demokrata Kerry népszerűségét, végül mégis G. W. Bush győzött.

A közvélemény-kutatókon kívül a tőzsdei előrejelzések is hatalmasat tévedtek. Mindenki azt hitte, Trump esetleges győzelme rossz lesz a tőkepiacoknak, nagy dollárgyengülést és részvényár-eséseket fog okozni. Még a választás napján is ezt jósolták, nem is akármekkorát, amint beszámoltunk róla:

„Trump győzelme esetére a holnapi tőzsdenapra a Citigroup 3-5 százalékos, a Barclays 11-13 százalékos részvényár-zuhanást vár – írja az Investing.com.” Ehhez képest a reggeli zuhanás ellenére tegnap is szép pluszban zártak a nyugat-európai tőzsdék, ma is hasonló a helyzet, a dollár pedig átmeneti gyengülés után újra komoly erősödésnek indult.

Mi volt előbb? A téves adat vagy a tévedés?

A The Atlantic felveti, hogy a mobiltelefonok elterjedésével nagyon könnyű véletlenszerűen szavazópolgárokat kiválasztani és megkérdezni, de nő a hibalehetőség is, nehéz reprezentatív (a lakosság megfelelő rétegeit megfelelő arányban képviselő, megbízható) felmérést készíteni. Majd felteszi a kérdést: Azért gondoltuk, hogy Clinton fog győzni, mert rosszak voltak az adatok, vagy figyelmen kívül hagytuk a rossz adatokat (vagyis közvélemény-kutatási eredményeket), mert azt hittük, hogy Clinton fog győzni?

Az amerikai közvélemény-kutatók szervezete is elismerte, hogy az idén nagyot tévedtek, amit főleg három tényezőre vezetnek vissza. Egyrészt sokan voltak, akik nem akartak válaszolni a kérdésekre. Másrészt tévesnek bizonyultak azok a feltételezések, hogy kik is mennek el választani. Végül sok választó az utolsó pillanatban megváltoztatta véleményét.

Rejtőzködők és bizonytalanok

Lehet, hogy a rejtőzködő Trump-szavazókat, lehet, hogy a bizonytalanokat, de valamit nem mutattak jól a kutatások – írta az NJ.com. A szoros verseny is lehetett az oka, mindig van ugyanis hibahatár. Ha valahol azt hozzák ki négy százalékos hibahatárral, hogy Clinton két százalékponttal győzni fog, akkor ez lehet hat százalékos Clinton-győzelem és két százalékos Clinton-vereség is – írják.