Sem a CNN, sem pedig a BBC nem vállalta, hogy minden részletre kiterjedően felvázolja: hogyan is zajlott egészen pontosan a hét közepén kezdődött és a mai napig tartó túszválság Algéria keleti részén a sivatagban. A lényeg, hogy Afrika legnagyobb földgázkitermelője üzemel Algírtól 1300 kilométerre dél-keletre, a líbiai határtól nem messze a sivatagban. Az Amenasz gázmezőt az algériai állami olajcég közösen termeli ki a norvég Statoillal és a BP-vel.
Szerdán több tucat fegyveres támadta meg a hatalmas kiterjedésű telepet, és mintegy 650 algériai és nyugati munkást, illetve olajmérnököt ejtettek túszul. Másnap az algériai különleges erők megtámadták a terroristákat, de nem tudták az összes túszt kiszabadítani. Miközben a fegyveresek megpróbálták a bombamellényekbe öltöztetett nyugati túszok egy részét máshova vinni, legalább 12-en életüket vesztették. Ellentmondó jelentések szerint már csak egy üzemrész van az elbarikádozott fegyveresek kezén, és bár vagy elengedték, vagy megszökött a túszok nagy része, mégis hiányzik 30 külföldi munkás. Az algériai kommandó a végső rohamra készül.
De ki hajt végre ilyesmit?
A mostani támadás válasz a hónap elején Maliban végrehajtott francia intervencióra, mert Párizs beavatkozott az afrikai ország iszlamista polgárháborújába. Algériának három déli szomszéda van, Niger és Mauritánia mellett a forrongó Mali. A terroristákat a helyszínen egy régi rossz fiú, a Nigerben hírhedtté vált Abdul Rahman al-Nigeri vezeti. Nem szokott viccelni és rettegett akcióit afrikaszerte ismerik. Azt követeli, hogy vonják ki a franciákat Maliból, de miután mostani osztagának nagy részét az ugyancsak évtizedek óta körözött Mokhtar Belmokhtar veterán dzsihadista toborozta, így a követelések kiegészülnek két olyan terrorista elengedésével, akik jelenleg amerikai börtönökben ülnek. Persze Mokhtarról még azt is érdemes elmondani, hogy bin Laden halála után ő irányítja a Maghreb térségben az al-Kaida működését.
Biztonságosak-e az olaj- és földgázkitermelők?
Iparági elemzők szerint az algériai energiahordozó-kitermelő létesítmények eddig viszonylag jól védettnek számítottak, így az ország keleti részén működő Amenasz földgázkitermelő létesítmény megtámadása és az azt követő túszdráma fordulópontnak bizonyulhat a térségi kitermelés biztonsága szempontjából. Ez miért lényeges? Azért, mert az algériai földgáz- és nyersolajexportban még az 1991-2002-es polgárháború csúcspontján sem voltak komolyabb fennakadások, a kitermelés is stabil maradt napi 1,3-1,4 millió hordóegyenérték szinten.
A Barclays szakelemzői szerint a másik fő aggodalomforrás a térségi energiahordozó-kitermelés biztonsága szempontjából a Maliban zajló francia katonai beavatkozás. Maliban ugyanis az al-Kaida és más iszlamista erők igen aktívak, és a francia hadműveletek ürügyként szolgálhatnak további támadásokhoz nyugati energiaipari létesítmények ellen. Az algériai támadás elkövetői is közvetlenül a Maliban zajló francia katonai műveletekkel hozták összefüggésbe akciójukat. Tekintettel arra, hogy ezek a terrorcsoportok országhatárokat nem ismerve működnek, a kitermelő létesítmények több térségi országban is veszélyben lehetnek.
Egyedi incidens, vagy új terrorista taktika?
Ha az algériai támadás új folyamat kezdetét jelenti, annak "vérfagyasztó" hatása lehet az energiaipari tevékenységre a térség egészében, a nemzetközi olajipari cégek ugyanis nagyon komolyan veszik alkalmazottaik védelmét, és már korábban is megmutatták, hogy készek tevékenységük beszüntetésére ott, ahol veszélyben érzik biztonságukat.
A cég szerint ugyanakkor megnövekedett kockázat fenyegeti azokat az országokat, amelyek támogatást ajánlottak Franciaországnak a Maliban kezdett hadműveletekhez. Az Eurasia szakértői szerint nőttek a kockázatok például Mauritániában, Marokkóban, a napi 2,2 millió hordó nyersolajat termelő Nigériában és a világ negyedik legnagyobb urániumtermelőjének számító Nigerben, ráadásul ezek az országok könnyebb támadási célpontot kínálnak, mint Algéria, mivel gyengébb a hadseregük.
Az amerikaiak többsége elégedetlen Donald Trump elnök gazdasági intézkedéseivel, és 65 százalékuk elsősorban az ő politikáját okolja a tartósan magas árakért. 
